Erős, közvetlen befolyásuk van arra az anyáknak, hány unokájuk lesz.
A magas rangú nőstények arra használják pozíciójukat, hogy biztosítsák fiaik számára a szaporodás lehetőségét. A fiatal nőstények ellenben nem kapnak ilyen támogatást – olvasható a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmányban.
A csimpánzokkal ellentétben a bonobóknál, az utolsóként felfedezett emberszabású majomfajnál egy csoport legmagasabb rangú tagjai mindig nőstények. A vizsgálat szerint azoknak a bonobó hímeknek, akiknek az anyjuk ugyanabban a csoportban él, háromszor nagyobb esélyük van az utódnemzésre.
„Meglepődtünk, hogy az anyáknak erős, közvetlen befolyásuk van arra, hány unokájuk lesz” – mondta Martin Surbeck, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet majomkutatója. A szakértő kollégáival a Kongói Demokratikus Köztársaságban élő bonobókat és Tanzánia, Uganda és Elefántcsontpart csimpánzait vizsgálta.
Munkájuk során kiderült, hogy bár mindkét majomfajnál megpróbálnak az anyák segíteni fiaiknak a párválasztásban, de mivel a csimpánzcsoportokban a hímek a hangadók, az anyák erőfeszítései ott nem kifejezetten sikeresek.
Surbeck elmondása szerint a magas rangú bonobó anyák egyfajta „társadalmi útlevélként” közreműködnek. „Ha egy nőstény nagyon attraktív, akkor az anyák közel kerülnek hozzá, szorosan a nyomukban pedig ott van a fiuk” – fejtette ki.
Ha egy anya elveszíti a csoporton belüli rangját, az kihat a fiára is, aki ezáltal kevésbé sikeressé válhat a párkeresésben. Feltűnő jelenség, hogy az anyák csak a fiaikat segítik ilyen módon.
A bonobó lányok nem kapnak anyai segítséget a párkeresésben. Ennek lehetséges oka Surbeck szerint az, hogy a hímek a csoportban anyjukkal maradnak, míg a nőstények új csoportot keresnek. Evolúciós szempontból az anyáknak valószínűleg nem éri meg a nőstény utódok támogatása.
