×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Salvador Dalí – furcsábbnál furcsább pillanatokban bővelkedik a különc katalán zseni élete

 

Salvador Dalí a 20. század egyik legtitokzatosabb művésze, a szürrealizmus legismertebb képviselője harminckét éve hunyt el.

(Fotó: MTI/EPA/Lama)

Salvador Dalí viselkedése már gyerekkorában is furcsa volt, hiszen szokatlan család jutott osztályrészéül. Édesanyja, Felipa Domènech Ferrés 1904. május 11-én adott életet Salvadornak, ám két évvel korábban már született egy Salvador Dalí nevű fia, aki 22 hónapos korában egy fertőzés következtében elhunyt.

Dalí bátyja halála után kilenc hónappal született meg, ezért az egész család úgy vélte, az első Salvador reinkarnációjaként érkezett közéjük. A szülők nemcsak mélyen hittek ebben, de a kisfiút is ebben a hiszemben nevelték, sokszor kisétáltak vele bátyja sírjához, és valóságként mesélték neki reinkarnációs elméletüket.

Dalí nagyon korán fordult a festészet felé, ugyanis nyolcévesen rendezte be első műtermét,

amire a családi ház padlásán található mosókonyha szolgált. Első munkái 1914-re datálhatók, melyek kisebb akvarellek és főként tájképtanulmányok voltak szülőhelye környékéről.

Továbbá az a néhány olajfestmény, ami akkorról származik, pusztán néhány híresebb festő művének a másolata, azon képekről, amiket apja könyvtárában fedezett fel. Számára a műterem a magányos órák „szentélye” volt.

Érdeklődése hamar új irányba is mozgolódni kezdett: nevezetesen a filozófia iránt, és emellett vonzódott a művészettörténethez is, de tovább próbálkozott a festészettel is. Apja ebben támogatta őt; vásznakat, ecseteket, festékeket és folyóiratokat vett neki.

Kezdetben még csak tájképeket festett, majd egy-egy alkalommal, új ötlettel állt elő: a megfestett képre, amely cseresznyéket ábrázolt, valódi cseresznyeszárat ragasztott.


Fóbiái és bizarr szokásai

Vélhetően gyerekkori trauma miatt Dalínak rengeteg fóbiája és bizarr szokása alakult ki a nemiséggel kapcsolatban.

A fiatal Dalínak egészen különös szokásai voltak, nem tudta különválasztani az örömet és a fájdalmat, vagy legalábbis az ő fejében valahogy ez a kettő tulajdonképpen eggyé forrt. Ezzel az érzéssel függhet össze az is, hogy gyakran minden nyilvánvaló ok nélkül megtámadta az embereket, ezzel fizikai fájdalmat okozva nekik.

Erre a legrosszabb példa az volt, amikor a gyermek Dalí egy barátjával sétált és észrevette, hogy a hídról, amelyen átsétáltak hiányzik a korlát. Dalí ebben a helyzetben úgy döntött,

egyszerűen lelöki barátját a hídról.

A fiú majdnem öt métert zuhant a patakban kiálló sziklákra, amelynek következtében súlyosan megsérült. Dalí látszólag egyáltalán nem érzett bűntudatot vagy hasonlót tettével kapcsolatban.

A helyszínre érkezők szerint miközben a sérült fiút ápoló anyát figyelte, Dalí nyugodtan ült egy padon, mosolygott és cseresznyét evett, amit a véres vizet átszelve szedett egy fáról.

Sikeresen felvételizett a madridi Szent Ferdinánd Szépművészeti Akadémiára 1920-ban, ahol festészeti tanulmányokat folytatott. Önbizalma határtalan volt már ebben az időszakban is, így kerülhetett sor arra, hogy az utolsó vizsgái előtt kijelentette,

egyik tanár sem elég képzett ahhoz, hogy elbírálják a művét”.

Végül el is tanácsolták az akadémiáról.


Művészete

Első saját kiállítása 1925 novemberében nyílt meg. Majd 1927-ben kilenc hónapra behívták sorkatonai szolgálatra, melyet Figueres-ben, a Castell Fernandban töltött el. Ugyanebben az évben kidolgozta a tárgyszerűség esztétikájáról alkotott nézeteinek elméletét.

