×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

„Sem magasság, sem mélység nem rettent” – Lechner Ödön hét fenséges épülete

 

„Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz. Mert kell lennie. Ez a meggyőződés vezet életpályámon, amelynek egyetlen célja utat vágni a magyar formanyelv megalakítása felé” – írta Lechner Ödön, aki az 1860-as évektől nem kisebb dologgal fáradozott, mint a magyar építészeti stílus megteremtésén, egy olyan formanyelven, amely csak minket, magyarokat jellemez, nemzetünk kulturális gyökereinek, hagyományainak, viszonyaink szüleménye és jellemzője.

Noha Lechner sokszor megbotránkoztatta múltba révedő közönségét, víziói már életében sikert arattak, mert képes volt kiszakadni a kor kötöttségeiből, hogy ragyogó képzeletének szabad utat adjon. Merész, de vitán felül ízléses épületei kiragyogtak a historizmus szürkeségéből, a díszítő ösztön azonban sosem ragadtatta túlzásokra a mestert, akinek nevét talán nem túlzás Antoni Gaudíéval vagy a jugendstil és az art nouveau nagyágyúival egy lapon emlegetni.

A magyaros szecesszió atyja, a magyar nemzeti építészet úttörője 107 éve, 1914. június 10-én hunyt el. Lechner Ödönre emlékezve legszebb munkái közül mutatunk be hét épületet.

Lechner Ödön építész portéja. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A szegedi városháza

  • épült: 1882–83

Szeged Schwörtz János tervezte régi, egyemeletes városházája nem tudta tovább kiszolgálni a közigazgatás igényeit, így a város pályázatot hirdetett egy új épületre. A kiírás egyben tiltakozás is volt az ellen, hogy a szegedi színházat a bécsi Fellner és Helmer építésziroda tervezi (mint megannyi színházépületet a Monarchia területén). Így kikötés volt, hogy a pályázaton kizárólag hazai építészek vehetnek részt. Feltétel volt még, hogy a városképhez igazodva a városháza barokk stílusú legyen, ehhez kiváltképp a bírálóbizottság egyik tagja, Tisza Lajos (1879-es szegedi árvíz utáni újjáépítés vezetője, későbbi miniszter, a historizmus pártfogója) ragaszkodott. A pályázatot Lechner és Pártos Gyula közös irodája nyerte meg.

A szegedi városháza copf stílusú műemlék épülete a Széchenyi tér 10. szám alatt (Fotó: MTI/ Soós Lajos)

Lechner szárnyaló fantáziáját megkötötte a barokk stílusra vonatkozó feltétel, de például a torony udvarba helyezése, a manzárdtetők bravúros elhelyezése, a mázas, színes cserepek alkalmazása, és az udvari árkádok nem mindennapi művészi ízléséről árulkodnak.

Amennyire lehetőségei engedték, igyekezett megvalósítani a saját elképzeléseit. Az udvarra néző homlokzaton egy reneszánsz palota érzetét keltő olaszos és francia elemek figyelhetők meg. A torony szokatlan elhelyezése ellenére a városképi elrendezés tökéletes maradt, a torony az épület varázsát, egyéniségét adja.

Thonet-ház

  • épült: 1888–89

A Váci utcán áll Budapest első igazán korszerű üzletháza, amely messziről felismerhető kék Zsolnay kerámia borításáról. A „tömören hajlított” fabútorairól világhírűvé vált Thonet Jakab és testvérei itt rendezték be az akkor már több évtizedes múltra visszatekintő cég irodáit. A gyár alapítója, Michael Thonet ugyanis még 1819-ben nyitotta meg első asztalosműhelyét, melynek termékeit először Közép-Európában kezdték terjeszteni.

Az egykori Monarchia különböző nemzetiségű népei voltak az első előállítói annak a sok millió bútornak, amely néhány évtized alatt Ázsiától Dél-Amerikáig szinte a világ minden részébe eljutott.

A Pártos Gyulával közösen tervezett ház első két szintjének üvegezett portálja rendkívül különleges, illetve szegecselt vasoszlopok találhatók a homlokzati síkban, melyeket fémlemez burkolattal takart el.

A Thonet-ház egyik homlokzati szobordísze a belvárosi Váci utca 11/A-ban (Fotó: Wikipedia)

Lechner követte a technika fejlődését, hasonló vasvázas szerkezetű épületek Amerikában is csupán néhány éve jelentek meg. Gyermekkora óta szerette a kerámiát, és először itt sikerült megvalósítania a kerámiával burkolt homlokzatra vonatkozó elképzeléseit. A lakószinteket a homlokzaton végigfutó keskeny erkély választja el az üveges portáltól, e felett minden mázas kerámiából vagy pirogránitból készült. A homlokzatot függőlegesen pirogránit sáv tagolja, a legfelső szinten az ablakok között egy-egy férfi és női figurát helyezett el, hasonló megoldást találunk a kecskeméti városházán is.

