×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

„Mindenki hibás, hogy idáig eljutottunk” – menekülnek hazájukból a franciák

 

Laurent Obertone szerint Franciaországban az Exodus korát élik. Tapasztalt, iskolázott franciák menekülnek külföldre a bevándorlók miatt kialakult nagyvárosi viszonyok, a szegénység vagy a munkanélküliség elől. A helyzet odáig jutott, hogy az iszlamisták beépültek a francia közigazgatási rendszerbe, ott vannak a rendőrök vagy a börtönőrök között. De már a hadseregben, sőt az oktatás keretein belül is.

Laurent Obertone új könyve (Fotó: Facebook.com)

Apokaliptikus képek, kivégzések, anarchia mindenhol – ez olvasható Laurent Obertone legújabb magyarul is megjelent művében, amelynek a címe Gerilla – Franciaország végnapjai. Az oknyomozó újságíró kíméletlen nyerseséggel mutatja be a külvárosok világát, ahová a rendőrök csak reggel hat órakor mernek bemenni, és ahol, ha mégis razziát tartanak, az újságírók egy része provokációról ír.

Az interjú a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában hangzott el.

– Két dologra lettem figyelmes, amikor először levelet váltottunk, az első, hogy nem ez az ön igazi neve, álnéven él, a másik az, hogy nincs telefonja. Miért él álnéven és miért nem használ telefont?

– A nyugalmam miatt nincs telefonom, jobb így. A névváltoztatás pedig azért jött, hogy biztonságban tudjam a családomat és magamat is. Nagyon érzékeny témákat vetek fel, és nem akarom, hogy támadás érjen bennünket. Először csak elővigyázatosság volt a részemről, de hamar kiderült, a könyvek, amelyeket írtam, hamar felkorbácsolták a kedélyeket.

– A könyve nagy siker Magyarországon, de a környező országokban és Franciaországban is. A tavalyi évben hányszor hívták meg hazájában tévés vagy rádiós beszélgetésre?

– Egyszer sem. Az első könyvem óta kiiktattak a francia médiából. Szerencsére Magyarországon többször szerepeltem már. Franciaországban nem a domináns progresszív sajtóvonalat követem, ez a baj. Nálunk nincs sajtószabadság, ezt bizonyítja az esetem is, hiszen a könyveim jól fogynak, mégsem beszélhetek azokról. Nagyon kifinomult módszerekkel teszik tönkre, cenzúrázzák az embereket, és nem veszik figyelembe azokat a véleményeket, amelyek szerintem most már többségben vannak Franciaországban.

– Többen is vannak, mint ön, akiket nem hívnak műsorokba ?

– Természetesen, amint nem ugyanazon az úton halad, mint a domináns gondolkodás, vagy a véleményvezérek gondolkodása, árnyékban marad, elrejtik. A véleményvezérek ugyanazt gondolják, ugyanabba az iskolába jártak, ugyanaz a társaságuk. Nincsenek sokan, de a kezükben van a kulcs, ami az információhoz vezet. Nagy gondok vannak Franciaországban a demokráciával, hiszen annak a lényege a többszólamúság, ők azonban lefoglalták ennek lényegét.

– Domináns gondolkodás – ezt mondta. Ez mit jelent?

– Nincsenek nemzetek, nincs nép, a bevándorlás még mindig jövedelmező és lemondanak a tradicionális kultúráról. Noha szerintem az emberek többsége nem akar arról lemondani, hiszen a kultúrájuk része. Azok, akik a kulcsot bitorolják az emberekre igyekeznek kényszeríteni hatalmukat. Ha valaki nem tetszik, rögtön rá sütik a bélyeget, hogy rasszista. A nép pedig kénytelen mindezt elviselni, hiszen nem fér hozzá az információkhoz és nem tudja hallatni a hangját.

– Két könyve jelent meg eddig magyarul, a Gerilla után itt a Franciaország végnapjai. Ön szerint ez egy utópia vagy tényleg elindult a visszaszámlálás és a belátható jövőben valaminek vége lesz?

A francia vezetők megtettek mindent azért, hogy az út egyszer véget érjen. Franciaország nagyon törékeny állam lett. Bizonyos helyeken nem lehet már rendet tartani, nem tisztelik a törvényt. Az iszlamizált külvárosokban a franciák kisebbségben vagy alig vannak. A bevándorlás tovább folytatódik, a hivatalos propaganda szerint ez Franciaország egyetlen esélye. Közben egyre jobban korbácsolódnak a kedélyek. Mi pedig letérdelünk, behódolunk nekik. A mindennapokban rengeteg az erőszak, amely ellen a rendőrség már semmit sem tud tenni. Az erőszaktevőket aztán felmentik a bíróságok. Franciaország pedig csak hagyja magát. Ennek a vége tényleg az lesz, hogy meghódítanak bennünket, akkor a rendőrök elvesztik majd a hidegvérüket, és az emberek felkelnek, mert elegük lesz ebből. Az pedig drámai következményekkel fog járni.

