×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A Casablanca magyar rendezője, aki felforgatta Hollywoodot

 

Ötvenkilenc évvel ezelőtt, 1962. április 10-én halt meg Kertész Mihály, az Oscar-díjas Casablanca című film rendezője.

Egyetlen más rendező műveit sem nézik ilyen szertartásosan. Az amerikaiak ma is a Fehér karácsonnyal (White Christmas) ünneplik a karácsonyt, a Yankee Doodle Dandyt nézik a függetlenség napján, és a szerelmet a Casablanca nézése közben találják meg” – írja Kertész Mihályról szóló részletes életrajzi művében Alan K. Rode, a neves amerikai filmtörténész.

Kertész Mihály Oscar-díjas magyar–amerikai filmrendező 1886. december 25-én született Budapesten Kaminer Manó néven. Apja a galíciai Deliatinból bevándorolt kereskedő volt, anyja nagyváradi zsidó családból származott. Sokgyermekes családban született, heten voltak testvérek. Tizenhét éves korában elszökött otthonról egy cirkusszal, majd színésznek tanult. 1905-ben vezetéknevét Kertészre változtatta.

Kertész Mihály 1906-ban végezte el a színiakadémiát. Pályáját színházi színészként kezdte, de hamarosan felkeltette érdeklődését a film, s

1912-ben ő volt az első egész műsort betöltő magyar játékfilm a Ma és holnap rendezője.

A következő évben tanulmányútra utazott Dániába az akkor virágzó Nordisk cég stúdiójába. Itt asszisztensként és rendezőként dolgozott, de ő játszotta a főszerepet is az Atlantis című filmben.

Kertész Mihály Oscar-díjas rendező (Fotó: Wikipédia)

1914-ben tért vissza Magyarországra, s ezt az évet Janovics Jenő színházigazgató kolozsvári stúdiójában töltötte. 1915-től 1919-ig Budapesten dolgozott a Kino-Riport, a Phönix és a Semper fimgyárakban. Magyarországi pályája során mintegy 40 játékfilmet, jó néhány filmszkeccset és rövidfilmet rendezett.

Ő volt az egyik legnagyobb presztízsű magyar filmrendező az 1910-es években,

Váczi Dezső a Mozihétben a következőképpen írt róla:

„Kertész Mihály, a legelső magyar filmrendező, aki fáradságos, küzdelmes munkával, de sohasem csüggedő munkaerővel és ambícióval dolgozott, korrigálta, fejlesztette önmagát, tanult, örült, ha valami szépet, újat, kedveset, finomat, ötleteset csinált. A Phönix-filmek külső képe, első benyomása, a színészek megválogatása, játék vezetése, instruálása, az interiőrök és plein-airek megválasztása, általában: minden apró kis részlet, ami összefügg a filmrendezés sokoldalú és nehéz munkájával: az Kertész Mihály tudását, ötletét, szakavatott kezét dicséri.” (Mozihét, 1917/34).

Gál Ernő már 1917-ben megjósolta azt a fényes jövőt, mely Kertész Mihályra várt: „Bizonyos, hogy Kertész Mihály az első lesz, kit a külföld felismer és kit a megnyíló sorompókon keresztül visz a nagyszerű nyugati expresszvonat, hogy vigye tőlünk, a hírnév, dicsőség és a ragyogó, megérdemelt gazdagság felé (…) Melyet nálunk életében soha senki el nem érhet.” (Mozihét, 1917/51) – olvasható a Hangosfilm.hu honlapján.

Kertész a Tanácsköztársaság idején hagyta el az országot, előbb Bécsben, majd Berlinben kapott lehetőséget filmkészítésre.

1926-ban Hollywoodba szerződött, s Michael Curtiz néven a harmincas és negyvenes évek egyik legsikeresebb amerikai rendezője lett.

Több mint száz film fűződik a nevéhez, köztük az egyetemes filmtörténet egyik legszebb háborús melodrámája, a Casablanca, mely 1943-ban elnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat.

Háromszor nősült. Első felesége 1918 és 1923 között korai filmjeinek sztárja, Kovács Ilonka (Lucy Doraine) színésznő volt, akitől lánya, Katalin (Kitty, Katharina Kertesz) született. Második felesége 1925 és 1926 között Lili Damita színésznő, a harmadik 1929-től haláláig Bess Meredyth forgatókönyvíró volt. 1931 nyarán látogatóba hazatért, és ellátogatott a Hunnia Filmgyárba, ahol akkor forgatták éppen a Hyppolit, a lakáj című nagy sikerű filmet.


