logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Legzseniálisabb gyilkossági terveit mosogatás közben ötlötte ki – 131 éve született Agatha Christie

| Szerző: hirado.hu
A mai napig az egyik legsikeresebb krimiszerző Agatha Christie, aki olyan legendás nyomozók figuráját álmodta meg, mint Hercule Poirot vagy Miss Marple. A legenda szerint a londoni rendőrség főkapitánya a hatvanas években így fohászkodott: „csak hála illetheti a Teremtőt, hogy nem faragott az írónőből bűnözőt”.
Szervét Tibor Hercule Poirot szerepében az Agatha Christie–Ken Ludwig: Gyilkosság az Orient expresszen című darab fotóspróbáján a Thália Színházban 2020. szeptember 2-án (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)

A krimi koronázatlan királynője 131 évvel ezelőtt, 1890. szeptember 15-én született a dél-angliai tengerparton fekvő Torquay városában.

1897-ben édesapja betegeskedése, valamint a család anyagi helyzetének romlása miatt bérbe adták ashfieldi otthonukat és Dél-Franciaországba költöztek. A dél-európai levegő azonban nem hozott gyógyulást a családfő számára, így Millerék az 1900-as évek elején visszatértek Angliába.

Az írónő huszonkét évesen megismerkedett Archibald Christie-vel, a pilótával 1914-ben házasodtak össze. Időközben kirobbant az első világháború, az újdonsült férjet a frontra vezényelték, Agatha pedig – mint nővér – a torquayi kórházba került – olvasható a Rubikon cikkében.

A fiatalasszonyt aztán idővel egy laboratóriumban alkalmazták, ahol – a nap mint nap látott gyógyszerek és mérgek nyomán – fantáziájában megszületett egy furfangos gyilkosság története, amelyben a rejtélyt egy kopaszodó, finomkodó, modoros, bajszos úriember oldotta meg; ő volt Hercule Poirot, akit az írónő még 1920 során rajzolt meg. A történet szerencsére nem csak múló gondolat maradt, a fiatalasszony ugyanis 1920-ban rászánta magát az írásra, és papírra vetette A titokzatos stylesi eset című bűnügyi regényt.

A regényben a hadikórházban gyógyszerészasszisztensként szerzett tapasztalatának köszönhetően a mérgek elkészítését sikerült olyan jól leírnia, hogy egy gyógyszerészeti újság is kitüntette – olvasható a Fidelo cikkében.

Az első könyv – a későbbiekhez képest – még szerény sikert aratott, mindenesetre ennek megírása után az írónő szinte ontotta magából a hasonló történeteket, amelyek közül az első öt terjesztési jogát egy szemfüles kiadó regényenként mindössze 25 fontért szerezte meg.

Agatha Christie első könyvében már szerepelt a különc, fura bajszú belga mesterdetektív, Hercule Poirot, nem titkoltan Sherlock Holmes szellemi gyermeke. Eredetileg neki is volt egy segédje – az egyenes, korlátolt, fantáziátlan és pedáns Hastings kapitány, akit sokak szerint Archibald Christie ihletett. Hogy így volt-e, nem tudni, de a házaspár válása után Hastings kapitány is eltűnt a Poirot-regényekből.

Az 1926-os esztendő aztán szempontból fordulópont lett az írónő életében. Egyfelől Az Ackroyd-gyilkosság című mű megírása után neve világszerte ismertté vált, másfelől viszont magánélete romokba dőlt. Ebben az évben ugyanis az írónő férje, Archibald bejelentette válási szándékát, mire az írónő tizenegy napra eltűnt a nyilvánosság elől; ez az időszak máig rejtélyt képez Agatha életében, mindenesetre – szerencsére – sem az öngyilkosságról, sem az őrületről szóló híresztelések nem bizonyultak valódinak. A megviselt asszonyt eltűnésének tizenegyedik napján egy hotelben találták meg, ahová férje szeretőjének vezetéknevén, Teresa Neele-ként jelentkezett be. Hiába találták meg, csak egyre több kérdés merült fel az üggyel kapcsolatban. A rögtön odasiető férjét nem ismerte fel, saját magáról sem tudta, kicsoda – olvasható a Múlt-kor cikkében.

A rejtélyes eltűnés és az azt követő válása után az irónő ugyanott folytatta nagyszerű karrierjét, ahol korábban abbahagyta, és csak öntötte magából a fordulatokban gazdag regényeket.

