×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Tiszta románc a képzelet határán – Nyolc rendhagyó romantikus film

 

Ha szívünk választottjával a gyertyafényes vacsora után romantikus filmek fogyasztására fanyalodnánk, érdemes körültekintően választanunk. Mert hiába a műfaj kimeríthetetlen hollywoodi választéka, a közös átszellemüléshez csak kevés filmes románc ad esélyt – a legtöbb lazábban pattan le a férfiszív jeges kérgéről, mint anno a Titanic, DiCaprióval a fedélzetén. Az Új múlt című romantikus sci-fi thriller e heti mozibemutatójának apropóján emlékezetes és rendhagyó szerelmesfilmek közül válogattunk.

A Hugh Jackman és Rebecca Ferguson főszereplésével forgatott Új múlt (Reminiscence) című film szinopszisa szerint a jövőbeli Amerika nagyvárosai víz alá kerültek, Nick Bannister magándetektív (Jackman) pedig a jövőtől elforduló embereknek nyújt különleges szolgáltatást. Agyakban nyomoz, az elme sötét titkait kutatja, kuncsaftjait hozzásegíti rég elfelejtett emlékeihez. Aztán találkozik Mae-vel (Ferguson), és örökre megváltozik az élete: a jelene, a múltja meg a jövője is. A nő felbukkan, azután eltűnik, ő meg a nyomába ered. És miközben mások emlékeiben kutat a köddé vált nő után, egy veszélyes összeesküvés nyomaira bukkan. A különleges hangulatú sci-fi noir /romantikus thriller a Westworld-sorozat alkotóinak munkája: ez a film is meghökkentő csavarokból, furcsa ötletekből épít szemkápráztató, új világot – nagyszerű színészek segítségével.

Az alábbiakban olyan abszurd, fantasztikus és filozofikus love story-k, illetve romantikus sci-fik közül válogattunk az új évezredből, amelyek különálló szigetet alkotnak a hollywoodi romkomok bájvilágán. A kínálatban: kiberszerelem, robotrománc, apokalipszis, időutazás és emlékmészárlás.

1. Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)

Charlie Kaufman forgatókönyvíró és Michel Gondry rendező munkakapcsolatának második állomását jelenti ez a film, az egyik legjobb Kaufmannak az elme mély vizében lubickoló történeteiből. Ebben az abszurd romantikus sztoriban két deprimált szerelmes igyekszik fájdalommentesen megszabadulni a másiktól úgy, hogy egy új számítógépes eljárás segítségével töröltetik kapcsolatuk minden emlékét. A memóriafelszámolás fokozataiban azonban a férfiagy rejtekében munkálkodó erők szabotálni próbálják a folyamatot, és szembesítik hősünket érzelmeinek mélységével.

A John Malkovich menet, az Adaptáció és az Egy veszedelmes elme vallomásai íróját saját bevallása szerint ezúttal „az idővel való játék strukturális koncepciója” érdekelte: a pár kétéves történetével szemben a sztori egyetlen éjszakán zajlik, a két különböző történet mégis egyszerre fut.

Az eredetileg neurofiziológusnak készült Kaufmannak az agyas és ütős alapanyagért, az eredetileg kliprendező Gondry-nak, hogy elkerülte a kínálkozó művészkedést, Jim Carrey és Kate Winslet párosának pedig a bámulatosan erős alakításért jár a taps.

2. Ház a tónál (2006)

Mielőtt nekiveselkednénk Alejandro Agresti filmjének, jobban tesszük, ha racionális énünket előbb elzárjuk elménk egy sötét, hangszigetelt zugába. Ennek elmulasztása esetén a Ház a tónál fájdalmasabb élménnyel szolgálhat, mint Douglas Adams Telepszichopatikus Turbomixere.

A dél-koreai Il Mare című film hollywoodi remake-jének már az alapötlete is rendesen leterhel, a szemünk előtt kötelékben lebegő logikai buborékok pedig tovább nehezítik a koncentrálást.

