×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

„Trianon nem a múltunk, hanem a jelenünk része” – 101 éve fáj minden magyarnak a döntés

 

Trianon nem a múlt, hanem nagyon is a jelenünk része. Ha nincs is olyan szinten beleszőve a mindennapjainkba, mint volt, mondjuk az 1920-as években, mégiscsak ugyanúgy ott van az a sok millió magyar a határokon kívül; ugyanúgy sorvad a kultúra azokon a helyeken, ahol mindig is magyar kultúra volt. Ez egy olyan folyamat, amely mellett nem szabad szó nélkül félrenéznünk – mondja Dobos János, A Trianon-küldetés című kalandregény szerzője a hirado.hu-nak adott interjúban.

 

– Trianon a magyar történelem egyik legfájóbb epizódja, az A Trianon-küldetés című kötet borítóján mégis angolul szerepel a neve. Miért?

– A John P. Drummert még kamasz koromban találtam ki magamnak, mint művésznevet, majd amikor eljutottam addig, hogy könyvet írok, úgy gondoltam, hogy ahhoz éppen jó lesz. Nincs mögötte semmiféle „ezotéria”. Arról nem beszélve, hogy a későbbiekben születhetnek még olyan könyveim, amik akár nemzetközi piacra is kerülhetnek, oda pedig főleg jó lesz az angol név.

John P. Drummer: A Trianon-küldetés című könyve

– Barnóczky Ákos filmrendező azt mondta a könyvről, hogy minden benne van: egy kicsit történelem, kicsit tudomány, kicsit kaland, vagyis tulajdonképpen egy sci-fi. Mi volt a célja ezzel az izgalmas eleggyel?

– Azt gondolom, hogy rendhagyó ez a dolog, hiszen történelmi témában tudományos-fantasztikus regényt, vagyis sci-fit nem nagyon írtak még. Maga a műfaj roppant népszerű, ezért úgy vélem, hogy ismeretterjesztésre különösen alkalmas. Olyan célcsoporthoz, olyan emberekhez is eljuttathatja Trianon üzenetét, akikhez az más módon lehet, hogy nem jutna el.

– A fiatalokra gondol?

– Igen. Azokra, akik szívesen elolvasnak egy történelmi kalandregényt vagy egy tudományos-fantasztikus regényt, de egyébként nem érdeklődne Trianon iránt, az lehet, hogy ennek köszönhetően kapcsolatba kerülhet a történelemmel. Szerintem ez fontos.

– Miért tartja fontosnak, hogy a fiatalok megismerjék Trianon következményeit?

– Alapvetően azért, mert ellentétben sok emberrel, aki manapság legyint, és azt hangoztatja, hogy Trianon száz éve történt, ezért már „lejárt lemez”… Úgy vélem, ezek az emberek nem látják, nem tudják, hogy mennyire hatással van Trianon a jelenre.

Trianon nem a múlt, hanem nagyon is részét képezi a jelenünknek. Ha nincs is olyan szinten beleszőve a mindennapjainkba, mint volt mondjuk az 1920-as években, amikor az egész magyar társadalom egyként szólalt fel Trianon ellen, de mégiscsak ugyanúgy ott van az a sok millió magyar a határokon kívül; ugyanúgy sorvad a kultúra azokon a helyeken, ahol mindig is magyar kultúra volt.

Ez olyan folyamat, ami mellett legalábbis nem szabad elnéznünk.

– Hogyan jelent meg a saját életében, gyermekkorában Trianon?

– Fiatalabb koromban, gyerekkoromban nálunk a családban ez sohasem volt téma. Budapesten születtem, mindig is a fővárosban éltem. Aztán amikor a kétezres évek elején elkezdtünk rendszeresen Erdélybe járni nyaralni, és kezdtem látni az ott élő magyarok életét, a székely falvakat, az ottani kultúrát, érezni azt a „feelinget”, látni a sok természeti csodát és kincset – akkor kezdett valóságossá válni számomra, hogy mi minden veszett oda 1920. június 4-e után.

John P. Drummer, alias Dobos János, az A Trianon-küldetés című történelmi sci-fi szerzője (Fotó: Trianonkuldetes.hu)

– Mennyi idő telt el a gondolattól a könyv megszületéséig?

– Már jó ideje forgattam magamban az elképzelést, hogy hol kellett volna, hogy valami változzon vagy másképpen alakuljon ahhoz, hogy ne forduljon ilyen rossz irányba a magyar történelem. (Olvasás közben) mindig nézegettem, hogy ha akkor, ez meg ez nem így, hanem úgy történt volna, akkor hogyan lenne most? Egyszer csak belém vágott, hogy ebből lehetne egy jó, érdekes sztorit írni, így kezdtem kidolgozni A Trianon-küldetés részleteit, amely egy időutazós, tudományos-fantasztikus köntösbe öltöztetett történelmi kalandregény. Az írást 2018 januárjában kezdtem, és munka mellett végül 2019 márciusában készült el a regény.

– Van-e olyan történelmi személyiség, aki száz évvel ezelőtt aktív szereplője volt a hazai politikai és közéletnek, és kiemelt szerepet kapott a regényben?

– Bár a sztori maga Trianonra épül, az a kiindulópontja, a sztori maga nem ott és nem akkor játszódik, hanem a jelenben, legalábbis az első fele. Anélkül, hogy lelőném a poént, a könyv lényege az, hogy

meghatároznak egy időpontot a magyar történelemben, amikor ha a szereplők végrehajtanak egy markáns változást, akkor a történelem annyira más irányt vesz, hogy sosem jutunk el Trianonhoz. Több száz évet utaznak vissza a szereplők, és ott avatkoznak be a történelem menetébe.

De történelmi alakok, ismert emberek is szerepelnek benne, őket igyekeztem életre kelteni és megszemélyesíteni – sokak szerint ez igen jól sikerült.

– Ha már egy filmrendező méltatta a regényt, feltételezhető, hogy a megfilmesítése lehet a következő lépés. Történtek már konkrét lépések?

– Több embertől kaptam olyan visszajelzést a könyv elolvasása után, hogy a sztori annyira filmszerű, hogy könnyen lehetne belőle filmet készíteni. Barnóczky Ákos filmrendező barátommal már sokat beszélgettünk erről, így azt gondolom, ez tényleg így van. De egyelőre itt tart a dolog: ötlet és elképzelés van, és őszintén remélem, hogy egy napon készül belőle egy izgalmas film is. Mindenesetre dolgozunk rajta.