Dalí leghíresebb technikáját „kritikus paranoia módszernek” nevezte el,

ami 1930-ban született meg. Ez egy olyan önmaga által gerjesztett paranoid állapot megteremtését foglalta magában, amely lehetővé tette számára, hogy irracionális kapcsolatokat találjon a valóságban egymáshoz egyáltalán nem kapcsolódó tárgyak között, és ezeket aztán képessé vált ábrázolni is, mint a saját tudatalattijának tájait.

Két évvel később már kiállítóként vehetett részt a szürrealisták első amerikai tárlatán, és megalakult a műgyűjtők Zodiaque társasága, mely vásárlója lett Dalí alkotásainak.

(Fotó: MTI/EPA/Frank Robichon)

A Minotaure folyóiratban 1933-ban megjelent írása, az ehető szépségről és a szecessziós építészetről szólt. 1934-ben kiállították Tell Vilmos talánya című munkáját. Ez vezette a szürrealistákkal és Bretonnal való vitájához. New Yorkban kiállítása óriási sikert ért el.

1936-ban elkezdődött a spanyol polgárháború, melyben a konzervatív Franco oldalára áll. 1938-ban újra részt vett egy Párizsban tartott szürrealista tárlaton. Majd élete egyik nagy találkozásaként látogatást tett Londonban Sigmund Freudnál. 1939-ben végleg kenyértörésre került sor Dalí és a szürrealisták között.

1984-ben a púboli kastélyban tűz ütött ki,

melyben Dalí súlyos égési sérüléseket szenvedett.

Ekkor átköltözött Figueres-be, a Múzeum Torre Galatea nevű részébe, ahol haláláig lakott. 1989. január 23-án hunyt el a toronyban. A figueres-i Dalí Múzeumban nyugszik.


A hóbortos művész

Dalí 1936-ban Londonban  egy szürrealista előadása közben teljes mélytengeri búvárfelszerelést viselt, amelyet nem is volt hajlandó levenni, és emiatt majdnem megfulladt. A búváröltözet viselésének ötlete abból a gondolatból származott, hogy ő a tudatalattijának tengerében létezik, annak is a legmélyén.

(Fotó: MTI/EFE)

Annak érdekében pedig, hogy amerikai évei alatt az 1942-ben megjelent önéletrajzi könyvét, a Salvador Dalí világát minél több példányban eladja, bevitetett egy kórházi ágyat az egyik manhattani könyvesboltba és belefeküdt.

Az ágyat álorvosok és ál-ápolónők vették körül, és a minél drámaibb hatás érdekében Dalí rákapcsoltatta magát egy olyan gépre is, amely az agyhullámait mérte. Ezután pedig bárki,

aki megvásárolta a könyvét, megkapta a műszer által mért eredményeket igazoló dokumentum egy másolatát is.

Dalí festményeit nézegetve könnyen juthatunk arra a (téves) megállapításra, hogy a festő valamilyen drog vagy drogok hatása alatt kapott ihletet ezekre a különleges képekre. Ő azonban cáfolta ezt, amikor kijelentette:

„Nem élek semmiféle kábítószerrel. A drog én magam vagyok.”

A drogok helyett azonban volt néhány trükkje ahhoz, hogy még kreatívabbá tegye önmagát, és szabadon szárnyalhasson a képzelete. Az egyik módszere az volt, hogy egy székben ülve aludt, és egy kanalat fogott az egyik kezében, amely ahogy ő elaludt, hangos csörömpöléssel leesett egy óntányérra, ezzel olyan zajt keltve, amely egészen biztosan felébresztette a művészt.

Ő pedig így veszteség nélkül fel tudta jegyezni az álmában látott szürreális képeket, ezek pedig később jó alapjai lehettek egy új festménynek.

Más alkalommal Dalí fejen állást végzett mindaddig, mígnem már majdnem elájult, és ebben az állapotban támadtak szinte látomásszerű víziói.


