Március elsejével beköszöntött a meteorológiai tavasz, a természet már éledezik, vándormadaraink visszatérnek és ismét birtokukba veszik fészkeiket. A tavaszi napsütés az embereket is kicsalogatja a természetbe, hogy újra felfedezzék a természet szépségeit, maguk mögött hagyják egy kis időre a gondjaikat. Összegyűjtöttük, hogyan tehetjük vonzóvá kertünk vagy az erkélyünk annak érdekében, hogy megfigyelhessük a madarak, ízeltlábúak mindennapjait.
Nem kell a közeli erdőbe, parkba elsétálnunk, hogy felfedezzük, hogyan is élnek a különböző madarak, ízeltlábúak, hiszen közvetlen környezetünket is állatbaráttá tehetjük. Ehhez sok ötletet találunk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.
Ha az elkövetkezendő időszakban élvezni szeretnénk a madarak csiripelését, és meg szeretnénk figyelni, hogyan is élnek, nincs más feladatunk, mint itatót, fészekrakóhelyet és élelmet biztosítani számukra.
A Magyarországon költő vagy vonuláskor hozzánk érkező több száz madárfaj olyan széles palettát jelent, amelyből mindenki ki tud választani legalább egy-két, a szívének kedves képviselőt.
Madaraink közül több tucat faj a falvakba, városokba is követ bennünket, sokuk egész évben velünk él, így színes megjelenésük, érdekes életmódjuk és – a „vadonban” élő rokonaikhoz képest – bizalmasabb viselkedésük számos területen segítheti az életünket vagy akár a munkákat.
Az általunk kitett itatónkban fürdő vörösbegy vagy az odúban költő mezei veréb, az etetőre járó cinkék és pintyek megfigyelése erőfeszítést sem igényel, ezek az állatok szó szerint házhoz jönnek.
Madaraink többségének naponta akár többször innia és fürdenie kell, ami az egyre szárazabb nyarakon és a hómentes teleken mind nagyobb kihívást jelent számukra. Különösen igaz ez az egyre víztakarékosabban működő településeken, ahonnan az egykor széles körben elterjedt háztáji állatok itatói is hiányoznak. Ezért a madárbarátok számára a madáritató egész éves működtetése az egyik legfontosabb alapfeladat.
Az emberkövető madárfajok többsége akkor csatlakozott hozzánk, amikor eleink még hagyományos, alapvetően háztáji állattartó gazdálkodást folytattak. A jószágok takarmánya és gyakran az ürüléke is, valamint az általuk vonzott rovarok egész évben táplálékot, a baromfiudvarok talaja porfürdőt, itatójuk pedig ivó- és fürdőhelyet biztosított a madarak számára.
Ezért minél inkább belvárosi környezetben élünk, annál fontosabb, hogy az állatokat – a rovaroktól a békákon, gyíkokon és madarakon át az emlősökig – itatással, lehetőleg talajitatóval (a fecskéket pedig sárgyűjtőhelyek létesítésével) is segítsük – olvasható az egyesület cikkében.
Fontos tudnivalók az itatók kihelyezésénél
A közelünkben élő madarak és más állatcsoportok faj- és egyedszám növelésének legfontosabb alapfeltétele a természetes élőhelyeket leginkább felidéző növényzet telepítése és megőrzése.
A gyepek megfelelők a földigiliszták, csigák és olyan rovarok számára, amelyek a fekete rigó, az énekes rigó és a vörösbegy kedvelt tápláléka. A biológiai sokféleséget rendkívüli mértékben növelik azok a nyíratlan gyepfoltok, ahol a bogáncs, a gyermekláncfű és a többi gaz szabadon nőhet, remek élőhelyet kínálva számos állatnak.
Ha sövényt telepítünk, használjunk olyan őshonos fajokat, mint a galagonya, magyal és a mogyoró. Ezek búvóhelyet és táplálékot is nyújtanak. Az őshonos fák, mint amilyen a tölgy, a fűz, a nyír, a kőris és a berkenye számos rovart és hernyót táplálnak, amelyeket viszont a madarak zsákmányolnak.
A gyümölcsfák, mint az alma, a körte, a fekete és fehér eper, a cseresznye és a meggy nemcsak mutatósak, de gyümölcseik embert és állatot egyaránt táplálnak.
A bogyók hagyományos őszi táplálékai a rigóknak, ezért egy fajgazdag kert nagy választékot nyújt olyan növényekből is, mint amilyen: a sóskaborbolya, a magyal, a bodza, a tűztövis, a borostyán és a madárbirs. A színpompás virágok pedig vonzzák azokat a rovarokat, amiket viszont a poszáták, füzikék, cinegék fogyasztanak, míg a növények magjai a pintyféléknek jelentenek táplálékot – olvasható az egyesület cikkében.
Néhány szempont a növényzet, a kert kialakításához:
Nemcsak úgy tudjuk madárbaráttá tenni kertünk, erkélyünk, hogy a madarak, rovarok számára táplálékot nyújtó növényeket telepítünk, hanem azáltal is, hogy a fészeképítéshez szükséges alapanyagot biztosítunk a számukra. Ha pedig még fészekrakó helyet is kialakítunk számukra, akkor akár testközelből is megfigyelhetjük, hogyan is építik a fészkeiket, majd később a költési időszak végén nyomon követhetjük, hogyan is fejlődnek a madarak.