Eleve milyen már, hogy szerelmeseink a film kilenctizedében nem is találkoznak, mert a románc idején egyikük két évvel korábban létezik, ráadásul egy időkapuként szolgáló postaládán keresztül üzengetnek egymásnak? Nagyjából így fest egy buta romantikus sci-fi, sci nélkül. Ami miatt a Ház a tónál mégis működik, az a romantikus szálnak köszönhető, na meg annak, hogy legalább a hivatkozott mű, a Meggyőző érvek című Jane Austen-regény elszalasztott lehetőségekről, vezeklésről és újrajátszásról alkotott mondanivalóját sikerült paradoxonmentesen mozgóképre vinni. Minden további jóság az 1994-es Féktelenül után újra egymásra talált Keanu Reeves és Sandra Bullock játékában keresendő.

3. A forrás (2006)

Miután Darren Aronofsky 1999-ben megnézte a Mátrixot,  gondolhatta, hogy eljött az ideje a sci-fi forradalmának. Ám a Pi és A Rekviem egy álomért rendezőjének kirándulása a műfajban hosszúra nyúlt: A forrás hat viszontagságos év után készült el, és bár hatásos, elképesztő látványvilágú alkotás született, a filozofikus hangvétel és a bonyolult történetszövés a kritikusokat és a közönséget is megosztotta. Az ezer évet átívelő love story első részében Tomas, a spanyol konkvisztádor az élet fáját keresi a maják földjén, majd a jelenbe, a film kulcsjeleneteihez ugrunk, ahol már a rákkutató Tom – versenyt futva az idővel – igyekszik megmenteni agytumorban szenvedő felesége életét. A távoli jövőben játszódó harmadik rész már űrutazásra invitál az asztronauta Tommal, aki elhunyt neje emlékével, egy élő fa társaságában igyekszik egy távoli csillag felé gömb-űrhajójában.

Mivel a film a mozipénztáraknál elhasalt, itthon be sem mutatták, pedig A forrás igazán megrázó és elgondolkodtató történet szerelemről és halálról.

Később Aronofsky már nem próbálkozott sci-fivel (sem romantikával), de a Fekete hattyú vagy A pankrátor miatt ezt igazán elnézhetjük neki.

4. Wall-E (2008)

A Pixar Oscar-díjas mesterművének első fele a némafilmek legszebb alkotásait idézi. Megismerjük a címszereplő szemétgyűjtő és -tömörítő robotot, aki csótány haverját meg egy bébicserjét leszámítva az egyetlen „élőlény” a lakhatatlanná szennyezett Földön. A lánctalpas sztahanovista több évszázados magánykorszaka véget ér, amikor belezúg az űrből alászálló, EVA nevű felderítődroidba. A „géplány” a szerelmes robot és növénykéje társaságában tér vissza az emberiség új otthonául szolgáló gigaűrhajóra, hogy jelentse: élet nyomaira bukkant a bolygón.

A Wall-E két, emberi tulajdonságokkal felruházott robot egymásra találásának a története, de a chaplini jeleneteket váltó képsorok végül a fogyasztói társadalom ma már kissé kopottnak tűnő kritikafűzérévé állnak össze.

Ehhez azonban azt kell gondolnunk, hogy a környezetvédelem kérdésének még egy félig-meddig gyerekfilm esetében is a filmművészet kódolt üzenetmappái közt lenne a helye. Pedig dehogy.

5. Sorsügynökség (2011)

Philip K. Dick alternatív valósággal, paranoiával és összeesküvésekkel terhelt sci-fi regényeit (Szárnyas fejvadász, Emlékmás, Az ember a fellegvárban, stb.) nyilván nem a romantikus tartalom miatt fedezte fel magának a filmipar, az írónak ugyanis éppúgy nem áll jól a szerelem témaköre, mint a moralizálás egy politikusnak, aki véresen komolyan veszi a szakmáját, a népnyúzást. A helyreigazító csoport című sci-fi novellából készült film ifjú főhőse (Matt Damon) is ebben a kasztban építi a karrierjét, ám a lendület és az ígéretes jövő semmivé foszlik, amikor beleszeret egy táncosnőbe (Emily Blunt). A hepiend felé vezető út azonban göröngyös, mivel egy titokzatos ügynökség keménykalapos öltönyösei, afféle sorshangolók próbálják meg eltéríteni őket egymástól, hogy a világmindenség javára életüket a megfelelő mederbe tereljék. A rövid és nyomasztó sci-fi történetből az elsőfilmes George Nolfi vegyészkedett össze romantikus thrillert.

Hogy mi jött volna ki a kémcsőből, ha az író-rendező ragaszkodik Dick alapképletéhez, nem tudhatjuk, Damon és Blunt mindenesetre roppant bájosak, főleg az ő játékuk miatt működik a mutatvány.