Bár Agatha haláláig megtartotta első férje vezetéknevét, idővel – egy Max Mallowan nevű régész személyében – ismét párt talált magának, akivel egészen haláláig együtt maradt, igaz, Mallowan sem bizonyult a hűség bajnokának. Az írónő a következő évtizedekben – férje munkájának köszönhetően – beutazhatta a Közel-Keletet, ott szerzett élményei pedig olyan híres regények megírására inspirálták, mint például a Halál a Níluson vagy a Gyilkosság Mezopotámiában című krimi.

A 20. század derekán Agatha Christie a világ egyik legolvasottabb írója lett, akinek műveit közvetlenül a megjelenés után több tucat nyelvre lefordították, és milliós példányszámban árusították szerte a világon.

Az írónő tehetsége még a brit királyi udvar figyelmét is felkeltette, így 1971-ben a Brit Birodalom dámája cím – ez a lord méltóság női megfelelője volt – büszke tulajdonosa lett. Bár ebben az esztendőben az idős asszony már számos betegségtől szenvedett, élete utolsó éveiben sem hagyta abba az írást, és 1976-ban bekövetkező haláláig – 1975-re – többek között Poirot kalandos élettörténetét is befejezte. Az írónő népszerűségét talán az mutatta legjobban, hogy a híres belga detektív „emlékére” később számos újság, köztük a New York Times is nekrológot közölt.

Az írónő saját bevallása szerint legzseniálisabb gyilkossági terveit mosogatás közben ötlötte ki, annyira gyűlölte ezt a házimunkát. Tehetségét a „szakma” is elismerte: a legenda szerint a londoni rendőrség főkapitánya a hatvanas években így fohászkodott: „csak hála illetheti a Teremtőt, hogy nem faragott az írónőből bűnözőt”.

1972-ben, egy rajongói levélre válaszolva a nagyközönség azt is megtudhatta, az írónő saját regényei közül melyiket szerette a legjobban. A top 10-es listájára többek között felkerültek:

Tíz kicsi néger: Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol. A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. (Mert többen nincsenek a krimi új címe.)

Az Ackroyd-gyilkosság: King’s Abbot békés falucska. Mindenki ismeri egymást, mindenki mindenkiről mindent tud vagy tudni vél. Ám egyszer csak rejtélyes gyilkosság kavarja fel az álmos hétköznapokat. Vajon kinek állt érdekében meggyilkolni a környék leggazdagabb emberét? A számtalan gyanúsított egyikének sincs alibije, s rendre kiderül, hogy titkok lappanganak a nyugodt felszín alatt. Hercule Poirot, a belga mesterdetektív előtt semmi nem maradhat sokáig rejtve, holott nyomozása során nem használ más eszközt, csupán „szürke agysejtjeit”.

Gyilkosság az Orient expresszen: A híres Orient expressz a hóban vesztegel. Az egyik utas holtan fekszik a kabinjában, testét tizenkét késszúrás járta át. Az ajtó belülről zárva. A vonaton tizenkét utas maradt, a legkülönbözőbb társadalmi osztályból és nemzetiségből, ám mindegyikük egyre idegesebb. Vagy van más is, ami összeköti őket?

Hercule Poirot, a legendás nyomozó is a luxusvonaton rekedt. Egyetlen dolog biztos: a gyilkos az utasok közt van, és Poirot-nak meg kell találnia, mielőtt újra lesújt.


Bár Agatha Christie Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket – sőt, igen sikeres színpadi műveket – is írt, nevét mégis a krimi műfajában tette halhatatlanná. A kissé önelégült Poirot és a vénkisasszony Miss Marple megrajzolója azokkal a detektívregényekkel vált legendává, amelyekben a felső rétegek életébe – és gyilkosságaiba – belecsöppenő furcsa nyomozók állandó kérdezősködésükkel, csendes szimatolásukkal, és komoly logikai fejtegetéseik során lépésről lépésre göngyölítették fel a bűneseteket, közben pedig – mintegy mellékesen – feltárták a szereplők legféltettebb titkait is.

Az Agatha Christie-regényeknek szinte védjegyévé vált a mindenkit körbelengő gyanú, a fojtott hangulat és a lassú, komótos leleplezés, mely rendszerint egy könyvtárszobában, az összes szereplő előtt, egyfajta kinyilatkoztatásként zajlott le. Az írónő zsenialitását ugyanakkor az is bizonyította, hogy  két eleven karakter nélkül is képes volt remekműveket alkotni; erre a Tíz kicsi néger című krimi szolgáltatta a legjobb példát. Nem véletlen tehát, hogy az írónő már életében bekerült a legolvasottabb szerzők közé, csak az angol nyelvű kiadásokból másfél milliárd példány fogyott el, világszerte további egymilliárd, ennél csak a Biblia és Shakespeare művei kelendőbbek.

Érdekes lehet számodra:

Ajánljuk még