×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Nemsokára magyarul beszélhetnek a hollywoodi színészek

 

Forradalmi megoldással forgatná fel a filmipart egy izraeli sturtup. Ígéretük szerint fejlesztésükkel Morgan Freeman saját hangján szólalna meg a filmekben a világ akár összes nyelvén. Azonban nekünk, magyaroknak szükségünk van erre a technológiára, amikor élen járunk a szinkronizálásban? Amikor gyerekeink a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki című rajzfilmsorozatot eredeti szövegénél mérföldekkel szellemesebb magyarításban élvezhetik?

Forradalmi megoldással forgatná fel a filmipart egy izraeli sturtup, felgyorsítaná és várhatóan sokkal olcsóbbá tenné a különböző filmek, sorozatok szinkronizálási folyamatát a mesterséges intelligencia és a deep learning technológia segítségével. Azt ígéri fejlesztésével, hogy Morgan Freeman Morgan Freeman hangján szólalna meg a filmekben a világ akár összes nyelvén, vagyis egy-egy hollywoodi filmben például a szereplők eredeti hangjukon, de például magyar nyelven beszélnének.

A mesterséges intelligencián, illetve a deep learningen alapuló szoftver a beszélő izolált hangmintájából minden fontos adatot felismer és kinyer: a színész beszédtempóját, a szavak hangsúlyozását, a hangmagasságot és a szavak közti szünetek hosszúságát is.

Ez az adathalmaz már elég a program számára, hogy a hangot adott esetben fiatalabbá, öregebbé tegye, vagy akár a beszélő mondatait egy másik nyelvre fordítsa le, megőrizve a színész hangját

– mondta Oz Krakowski, a sturtup marketingigazgatója az IndieWire-nek adott interjúban.

A program segítségével nemcsak a világ különböző pontján élő emberek ismerhetnék meg a híres színészek hangját, hanem felgyorsítanák a szinkronizálás folyamatát, illetve a nagy stúdióknak is kevésbé kéne aggódniuk a filmjeik, sorozataik kalózváltozataitól, hiszen így még könnyebbé válnának a lehető legtöbb országra kiterjeszthető világpremierek is. Mindez annak köszönhető, hogy

a program segítségével hat hét alatt képesek egy nyolcepizódos sorozat teljes szinkronizálására, szemben a mostani hagyományos szinkron 14–16 hetes munkatempójával

– emelte ki Krakowski.

Az IndieWire cikkéből az is kiderül, hogy többek között azért irányul nagyobb figyelem most a szinkronizálás felé, mert a Netflix, az Amazon, a HBO Max és a Disney is egyre inkább az Amerikán kívüli piacra koncentrál, így a közeljövőben nagyobb szüksége lesz a gyors és olcsó szinkronmunkákra a világ legkülönbözőbb nyelvein.

Kérdés azonban, hogy ez a fejlesztés hogyan fog lecsapódni Magyarországon, hiszen nálunk nagy hagyománya van a szinkronizálásnak.


A magyar szinkronizálás története

Mivel a 30-as évek első felében a magyar hangosfilm a mozikban bemutatott filmek elenyésző százalékát tette csak ki, a filmfeliratok többsége pedig kevés, gyors és semmitmondó volt, ezért főleg vidéken, igen jelentősen visszaesett a nézőszám, s ezzel együtt a mozik száma is megcsappant. Az 1929-ben meglévő 539 mozival szemben 1934-ben már csak 398 működött az országban – olvasható a Nemzeti Filmintézet cikkében.

