logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

„Bocsánatot senki nem kért”: súlyos tettekkel szembesít az Áldozatok 2006

| Szerző: Udvardy Zoltán
„Az egyik főtörzszászlós kijelentette, lehetőség szerint az elfogottnak törjön el valamelyik keze vagy az ujjai” – hangzik el az Áldozatok 2006 című, most bemutatott dokumentumfilmben, mely a 2006-os rendőri brutalitások civil és rendőr áldozataival foglalkozik. A sokkoló alkotásban még Gyurcsány Ferencet is kérdőre vonta a film rendezője, Skrabski Fruzsina, aki Bodoky Tamással és Kisberk Szabolccsal eredt a máig számos megválaszolatlan kérdést felvető, ahogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat fogalmazott: „állami terrorcselekmény” nyomába.

 

Éppen abban a pillanatban készült el Skrabski Fruzsina legújabb filmje, az Áldozatok 2006, amikor a rendőrterror története elkezdett történelemmé válni – erre utalt a történteket felidéző, legutóbbi Békemenet is. Az alkotást a minap tűzte műsorára a Duna TV. A  kerek 15 éve történt, több száz sérültet és – közvetve – egy halálos áldozatot is követelő esemény máig nyitott kérdéseket vet föl.  Ezeket veti fel a dokumentumfilm is, melyben elhangzik: „2006 őszén Budapesten több száz ártatlan civilt vertek össze, lőttek meg az utcákon, kínoztak a fogdákban a magyar rendőrök. Hogy történhetett ez meg az EU egyik tagországában?” 

Szembesítés a legmagasabb szintekig

A kérdésre a számos, nagy érdeklődést kiváltó történelmi dokumentumfilm producereként is ismert Skrabski Fruzsina nem egyedül kereste a választ: tényfeltáró munkájának Bodoky Tamás újságíróval (a 2006-os eseményekről szóló Túlkapások című könyv szerzője, az atlatszo.hu főszerkesztője, a történtek idején az index.hu munkatársa) és Kisberk Szabolccsal vágott neki, aki 2006-ban a Hír Tv tudósítója volt.

Skrabski, aki ezt a filmjét is a Becsengetünk produkcióval készítette el, nem először nyúl érzékeny társadalmi témákhoz. Kisebb belpolitikai földindulást idézett elő a 2010-es „Biszku-film”, a Bűn és büntetlenség. E filmjéhez hasonlóan új filmjének dramaturgiai csúcspontján szintén ő szembesíti a történtekkel az egyik, talán legfontosabb kulcsszereplőt.

Tanúi lehetünk, ahogy Skrabski személyesen próbálja meg filmje elkészítésekor megszólaltatni a 2006-os rendőri erőszakért felelős vezetőket. Hallhatjuk, miképpen reagál a megkeresésekre Gergényi Péter, aki 2006-ban a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője volt, Bedők János, a Rebisz volt parancsnoka és Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, akit a személyes interjú elutasítát követően három súlyos, maradandó sérülést szenvedett áldozattal keresett fel a rendező.

Sokan belerokkantak

Miközben a több száz kegyetlen rendőr tette ügyében csak két esetben szabtak ki büntetést, az egyik áldozat – aki teljesen megvakult, amikor kilőtték a szemét és súlyos agykárosodást is szenvedett – öngyilkosságot követett el. „Sokan belerokkantak, tönkrementek abba ami 15 éve történt. Bocsánatot senki nem kért a történtek miatt” – hangzik el a filmben, mely Kisberk Szabolcs jóvoltából sejtetni engedi, milyen perspektívák nyíltak meg a történtek után még elő is léptetett rendőri vezetők előtt.

A 2006-ban az utcákon „békésen lövöldöző” rendőrök között még ma is van, aki gyakorlatilag sérelmezi, hogy előbb-utóbb harcképtelenné tette őt az egyik demonstráló. A megszólaltatott rendőr utal az egyik csoport gyanús szervezettségére is. Azt a filmben megszólaló Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter sem tartotta kizártnak, hogy a tömegben a nemzetbiztonság által felbujtott provokátorok kisebb csoportjai is felbukkanhattak, ám szerinte a rendőrségnek feltétlenül rendelkezni kell azzal a képességgel, hogy néhány agresszív személyt megkülönböztessen egy százezres, békés tömegtől, például az Astoriánál történt békés megemlékezés résztvevőitől.

Izgalmas interpretációban mondja el véleményét az egyik vidéki rendőr egység csapatparancsnoka, aki „elszörnyülködve” látta a tv-székház ostromát a televízióban, nem értette, hogy miért nem riadóztatják őket. Azt is leírja, hogy – feltehető szándékossággal – miként használták fel az így gerjedt indulatokat arra a rendőrség vezetői, hogy magukból kivetkőzött, bosszúszomjas embereket szabadítsanak a demonstrálókra.

Életfogytiglannal büntethető

A megszólaló civilek elbeszélései rendre ugyanazt a történetet adják elő: hétköznapi teendői közben, az esti vagy késő eseti órákban, de akár délután egy sörözőben azonosító nélküli rendőrök csoportja rontott rájuk és agyba-főbe verte, illetve elhurcolta őket. „A rendőrök mintha vért ittak volna” – fogalmaz az egyik áldozat.

Könnygázgránátot lőttek ki a tüntetőkre a Károly körúton az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, 2006. október 23-án (Fotó: MTI/Kovács Tamás)

Különös, már-már kafkai magyarázatot ad az ügyészség szóvivője a kérdésre: mi vezetethetett oda, hogy a több száz, rendőri elkövetők elleni eljárásból csak két esetben marasztalta el a bántalmazókat a bíróság?

A néző dolga, miképpen ítéli meg mindennek tükrében a fiatalember ügyét, akit akkor vágtak homlokon a rendőrök egy tonfával, amikor kilépett a kapun az utcára, vagy hogy miképpen értékeli az adott időszakban Budapesten szolgáló rendőr visszaemlékezését. Ő elmondja: „Azt hittem, rosszul hallok, amikor az egyik főtörzszászlós hangosan kijelentette, hogy az ő csoportjában az elfogásokat keményen kell végrehajtani, lehetőség szerint az elfogottnak törjön el valamije, vagyis valamelyik keze vagy az ujjai.”

Törtek is százszámra azok az ujjak, derül ki a filmből. Ám az is elhangzik: a néhai Balsai István miniszterelnöki megbízott és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat jelentései ezt a szervezett brutalitást állami terrorcselekménynek minősítik, ami el nem évülő bűncselekmény és életfogytiglannal is büntethető.

 

Érdekes lehet számodra:

Ajánljuk még