A kőbányai Szent László-templom

  • épült: 1891–97

A Fővárosi Mérnöki Hivatal 1891-ben bízta meg az akkor Kőbányán lakó Lechner Ödönt a plébániatemplom megtervezésére, aki a hatóság stílusbeli elvárásával szemben egyedi és innovatív bizáncias tervet készített. Ám ezt a megrendelői óhaj miatt át kellett alakítania francia neogótikus tömegekre, amit kompromisszumként közel parabolaíves toronysisakokkal igyekezett egyedivé varázsolni. Mikor ezen is változtatást kértek, akkor egy harmadik – végleges – terv látszott befutónak, ám a megrendelő az időbeni csúszás miatt ezt el akarta venni a tervező építésztől. Lechner művének befejezéséért ekkor száz művész, élükön a későbbi rivális, Alpár Ignác állt ki, így a templomot 1897-re át tudták adni.

A Szent László-plébániatemplom Kőbányán a Szent László téren (Fotó: Wikipedia)

A templom Magyarország 26. legmagasabb építménye, a 83 méteres torony pedig a legnagyobb Budapesten. Román, gót, reneszánsz, barokk, perzsa és magyar népi motívumok is felfedezhetők rajta, a mozaikok és az ablakdíszek Róth Miksa műhelyében készültek, a tetőcserepek pedig a Zsolnay porcelánműhelyében.

A kőbányai templom szinte pontos mása látható az Egyesült Államokban: a Connecticut állambeli South Norwalk legmagasabb pontján magyar bevándorlóknak köszönhetően épült fel St. Ladislaus római katolikus templom, amely Lechner Ödön kéznyomát is magán viseli.

Iparművészeti Múzeum

  • épült: 1893–96

Az intézményt 1896. október 25-én avatta fel ünnepélyesen Ferenc József a Budapesten tartózkodó II. Vilmos német császár társaságában, ez az esemény volt a millenniumi rendezvények záróakkordja. 1872-ben alapították a régész Rómer Flóris és Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának javaslatára. Ez volt Európa harmadik ilyen jellegű intézménye London és Bécs után, gyűjteményében a magyar és egyetemes, a régi és kortárs iparművészeti alkotások egyaránt helyet kaptak. A történeti gyűjtemény magját a Magyar Nemzeti Múzeumból áthelyezett egyetemes régiségek alkották, a kortárs gyűjtést bécsi és párizsi világkiállítási vásárlások és olyan neves cégek, mint a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Zsolnay-gyár ajándékai alapozták meg.

Az Iparművészeti Múzeum épülete a IX. kerületi Üllői úton (Fotó: MTI/Mohai Balázs)

Az épület kezdetben heves vitákat váltott ki (a sajtóban „a cigánykirály palotájaként” is emlegették), de mára a magyar szecessziós építészet egyik legékesebb darabjaként tartják számon.

Lechner egyetemes igényű, mégis magyar formanyelve a keleti, a nyugati, valamint a magyar népi művészetből egyaránt merített. Az épületre hatalmas, színes kupola borul, belül keleti pompát idéző architektúrával, kétszintű árkádsorral övezett nagy üvegcsarnok fogadja a látogatót. A fölfelé nyitott előcsarnok felülről kapja a fényt, és rálátást biztosít a kupolára. A második világháború idején komoly károsodás érte az épületet, a helyreállítás 1949-ben fejeződött be. 1982 és 1984 között teljesen felújították, 2016-tól pedig újabb nagyarányú rekonstrukcióra és az intézmény szakmai fejlesztésére került sor.

A kecskeméti városháza

  • épült: 1893–97

Régi igényt akart kielégíteni a városi tanács, amikor 1890-ben tervpályázatot hirdetett egy új épület megalkotására. Az öt beérkezett pályamű közül a bírálóbizottság az első díjat Lechner Ödön és Pártos Gyula terveinek ítélte oda, akik „Sem magasság, sem mélység nem rettent” jeligével pályáztak. Az épületet 1893 és 1897 között építették fel, szecessziós stílusban.

Lechner öntudatosan kifejtett programja szerint a cél a magyar stílus megteremtése volt.

Bár az alapszerkezet még a reneszánsz korai stíluskorszakának formavilágára épül, a homlokzat díszítése viszont hangsúlyos, hazai földben gyökerező, a magyar népművészet motívumkincsét felhasználó falburkoló kerámia. A díszterem korabeli berendezésének minden egyes darabja kézművesipari munkával készült, a gazdagon színezett üvegablakok Róth Miksa műhelyéből kerültek ki.

A kecskeméti városháza homlokzata 2001-ben (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

A magyar történelem egy-egy szakaszát ezer év viszonylatában bemutató festményeket Székely Bertalan készítette. A falakat díszítő két legnagyobb szekkó egyike a pusztaszeri gyűlés legfontosabb eseményét, a vérszerződést, a másik Ferenc József koronázását ábrázolja. A többi festményen a történelmünkben jelentős szerepet játszó királyok, hadvezérek, politikusok láthatók. Az épületben átadása óta, így napjainkban is a polgármesteri hivatal működik.