Minden pályaszakasznak megvan a maga domináns karaktere

Bár a Kertész-életmű egészét műfaji változatosság jellemzi, minden pályaszakasznak megvan a maga domináns karaktere: a kora 30-as években a melodráma és a thriller, az évtized második felében a kalandfilm, a háború után pedig a fekete filmekkel kontrasztot képező zenés műfaj és a vígjáték az uralkodó.

Az utolsó nagy pályaszakasz filmtermésének egynegyedét kitevő zenés sorozat – 11 film – nem előzmény nélküli a rendező munkásságában: 1930-ban ő rendezte az első musicalek egyikét, a Mammyt. S bár ezután jó ideig nem alkotott maradandót ebben a műfajban, a Yankee Doodle Dandyvel bebizonyítja, hogy nem idegen számára ez a világ sem. A patrióta dalszerző-showman, George M. Cohan életútját feldolgozó musical a saját műfajában ugyanis hasonló színvonalat képvisel, mint a Casablanca vagy a történelmi kalandfilmek a maguk kategóriájában, propagandafilmként pedig a tánc, a zene és a humor eszközeivel törekszik a közönség érzelmeire hatni a Pearl Harbor utáni időszakban – írja Péterffy Gabriella a Filmkultúra.hu honlapon.


Élete nagy alkotása a Casablanca

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Kertész Mihály nevének említésére mindenkinek a Casablanca című filmje jut eszébe. A fekete-fehér filmet 1942-ben mutatták be Humphrey Bogart és Ingrid Bergman főszereplésével.

A filmet Magyarországon először 1947-ben mutatták be a mozik feliratosan, majd szinkronizáltan 1966. augusztus 27-én sugározta a Magyar Televízió. A Nagy Vilma által készített

szinkronos változat szövege azonban több helyen eltért az eredetitől, hogy a rendszer számára kényes politikai kérdéseket ne érintsék.

Így például a nyugati szövetségeseket népszerűsítő részeket kihagyták, de a változtatások a film végét is érintették, és az ikonikussá vált utolsó mondat („Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete.”) helyett ebben a változatban a „Louis, maga ugyanolyan szentimentális, mint én” hangzott el.

A forgatókönyvet szinte mindennap átírták a forgatásig. Ingrid Bergman az utolsó napig nem tudta, hogy Ilse elrepül-e vagy marad. A film az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartotta hőseit és egyben a nézőket is.

A film kitűnő szereposztással készült, a kis szerepeket is beleértve. A Warner Brothers a jogokat húszezer dollárért vásárolta meg. A forgatást 1942. május 25-én kezdték meg és augusztus 3-án fejezték be.


CURTIZ – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot

Az Oscar-díjas film Kertész Mihályt nemcsak éltében, de halála után is a köztudatban tartotta. A mozik folyamatosan vetítették a filmet, illetve számos díjra is jelölték. Azonban a film készítésének körülményei 2018 megihlették Topolánszky Tamás Yvan rendezőt is, aki CURTIZ – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot című filmjében mutatja be a Casablanca forgatásának eseményeit.

Az Egyesült Államok éppen a második világháború küszöbén áll, amikor a magyar származású filmrendező, Kertész Mihály (Michael Curtiz) Casablanca című romantikus filmjét forgatja. A háborús propagandát támogatandó az állami vezetés hivatalnokokat rendel a készülő filmek felügyeletére, mely a rendezőt számos akadály elé állítja. A forgatás során magánéleti kihívásokkal is szembetalálja magát: Magyarországon maradt nővére fenyegetettségének híre és váratlanul felbukkanó lányával való viszontagságos kapcsolata nem várt fordulatokat hoz a Casablanca számára – olvasható a film ismertetőjében.

A különleges képi világú életrajzi dráma a 42. Montreali Nemzetközi Filmfesztiválon fődíjat nyert.


Kertész Mihály sosem látott fotóalbuma

A negyven fotót tartalmazó albumot, amelyet valószínűleg a Warner Bros. Stúdió készített Kertész Mihály számára, 2019-ben a rendező unokahúga, a Kaliforniában élő Linda Goldfarb ajándékozta a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívumnak – derül ki a filmarchívum honlapjáról.

Az album több ritka, még sehol sem publikált felvételt is tartalmaz: bécsi, berlini és hollywoodi forgatásokon készült werkfotókat, portrékat, családi körben és társasági eseményeken készült felvételeket. A legkorábbi kép 1914-ben, a legkésőbbi 1949-ben készült. Megörökítik Kertész 1931-es hazalátogatását éppúgy, mint a Warner Bros. vezetőjének, Jack Warnernek 1937-es budapesti útját is.