×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

A huszadik század elején lett egyre népszerűbb a pingálás

 

Kalocsán és a volt szállásterületeken a minták a falra is felkerültek. Kezdetben csak egy aránylag keskeny sávot pingáltak, koszorúszerűn, majd úgy belejöttek, hogy az is megesett, hogy egy egész szobát feldíszítették. Ahogy a kalocsai hímzés a huszadik század első felében divatba jött, úgy lett egyre népszerűbb a pingálás is. Virtuális séta a városban.

Pandúr Istvánné pingálóasszony egy falat pingál (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

Kalocsa jelentős történelmi múltra tekint vissza, hiszen a honfoglalás óta lakott vidék, Szent  István király óta a magyarság egyik kiemelkedő kulturális központja. A város egyike a négy magyarországi római katolikus érseki székhelynek, az államalapítás óta a magyar katolicizmus második központja.

Három főutcája is van a városnak

A város látványképét a Duna és a Vajas folyó is meghatározza. Romsics Imre, a Viski Károly Múzeum igazgatója az M1 Itthon vagy! című műsorában elmondta, „Kalocsa környékét évente négy alkalommal borította el az árvíz. Éppen ezért a lakók a legmagasabb kiemelkedésekre, göröndökre települtek át.

Ilyen hosszú kiemelkedés volt a székesegyháztól egészen a buszpályaudvarig tartó Szent István király út és annak környéke is.

Romsics Imre elmondta, véleménye szerint Kalocsának három főutcája van, a feudális főutca, vagyis a Szent István utca, kapitalista főutcának szokták említeni a szentháromság tértől a vasútállomás felé induló utat. A város ezen részén a 19. század végén épültek fel a nagy polgári házak és intézmények. A harmadik pedig a szocialista főutca, ami az említett két városrészt köti össze.

Bakodpusztán az érsekség háromszáz éves lovardája a béke szigete

A Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye barokk széktemploma, a Nagyboldogasszony-főszékesegyház tornyai messziről jelzik, hogy ez a hely bizony érsekség: ráadásul ezer éves. A templom most még inkább elcsendesedett, együtt hallgat az Érseki Palotával a koronavírus járvány miatt.

A kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyház (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

A kunsági puszta és a kalocsai Sárköz határán, Bakodpusztán az érsekség háromszáz éves lovardája kicsit most a béke szigete is: még ma is a lovak birodalma.

Bíró Csaba, a Kalocsa Korona Tours programmenedzsere elmondta, Bakodpuszta már az 1300-as években megjelenik a feljegyzésekben.

A település nevét az akkori tulajdonosáról kapta a bakóról, vagyis a hóhérról,

aki a királynak végzett szolgálataiért kapta a területet. Hozzátette, a török korban elnéptelenedett a térség és csupán az 1700-as években népesítették be újra. Ebben az időben a kalocsai érsekséghez került a terület és a kalocsai érseki uradalom részét képezte.


A bemutatókon a lovas és a ló úgy érti egymást, mintha egyé váltak volna. A ménes pásztora kezében a karikás csattog-pattog, a lófektetés, lóültetés és kendőlopás, no meg a puszta tízes begyakorolt sorrendben követik egymást. A kétszáz hektáros legelőn a ménessel szürkemarhagulya és rackanyáj osztozik.

Romsics Csaba, számadó elmondta,

a pusztán nincs szombat, vasárnap, karácsony, húsvét, hiszen a jószágot el kell látni,

illetve jártatni kell a lovat. Hozzátette, a lónak a megkötés büntetés, a ló a szabadságot szereti, ezért is mondják, hogy a lovat a lábáról fejik. A birkát pedig a hátáról, vagyis a lónak a lába, a juhnak pedig a gyapja jelenti a hasznot.

Két hungarikum is kötődik Kalocsához 

Kalocsa két hungarikumot is adott az országnak. A híres-neves fűszerpaprika-őrlemény mellett híres a kalocsai népművészet, merthogy az írás, a hímzés és a pingálás is a nemzeti értékpiramis tetejére került.

A kalocsai megnevezés azonban kicsit csalóka, ugyanis

a város hajdani szállásain élők is kalocsainak vallják magukat.

Ott van például a Székesegyháztól alig tíz kilométerre található Homokmégy település, amely a 19. század végén ugyan önálló község lett, de gyökerei a mai napig a városig érnek.

Észrevehető ha valaki tanulja a pingálás mesterségét

Romsicsné Szarka Vera elmondta, sosem készít két egyforma húsvéti tojást, minden tojásra másmilyen virágot fest. Hozzátette, a tojások festésénél szinte minden színt használ, hogy minél piccesebb, szebb legyen.

Kalocsán és a volt szállásterületeken a minták azonban nem csak a húsvéti tojásra, hanem a falra is felkerülnek.

Kezdetben csak egy aránylag keskeny sávot pingáltak, koszorúszerűn,

majd úgy belejöttek, hogy az is megesett, hogy az egész szobát feldíszítették. Ahogy a kalocsai hímzés a huszadik század első felében divatba jött, úgy lett egyre népszerűbb a pingálás is.

Romsicsné Szarka Vera elmondta, meg lehet állapítani kinek van vele született tehetsége a pingáláshoz, és ki tanulta el a mesterséget. Arra is felhívta a figyelmet, hogy minden falunak más a pingálása,

ugyanazokat a virágmotívumokat használják mégis érzékelhető, hogy melyek a szakmári, a kalocsai, illetve a drákszéli pingálások.

Az egyéniség, az egyediség a hímzésben is felfedezhető, a viselet is sok mindent elárul a viselőjéről, csak érteni kell az üzenetek nyelvén.