×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Soha nem nyert Oscart filmjeivel, de új stílust teremtett Alfred Hitchcock

 

Sir Alfred Hitchcock angol rendező, a filmtörténet egyik legnagyobb hatású alakja ezen a napon hunyt el 1980-ban. A forgatókönyvíró és producer a hátborzongató thriller és horror műfajában új iskolát teremtett. Több mint hat évtizedes pályája alatt 60 filmet rendezett, de a legjobb rendező kategóriában soha nem nyert Oscar-díjat. Az Amerikai Filmakadémia 1968-ben viszont életműdíjban részesítette. Filmjei a mai napig egyaránt népszerűek a kommersz és kultfilm rajongók között.

Hitchcock 1899 augusztus 13-án Londontól keletre fekvő Leystone-ban született, római katolikus szülők harmadik gyermekeként. Apja William Hitchcock jómódú fűszeres volt.

Anyja, Emma Whelam, szigorú, katolikus asszony volt, aki a későbbiekben modellként szolgált a Hitchcock-filmek hideg, erőszakos anya-karaktereinek.

Az asszony képtelen volt kimutatni érzelmeit, mivel nem a kis Alfred volt a kedvenc gyermeke.

Több mint egytucat filmben jelent meg valamilyen szinten az egyik szereplő anyja. Az egyik legemlékezetesebb Norman Bates akarnok anyjának karaktere a Psychóban.

Megszállottan szerette a vonatokat, de a sportot kifejezetten utálta.

A jezsuita kollégiumban töltött évek meghatározóak voltak. Az iskola szigora újabb komplexusok forrásává vált, egyben pontosságra is nevelte. Az életrajzírok a szigorú neveltetésének tudják be, hogy soha nem bízott a hatóságokban, a rendőrségben, politikusokban és ezek az élmények visszaköszöntek a filmvásznon alkotásaiban.

Mérnöknek tanult, de húsz évesen, egy amerikai stúdió angliai kirendeltségében kapott munkát, ami kezdetben kimerült a némafilmek feliratainak szerkesztésében és rajzolásában.

A hangos filmek megjelenéséve is tudta kamatoztatni tudását. 1922-ben elkezdte forgatni első filmjét a Tizenhármas szám címen, de sohasem fejezte be a stúdió bukásával, de később, a hangosfilm verzióban elkészült vele. 1925-ben fejezte be első önállóan jegyzett filmjét a Gyönyörök kertjét. Nevéhez kőtödik az első sikeres angol hangosfilmet (Zsarolás, 1929), majd olyan, mára legendássá vált alkotásokat forgatott, mint Az ember, aki túl sokat tudott, a 39 lépcsőfok vagy a Londoni randevú.

1938-ban került Hollywoodba. David O. Selznick, az Elfújta a szél producere négy filmre szóló szerződést ajánlott, filmenként 40 ezer dollárt, ami mai értéken számítva 750 ezer dollárnak felel meg. Egy interjúban felidézte, hogy Selznick egyszer úgy nyilatkozott róla, hogy Hitchcock az egyetlen rendező, akiben megbízik.

Az 1950-es és 1960-as évek elején készített művei a legismertebbek és a legjobbnak tekintett filmjei. Többek között a Hátsó ablak (1954), a Szédülés (1958), Észak-északnyugat (1959), Psycho (1960), Madarak (1963) klasszikus filmekké váltak.

Hitchcock hosszú és termékeny életéből a teljesség igénye nélkül összeszedtünk pár érdekességet.