6. Míg a világvége el nem választ (2012)

Gigászi aszteroida csapódik hamarosan a Földbe, az emberiség meg a létezés falába: alighanem heveny tikkeléssel járna összeszámolni, hány film is épült eddig erre a végítélet-szcenárióra.

Lorene Scafaria rendező a Lars von Trier-i vonalon képzeli el a kataklizmát: Bruce Willis épp nem ér rá, tehát a kataklizma tutira bekövetkezik. De vajon hogyan és kivel töltse maradék pár hetét a jámbor biztosítási ügynök (Steve Carell), ha a hír hallatán neje faképnél hagyja, hogy a pusztulatig még kiélje magából házasélete frusztrációit?

Kerítsük hát elő a volt barátnőt, útitársnak pedig kapóra jön a szomszéd csaj (Keira Knightley), aki a családjához akar hazajutni. A film több merész húzást is bevállal: egyrészt a végletesen ellentétes karakterek – az introvertált, merev, középkorú fószer és a fiatal bohém lány – párba állításával, másrészt a hangulat leplezetlen manipulálásával, amelynek során a fekete humorú, intelligens világvége road movie átível giccses szerelmesfilmbe, majd szívfacsaró végítélet-drámává alakul. A rendezői misszió mégsem bukik el, a film működik, bár Knighley erőltetett lazasága és mesterkélt gesztusai majdhogynem kinyírják a romantikát.

7. Időről időre (2013)

Richard Curtis, a Négy esküvő és egy temetés, a Bridget Jones naplója, az Igazából szerelem és a Sztárom a párom írója/rendezője nem tett mást, mint jól bevált receptjét – a szinte kizárólag szerethető karakterekkel, angol bájjal és humorral megkent turbóromantikát – feldobta egy kis fantasztikummal.

A főszereplő Rachel McAdams második időutazós filmje (az első, a 2009-es Az időutazó felesége nem érdemes a jó szóra).

Esetünkben a paradoxont úgy kell elképzelni, hogy amikor Hugh Grant-pótlék hősünk (Domhnall Gleeson) egy szűk és sötét helyen rákoncentrál, kedvére csúszdázhat saját életének idővonalán. A film legszórakoztatóbb figurája Bill Nighy (az Igazából szerelem Billy Mack-je), aki az ifjú időutazó apjaként beavatja hős szerelemesünket az öröklődő szuperképesség rejtelmeibe.

8. A nő (2013)

Spike Jonze roppant érzékeny és kreatív rendező, amit egyenletesen magas színvonalú munkássága, annak részeként pedig két Charlie Kaufman-forgatókönyv (A John Malkovich menet, Adaptáció) remekbe szabott megvalósítása hitelesít. Kaufmani örökségnek tekinthetjük ezt a Jonze saját forgatókönyvéből forgatott alkotást is, amely inkább a Michel Gondry által rendezett Egy makulátlan elme… lélektani kérdéseit, férfi és nő bonyolult viszonyát boncolgatja.

A közeli jövőben játszódó történet abszurditásán tíz éve talán még illett megütközni, a kiberkultúra szélsebes virágzása közepette viszont már nem annyira röhejes, hogy valaki beleszerelmesedik a vadiúj operációs rendszerébe. Márpedig hősünkkel, a frissen elvált, búbánatos szellemíróval éppen ez történik: Samantha, a gépére telepített bülbülszavú entitás megállíthatatlan kémiai folyamatokat indít be a szervezetében.

Őszinte, mégis csalfa érzet ez, hiszen a mesterséges intelligenciát arra tervezték, hogy a vásárló személyiségéhez, vágyaihoz igazodjon, és… fejlődjön. Samantha pedig fejlődik, és miután öntudatra lép, a korábbi párkapcsolataiban csúfos kudarcot vallott férfi hiába is keresi tovább a benne élő nő kivetülését. Jonze bravúrosan, gyönyörű képekben mesél szerelemről, szétválásról és elhagyatottságról, a szívbemarkoló történet pedig a főszereplő Joaquin Phoenix játéka révén válik igazán erőteljessé. A film túlnyomó részében minden szereplő, aki az elméjében és az emlékeiben él, az ő személyén keresztül létezik.

Címlapkép: Egy makulátlan elme örök ragyogása / Facebook