Erre a periódusra tehető az első komolyabb szinkronvita. A parlamentben felszólaló képviselők között ugyanis szép számmal akadtak olyanok, akik kifejezetten ellenezték a szinkronizálás bevezetését, attól tartva, így hátrányos helyzetbe kerülhetnek az idegen nyelveket szórakozás formájában gyakorolni óhajtók. Aggodalmukat fejezték ki abból a szempontból is, hogy egy esetlegesen rosszul sikerült szinkron illúzióromboló hatást válthat ki a legjobb filmek esetében is. Természetesen többségben voltak azok a politikusok, akik támogatták a javaslatot, ugyanis kulturális, közjóléti, közgazdasági és a nemzeti nyelv szempontjából is ezt látták jó megoldásnak – derül ki a Filmtett – Erdélyi Filmes Portál honlapján megjelent cikkből.

Így végül 1935. július 26-án megszületett a szinkronizálásról szóló törvényjavaslat, illetve szinkronrendelet, amely kötelezővé tette, hogy

a mozgófényképszínházak műsorának 10 százalékát Magyarországon készült, magyar nyelvű hangos mozgófényképekkel kell betölteni

(ennek a 10 százaléknak a fele lehet magyarra szinkronizált film is), 1936-tól ez 15 százalékra módosult, aminek kétharmada lehetett szinkronizált.

A televíziós filmek szinkronszobája a Pannónia Filmstúdióban (Fotó: Nemzeti Fotótár/Balaton József)

A rendelet nagy lendületet adott a szinkronizálásnak, négy jelentős stúdió is létrejött. Mivel azonban nem sokkal ezután, a 30-as évek második felében örvendetesen nekilendült a magyar filmgyártás, így a külföldi filmekkel együtt a szinkronizálás is jó időre háttérbe szorult.

A legelső magyar utószinkron a Négy és fél muskétás című magyar–osztrák koprodukcióban, de német nyelvű filmhez készült

– ami egyébként Nóti Károly forgatókönyvéből, Kardos László rendezésében, jelentős magyar sztárok közreműködésével Bécsben született –, s noha szinkrondramaturgja a már említett Lakner Artúr volt, aki minden tőle telhetőt megtett, a film 1936. januári bemutatója után mégsem lett átütő siker– olvasható a Nemzeti Filmintézet cikkében. Az 1936-os premierjét azóta is a magyar hang ünnepeként tartják számon.

A magyar szinkron első próbálkozásait elmarasztaló kritikák ugyan előre vetítették, hogy a kormány által elfogadott törvényjavaslatok nem fogják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. Aggodalomra azonban nem volt ok, hiszen a kísérlet elérte, hogy

a szinkronizálás helyett nagyobb számban készüljenek magyar nyelvű filmek, amelyek villámgyorsan kezdték kiszorítani a külföldi alkotásokat a hazai mozikból.

A szinkronizálás első korszaka a második világháború kitörésével lezárult. A harcok elültével néhány évig nem is került szóba, egészen 1948-ig. Ekkor a Mafilm egyik műtermében néhány elszánt művész megpróbálkozott azzal, hogy magyarul megszólaltassa a Hősök hajója című szovjet filmet. Az alkotók saját ötletességük, elképzelésük alapján igyekeztek megbirkózni az új feladattal. A film szinkronrendezője Fejér Tamás, hangmérnöke Rajky Tibor volt.

Szinkronizálás a Pannónia Filmstúdió III-as stúdiójában (Fotó: Nemzeti Fotótár/Müller Lajos)

1949-re azonban megváltozott a helyzet, nívósabb szinkronizált filmek születtek. Abban az időben maga a szöveg megírása

egy hónapot vett igénybe, és ezt az általában rosszul megírt textust gyakran keserves kínok között mondták fel a színészek, többször használva különböző nyelvpótló szavakat, mint: ööö stb.

– olvasható a Magyarszinkron honlapján.

Érdekes kísérletek

A magyar szinkron érdekes kísérletei közül az egyik legelső 1962-re tehető. Ebben az évben a moszkvai filmszemlén fődíjat nyert egy szovjet film, a Magyar Televízió pedig úgy döntött, hogy a díjkiosztó után egy héttel már műsorra is tűzi az alkotást. Mindebből persze az következett, hogy

elegendő idő híján a színészeknek élő adásban kellett a szerepüket a képre mondaniuk, ezzel hatalmas kockázatot, adott esetben a befogadói élmény szétrombolásának veszélyét vállalva.