  • Feleségével Alma Reville-el 1926-ban ismerkedett meg egy forgatáson, aki nemcsak partnere volt több mint öt évtizeden át, hanem a legközelebbi munkatársa és legmegbízhatóbb tanácsadója is. Reville Hitchcock több tucat korai filmjében dolgozott forgatókönyvíróként, vágóként és rendezőasszisztensként. Fiatal rendezként gyakran kérte ki felesége tanácsát. Karrierjének előrehaladtával egyre inkább háttérbe szorult felesége, de még 1960-as években is konzultált vele egy-egy fontos szerep kiosztásakor, de bevonta őt egy-egy jelenet vágáséba is. Többek között ő győzte meg férjét, hogy Bernard Hermman aláfestő zenéjét használja a Psycho zuhanyzós gyilkossági jeleneténél.
  • Dokumentumfilmet készített a náci koncentrációs táborokról. Sok hollywoodi rendezőhöz hasonlóan Hitchcock is beállt propagandafilmeket készíteni a második világháború idején. Két rövidfilmet forgatott a brit Tájékoztatási Minisztérium számára a francia ellenállókról, 1945 nyarán pedig segített a koncentrációs táborok felvételeit összegyűjteni a „Memory of the Camps" című nagyszabású dokumentumfilmhez. Hitchcock olyan írókkal dolgozott együtt, akik első kézből látták a szörnyűségeket, és utasításokat adott az operatőröknek, hogyan kell megfelelően filmezni a haláltáborok borzalmait. A filmet eredetileg a német közönségnek szánták, de a brit kormány végül jegelte a bemutatását, mivel úgy gondolták, hogy ez csak tovább rombolja a háborúban vesztes németek morálját. A dokumentfilmet csak az 1980-as években mutatták be filmszemléken.
  • Hollywoodi évei alatt folyamatosan kereste a kibúvókat a cenzúra alól. Kevésbé ismert, hogy a háború után egészen 1968-ig érvényben volt a Hays Code (Hays-szabályzat), amely megfogalmazta a filmstúdióknak a korlátozásokat és tiltásokat. Ide tartozott a szexualitás ábrázolása is. A Psychóban egyes beállításokat lassított felvétellel forgatták, hogy véletlenül se kerüljön a képbe a filmbeli Marion Crane melle. A vetkőzős jelenet mellett eltörpült a lehúzott toilett, mert a szabályzat szerint azt sem lehetett volna bemutatni.
  • 1960 őszén mutatták be a Psychót az egyik legzsigeribb, legnagyobb hatású lélektani horrorként számontartott alkotása. A filmet teljes titoktartás övezte. Hitchcock szinte már kínos precizitással ügyelt arra, hogy a főbb fordulatokat mindvégig jótékony homály borítsa - a forgatókönyv utolsó szakaszait kezdetben még a stábtagok elől is eltitkolta. A stábtagoknak és a színészeknek titoktartást kellett fogadniuk. Sajtóvetítésekre sem került sor, hogy a kritikusok ne tudjanak róla „spoilerezni.”
  • Hitchcock filmjeiben a férfi szereplőknek könnyű dolga volt, mert a rendező nem foglalkozott komolyabban az olyan sztárokkal, mint Gregory Peckkel és Jimmy Stewarttal sem. A női szereplőkkel viszont gyakran a végkimerültségig játszatta a jeleneteket. A Psycho híres zuhanyjelenetének forgatása is hét órába telt. Egy interjúban erről Hitchcock így vallott: „Semmi sem okoz nagyobb örömöt, mint amikor egy szituációban a nőiesség utolsó jeleit is eltűnni látom a lányokból.
  • Néhány rendező előszeretettel tűnik fel saját filmjeiben kámeaszerepben. Hitchcock az elsők között volt, aki ezt visszatérően megtette. Összesen 39 filmjében szerepelt. Általában a háttérben, gyalogosként vagy tömegközlekedési eszköz utasaként tűnt fel. Szerepei végül annyira kedveltek lettek, hogy a film elején kellett elhelyeznie őket, hogy ne zavarják a közönségét. Kedvelte, ha negatív figurákat alakíthatott. Az egyik legkreatívabb megoldás, amikor egy fogyókúrás reklámban jelenik meg egy újságban az 1946-ban bemutatott Mentőcsónak című filmben.
  •  Hitchock szeretett volna együtt dolgozni egy forgatókönyön Vlagyimir Nabokov orosz származású amerikai íróval, fordítóval. Az egyik terve egy olasz bűnözőcsaládról szóló krimi volt, a másik egy disszidens tudósról és feleségéről szóló, politikai kémthriller, de végül Nabokov elfoglaltságaira hivatkozva elutasította az ajánlatot. Mintegy 20 évvel korábban, 1943-ban a Mentőcsónak megírására kérte fel Ernest Hemingwayt, aki megköszönte, de nem élt a lehetőséggel. Az 1945-ös Elvarázsoltak című filmhez Hitchcock még Salvador Dalí szürrealista művészt is behívta, hogy segítsen a film bonyolult álomjelenetének kidolgozásában.
  • A Madarak című film kísértetjárta házának lakói meg vannak győződve róla, hogy a ház átkozott, és a mai napig lépéseket és gyereknevetést hallanak éjszakánként.
  • Ötször terjesztették fel a legjobb rendezésért járó Oscar-díjra (Rebecca, Mentőcsónak, Bűvölet, Hátsó ablak, Psycho), de végül egyszer sem hozta el a díjat. Az Amerikai Filmakadémia végül 1968-ban az Irving G. Thalbergről elnevezett életműdíjjal „kárpótolta”. Az Oscar-történelem egyik legrövidebb köszönőbeszédét mondta, mindössze annyit mondott: "Nagyon szépen köszönöm". 1979-ben megkapta az Amerikai Filmintézet életműdíját.