Postatakarékpénztár

  • épült: 1899–1901

Budapest egyik legcsodálatosabb szecessziós műemlék épületét Lechner Ödön főművének tartják, ma már a Magyar Államkincstárnak ad otthont. Óriási bravúr, hogy a felbecsülhetetlen művészeti értékű palota a korabeli Budapest egyik legolcsóbb kivitelezésű középületének számított. Mivel Lechner és Baumgarten Sándor közös pályázata csupán a második helyet nyerte el, az eredmény megbotránkozást keltett (az első helyezett Berczik Gyulának, a posta saját építészének aránytalan, Lechnert utánzó terve lett), aminek hatására újra kiírták a pályázatot, Lechner pedig megnyerte.

A Magyar Államkincstár, az egykori Magyar Királyi Postatakarékpénztár szecessziós díszes épületének részlete, a fõváros V. kerületében, a Hold utcában (Fotó: Wikipedia)

Az ötemeletes palota igen gyorsan, másfél év alatt elkészült, 1901. december 16-án adták át. A tervezésnél Lechner a takarékosság és megbízhatóság irányelveit követte, előbbi a motívumok szimbolikájában is megjelenik, méhek és méhkasok jelképezik. Lechner szerette az élénk színeket, a csillogó felületeket, a népművészeti motívumokat, így ezeket itt is alkalmazta, akárcsak a költséghatékony, strapabíró terrakottát. Azt vallotta, hogy a kő nem felel meg a síkság kőben szegény országának, az inkább a dél és a nyugat építészetének anyaga.

Sajnos a pénztárterem hatalmas, méhsejtszerűen kialakított üvegkupolája elpusztult, amely a palota egyik legnagyobb bravúrja volt. Lechner is sajnálkozott, hogy a tetőt díszítő színes Zsolnay cserepek és kerámiák, a hullámzó pártázat a szűk Hold utcáról alig látható, mindenesetre a mesternek sikerült a legjobb helykihasználást megvalósítania.

A Postatakarékpénztár épületének kerámiákkal díszített tetőzete, 1964 (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Bár a díszítés lenyűgöző, mégis a téralkotás kap nagyobb szerepet. Sajnos szakmai ellenfeleinek, például a korábban érte kiálló Alpár Ignácnak, politikai lobbizásukkal sikerült elérniük, hogy ez legyen a mester utolsó állami megbízatása (pedig még 13 évig élt).

Földtani Intézet

  • épült: 1898–99

Az 1860-as évek végéig a magyarországi térképészeti és geológiai vizsgálatokat a bécsi földtani intézet végezte, egy önálló nemzeti intézmény megalapítását Ferenc József császár csak 1869-ben hagyta jóvá. Még évnek kellett eltelnie, hogy a különböző helyszíneken – a Nemzeti Múzeumban, magánlakásokban, majd a földművelésügyi minisztériumban – átmenetileg elszállásolt, a zsúfoltságban átláthatatlanná vált gyűjteményeket és dokumentumokat gondozó intézet saját épületbe költözzön.

A Magyar Állami Földtani Intézet szecessziós székháza esti kivilágításban, a Stefánia út 14. sz. alatt (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)

Erre az 1896-ban kiírt tervezői pályázatnak, valamint a minden pénzét a földtudományokra áldozó Semsey Andor bárónak köszönhető, aki a telket és 50 ezer aranyforint induló tőkét a beruházó főváros rendelkezésére bocsátotta. A pályázatot Lechner Ödön terve nyerte, amely a bizottság szerint méltó párja a néhány évvel korábban általa tervezett Iparművészeti Múzeumnak (ami eleinte szintén sokaknál alaposan kiverte a biztosítékot), a Földtani Intézet vezetésének azonban egyáltalán nem tetszett Lechner magyaros-szecessziós munkája. Az építkezés alig több mint másfél évig tartott, az új palotát 1900. május 7-én nyitották meg.

A Földtani Intézet épülete (Fotó: MTI/H. Szabó Sándor)

Ferenc József is megtekintette és azt mondta, mindennel meg van elégedve, és hozzátette: a palota nagyon szép – belülről. Kívülről azonban nagyon kiáltó a szecesszió.

És valóban: az épület külsején és belsején egyaránt láthatók a lechneri szecesszióra jellemző magyaros virágmotívumok és az épület funkciójára utaló díszítések is: a tetőn a piramisok különböző ásványok formáját mintázzák, a kétféle kék színű Zsolnay-mázas tetőcserép pedig az eget és a tengert szimbolizálja. Lechnert még megihlették az őscsigamaradványok is, az ammoniteszek és a mészvázú egysejtűek házai.

Címlapfotó: Lépcsőház a kecskeméti városháza épületében 2019-ben, mielőtt a Modern városok program keretében megkezdődött a szecessziós épület felújítása (Fotó: MTI/Bús Csaba)