– Mit gondol, mikor kezdődtek a bajok? A második világháború után, a hatvanas években vagy ez a 21. század problémája?

Nehéz erre válaszolni, de talán a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve vált egyre erőteljesebbé a bevándorlás. A masszív domináns média azt mondta, hogy ez nagyszerű dolog, hiszen azt a munkát végezték el a bevándorlók, amit a franciák már nem akartak elvégezni, és ez így lesz a jövőben is. Ráadásul a franciáknak egyre kevesebb gyerekük lesz, és majd helyettesítjük őket a bevándoroltak utódjaival. Ezzel viszont saját országunkban több népet is kreáltunk, saját enklávékkal. A politikusoknak pedig érdekében áll ezt tovább fejleszteni, mint megmentők, úgymond jóemberek mutatkozhatnak a médiában. Ez egy komédia, ezzel zsarolják az embereket. Ha nem olyan vagy , mint én, rossz vagy, az ördög vagy. Így az emberek egy része kénytelen követni ezt az utat. A végén pedig még elhiszik, hogy tényleg ő az ördög. Az uralkodó erők pedig saját vesztükbe rohannak, de jelenleg még kényelmes számukra így élni. Nem sietnek, hiszen mindenből hasznot húznak a pozíciójukból kifolyóan. Úgy gondolják, ha baj van, elmennek valahová máshová, hiszen van pénzük. Nem ugyanúgy éreznek a hazájukkal szemben, mint mások, mint az átlagember.

– Önről olvasva, olyan vélemények vannak a francia lapokban, hogy a szélsőjobb embere, ezzel szemben a könyvét olvasva azt látom, hogy keményen kritizálja a jobb- és a baloldalt és a szélsőségeket egyaránt.

– Igen a könyvben az szerepel, hogy mindenki hibás, hogy idáig eljutottunk. A franciák szeretnek panaszkodni, de nem tesznek semmit. Hibás Macron elnök, hibásak a passzív emberek is. De a következő évek nagyon fontosak lesznek, ha nem teszünk semmit, elveszünk. Franciaország nem lesz többé Franciaország. Már így is sokan hagyják el a nagyvárosokat, sőt hazánkat. Korábban ez elképzelhetetlen volt. Őszintén nem tudjuk, hogy ilyen helyzetből fel lehet-e állni.

– Vannak olyan franciák, akik menekülnek saját hazájukból. Ez igaz?

– Igen, sajnos azt kell mondanom, hogy az Exodus korát éljük. Tapasztalt, iskolázott franciák mennek külföldre, vagy menekülnek kisebb falvakba a nagyvárosi viszonyok elől. Aztán sokan menekülnek a szegénység elől is, vagy a munkanélküliség elől. Franciaország megváltozott. Ezeket a problémákat persze a saját szememmel is látom. A nagyvárosok külső része drogelosztó hely, ahol késsel vagy machétával járnak az emberek. Senki sincs itt biztonságban. Mindenki adja veszi a dokumentumokat vagy kiskorúnak mondja magát, hiszen utóbbi esetben nem lehet kitoloncolni őket az ország területéről. Vagy azt mondja, menekült, noha olyan országból jön, ahol nincs is háború. A rendőrök nem mennek bemenni ezekbe a kerületekbe, vagy csak reggel hat órától. Ha este mennének, akkor lövések és aknavetők fogadnák őket, és ha előállítják a támadókat, a bíróság nem tesz semmit az ügyükben, mert azt mondják, provokálták őket a rendőrök. A rendőrök nem merik megvédeni magukat, a bűnelkövetők ha rács mögé kerülnek, hamar szabadulnak, és újra kezdődik minden elölről. Az állam lemondott a legitim bíráskodásról. Probléma az is, hogy az iszlamisták beépültek a francia közigazgatási rendszerbe, ott vannak a rendőrök vagy a börtönőrök között. De már a hadseregben, sőt, az oktatás keretein belül is. Magas pozíciókat kapnak olyanok, akik Franciaország ellenségei, és képesek tenni az ország érdeke ellen. Olyan sokan vannak már, hogy minden ellenőrizhetetlen.

– Könyvének a címe: Franciaország végnapjai, de lehetnek ezek a Nyugat végnapjai vagy Amerikáé, figyelve az eseményeket amelyek a héten történtek a Capitoliumban.

– Természetesen, ez érvényes Németországra, Angliára, Amerikára. Az elit eltávolodott a néptől, az átlagembertől. Elkeseredett emberek mérge ez, akik úgy látják, megint ugyanaz lesz, mint Trump előtt. A valós tömegek az állam ellen vannak, és így van ez minden nyugati országban.


A teljes beszélgetés itt hallgató meg.

A címlapfotó illusztráció.