Szerencsére a dolog nem fulladt kudarcba, sőt, 1963-ban határozat született, hogy ezentúl minden televízióban vetített filmet szinkronizálva kell leadni. A televíziós szinkron ezután egyre nagyobb hírnévre tett szert, hiszen olyan alkotásokat köszönhetünk ennek a folyamatnak, mint

a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki című rajzfilmsorozat eredeti szövegénél mérföldekkel szellemesebb magyarítása

vagy éppen a Flúgos futam Mardeljének asztmás fulladozásra emlékeztető vihogása – derül ki a Filmtett – Erdélyi Filmes Portál honlapján megjelent cikkből.

A hatvanas évek egyik fontos bemutatója volt az Alain Delon főszereplésével forgatott Rocco és fivérei című francia kalandfilm is. A sikerhez nagyban hozzájárultak a magyar színészek, akik a főhősök hangját adták.

Fülöp Zsigmond Sztankay Istvánnal alakította a testvéreket. Az egyik jelenetnél, amikor a két fiú összeverekszik és a földön fekve püföli egymást, Vas János gondolt egy merészet. A büféből behozatott egy kanapét, beállíttatta a műterem közepére, és kiadta az utasítást: „Na fiúk! Most essetek egymásnak! De aztán komolyan!” A két fiatal kénytelen volt a pamlagon ülve ütlegelni egymást. Elég sokszor kellett a jelenetet a szöveg miatt elpróbálni. A színészek mindig teljes erőbedobással dolgoztak, amikor az egyik beszélt, a másik ütött.

Mivel menet közben a vásznat nézték, így nem igazán figyelhettek arra, hogy hová ütnek. Mire véget értek a felvételek, mind a ketten tele voltak kék-zöld foltokkal, karmolásokkal, sérülésekkel.

Fülöp Zsigmond egy alkalommal elment megnézni a filmet, majd ezt mondta:

Jó volt a film. Jók voltak a hangok is. Csak egy problémám volt. Végig azt éreztem a szinkronon, hogy csak álltatok a mikrofon előtt, és imitáltátok a verekedéseket.

– olvasható a Magyarszinkron honlapján.

A magyar szinkronizálás a rendszerváltozás után

Az 1989-es rendszerváltozás nemcsak a filmgyártásban és -forgalmazásban, de a szinkronizálás történetében is radikális változásokat hozott. Mindez elsősorban annak volt köszönhető, hogy az addig egyeduralkodó Magyar Televízió mellett rohamos tempóban jelentek meg a különböző kereskedelmi csatornák, illetve gyors ütemben fejlődött a videókölcsönzés kultúrája is. Másrészt a 90-es évek elején több új film- és videóforgalmazó cég alakult, ennek révén pedig többszörösére duzzadt a mozikba és a tékák polcaira kerülő filmek száma, arról nem is beszélve, hogy az új televíziós csatornák műsorsugárzási igényei is folyamatosan bővültek. Mindezzel párhuzamosan rengeteg új szinkronstúdió is létesült. Ám egyre inkább világossá vált, hogy

a kisvállalkozók által üzemeltetett műhelyek ugyan bírják az iramot, és az előírt mennyiséget is képesek előállítani, de a produkciók minősége meg sem közelíti a korábbi, „pannóniás” változatokét.

A szinkron minőségét csak 1997-re nyerhette vissza, amikor megindult a multiplex mozik kiépítése az országban, és a korábbi analóg hangrendszer helyett a digitális technika használata lépett életbe – derült ki a Filmett –Erdélyi Filmes Portál honlapján megjelent összefoglaló cikkből. 

A címlapfotó illusztráció.