Szerelmi élete is furcsán alakult

Paul Éluard francia szürrealista költővel nyitott házasságban élő Elena Ivanovna Diakonovával, becenevén Galával 1927-ben találkozott. Kapcsolatuk egyre mélyült: az asszony elvált, hozzáment Dalíhoz, és haláláig vele maradt mint társa és múzsája.

Kapcsolatuk akkor sem rendült meg, amikor duójuk átmenetileg kibővült, például a Dalíba szerelmes Federico García Lorcával vagy épp Gala volt férjével.

Meglehetősen bohém életet éltek, hajszolták és szórták a pénzt,

amelyből mindig volt elég, Dalí a képeivel jól keresett. 1968-ban Gala kapott egy spanyolországi kastélyt a férjétől, amely ajándékot csak egyetlen feltétellel fogadott el. Dalí csakis az ő írásos engedélyével léphetett be oda.

Gala halála után Dalí már nem volt önmaga és nem akart élni sem. Többször próbált önkezével véget vetni az életének, nem vett magához ételt, sem italt. Életre szóló, különleges kapcsolat volt az övék.


Érdekességek

  • Köztudott volt, hogy Dalí szerette a pénzt, épp ezért sok mindent bevállalt, köztük azt is, hogy megtervezze a Chupa Chups logóját. A nyalókát gyártó spanyol cég 1969-ben kérte fel, hogy tervezze újra az emblémájukat. Annak idején elsöprő sikert aratott, mára pedig alig változott.
  • Dalí már egészen kis korában, hatévesen kijelentette, hogy szakács szeretne lenni. Habár a sors másképp akarta, végül mégis sikerült maradandót alkotnia a gasztronómia világában is: kiadta ugyanis erotikus szakácskönyvét, amelyet ő maga illusztrált.

A Gálavacsorák című mű 1973-ban jelent meg. A könyv 12 fejezetből áll, és összesen 136 receptet tartalmaz, köztük olyanokat, mint a pirkadati tengeri angolna, homárbokor viking fűszernövényekkel vagy az avokádós toast és Casanova-koktél, amely többek között bárányagyat, ecetet és tequilát is tartalmaz.


Fontosabb alkotásai

Több mint 1500 festményt, körülbelül 30 könyvet, néhány balett szövegkönyvet, számos könyvillusztrációt, litográfiát, színházi jelmeztervet, tucatnyi szobrot, sőt, Walt Disney részére rajzfilmet is alkotott.

  • Santa Creus-ünnep Figueresben – A cirkusz, 1921
  • Kabaréjelenet, 1922 és A mosolygó Vénusz, 1922
  • Csendélet: Dinnye, 1924
  • Lány az ablakban (Muchacha en la ventana), 1925
  • Kenyérkosár, 1926
  • Figueresi lány, 1926
  • Az emlékezet állandósága (Persistencia de la memoria), 1931: A lágy órák témájával
  • Angelus, 1935: Jean-François Millet 1859-es képének reminiszcenciája
  • Az ősz kannibalizmusa, 1936
  • A polgárháború előérzete (Construcción blanda con judías hervidas), 1936
  • Narcissus metamorfózisa, 1937
  • Az égő zsiráf, 1937
  • Kenyérkosár, 1945
  • Szent Antal megkísértése (La tentación de San Antonio), 1946
  • Leda Atomica (Leda Atómica), 1949
  • Port Lligat-i Madonna (Madonna de Port Lligat), 1949
  • A szférák Galateája (Galatea de las esferas), 1952
  • Gyorsan mozgó csendélet, 1956
  • A rózsa, 1958
  • Amerika felfedezése (Descubrimiento de América), 1959
  • Szent György és a sárkány, 1962
  • A perpignani pályaudvar, 1965
  • A hallucinogén torreádor, 1970
  • La Toile Daligram, 1972
  • A szelek palotája, 1973
  • A talányos út, 1981
  • A knidoszi Aphrodité arca megjelenik egy tájban, 1981
  • Pietà, 1982
  • A fecskefarok, 1983

A címlapfotó illusztráció.