A fészekanyag összegyűjtése rengeteg munkával jár, miközben a kisebb termetű fajok fokozottan kiszolgáltatottak a ragadozóknak, és táplálkozni sem tudnak, ezért a madarak ahol csak tudják, próbálják egyszerűsíteni gyűjtögetésük.
A madarak számára kihelyezett fészekanyag (Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapja )
Az énekesmadarak számára az egyik legfontosabb, de a településeken egyre kevésbé hozzáférhető fészekbélelő anyag a szőr, amit hajdanán az istállók környékén gond nélkül össze tudtak szedni.
Háztáji állattartás hiányában a kutyát tartó madárbarátok tudnak sokat segíteni, ha a szükségest a hasznossal összekötve a rendszeres szőrkefélés „termékét” összegyűjtik, és tavasszal több helyre nagyobb mennyiségben is kihelyezik – tanácsolja honlapján az egyesület.
Még inkább vonzza a madarakat, ha a szőrrel, hajjal és növényi szálakkal jól kitömött zsákocskába több-kevesebb madártollat is beszúrunk.
Persze sokak számára azért nem vonzó az állatbarát kert, mert az állatok sokszor gondot, kellemetlenséget okoznak, például az ereszek alatt fészkelő fecskék miatt a ház fala ürülékes lesz, vagy éppen egyes, kisebb testű madarak a postaládában fészkelnek. De ezekre is van megoldás.
A ház falát a fecskeürüléktől a fecskepelenkával tudjuk megvédeni. Ennek elkészítése egyszerű, csak egy körülbelül harminc centiméter hosszú és húsz centiméter széles fa, fém vagy műanyag lapra van szükségünk, amit elhelyezünk a fészek alatt.
A fecskepelenka felfogja az etető madarak és a fiókák ürülékét, így a fészek alatti terület tiszta marad. A fecskepelenkáról könnyedén el lehet távolítani a felgyűlt ürüléket. Ha nagyon muszáj, a fecskepelenka aktív fészkek alá is felfúrható, felszegelhető, a néhány perces zavarás szinte biztosan nem zavarja a madarakat – olvasható az egyesület honlapján.
Fecskepelenka (Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)
A fecskék védelme azért is fontos, mivel az elmúlt két évtizedben sajnos több mint 50 százalékkal csökkent a hazai fecskeállomány, azaz mára minden második madár eltűnt az ereszek alól. A folyamat megállítása, megfordítása közös érdekünk.
A széncinegék postaládákba költözése billenőajtóval felszerelt levélgyűjtővel és mesterséges odúval előzhető meg.
Amennyiben a cinegék már beköltöztek, a postaláda rendeltetésszerű használatát fel kell függeszteni, mert a bedobott küldemények a kotló szülőket, a tojásokat és a fiókákat is veszélyeztetik. Ilyenkor a kotlás és a fiókanevelés körülbelül egy hónapnyi időtartamára szereljünk fel alternatív levélgyűjtőt a madarak által elfoglalt mellé, valamint függesszünk ki egy tájékoztató kiírást is a postás számára.
A darázsgarázs elsősorban a magányosan élő méhfajok szaporodását segítő természetvédelmi eszköz. A magányos darazsak és méhek, amint azt a nevük is mutatja, nem agresszív nagycsaládokban élnek. A néhány millimétertől a poszméhek centiméteres nagyságáig változó méretű, változatos alakú és színű nőstények három-tíz milliméter átmérőjű és három-tíz centiméter mély természetes vagy maguk készített üregekbe rakják petéiket. Ezek az állatok löszfalak, vályogházak, nádtetők hiányában egyre jobban kiszorulnak a modern városokból, olyannyira, hogy Nyugat-Európa számos területéről el is tűntek. Nem véletlen, hogy az ottani természetvédők dolgozták ki a darázsgarázsokat.
Darázsgarázs tűzifában:
Tíz-húsz centiméter átmérőjű tűzifákba akár többtucatnyi költőüregből álló darázsgarázs készíthető, ha három-tíz milliméter átmérőjű fúróval sűrűn átlyuggatjuk három-tíz centiméter mély lyukakkal. Általában a rönkök hossztengelyével párhuzamosan, tehát a keresztvágási felületbe fúrunk, de ha hozzájutunk vagy készíteni tudunk hasított és a hasítási felületen csiszolt rönköket, akkor a törzs oldalába is fúrhatunk.
Darázsgarázs (Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület )
Farakásba:
A legkönnyebb dolgunk akkor van, ha a fantasztikus farakásunkba szeretnénk darázsgarázsokat készíteni. Ebben az esetben akár több száz lyukat is fúrhatunk a fenti módon a tűzifa rönkökbe, jó nagy darázsgarázs telepet kialakítva.
Nádszövetből:
Szorosan összecsavart, tíz-húsz centiméter vastag nádszövetből finomabb fogazatú fűrésszel vágjunk le egy harminc-negyven centiméter hosszú darabot, majd a két végén szorosan drótozzuk össze, végül egy megfelelő vastagságú dróttal, ágacskával vagy szeggel tágítsuk ki a nádszövet mindkét oldalán a nádszálak üregeit. A nádszövetből készült darázsgarázs zsinórral függesztve, vagy nyárs vastagságú villás ág lábra tűzve a virágágyásba is állítva is kihelyezhető.
