A Balaton köré épült legendák

 

A Balaton-felvidék hegyekkel, völgyekkel, medencékkel tarkított vidéke számos legenda bölcsője. A regék és mondák jellemző alakjai – óriások és tündérek – a képzelet szülöttei.


A mondák szerint a Balaton környéki erdőket egykor óriások lakták, lábuk nyomán forrás fakadt, lépéseikkel patakmedret vájtak a talajban, puszta létezésükbe a Bakony erdeje is beleremegett. Az egyik utolsó óriást Balatonnak hívták – derült ki az M1 Itthon vagy! című műsorának pénteki adásában.

Elhunyt lányát, Halápot gyászolta, amikor megragadott egy hatalmas kőtömböt és az óriáslány nyughelyére tette emlékül. A kimozdított szikla helyén örvény tátongott, zúgott belőle a víz – az egyik monda szerint így keletkezett a tó. Az óriáslány emlékét pedig a Haláp hegye őrzi. A valóság talán kevésbé megható, de legalább ennyire izgalmas.

A Haláp eredetileg 390 méteres magasságával uralta a tájat, amiből az évek alatt 60-70 métert elbányásztak. A sors végül megkegyelmezett az egyre fogyó hegynek: a bánya bezárt, de az egykori fejtés helyén számos érdekességet találunk. Az évmilliókkal ezelőtt kiömlő láva, majd bazalt a hőingadozás hatására látványos, sokszor szabályos alakzatokra töredezett, melyek mint gigantikus orgonasípok sorakoznak egymás mellett.

A bazalt rendkívül kemény, megmunkálása igazi kihívás. Az Ébredő Vulkán Szoborpark alkotásai méretükkel, tömbszerűségükkel és rusztikusságukkal hatnak. Az egykori bánya most természetvédelmi terület, ahol a kilátóról a többi tanúhegyre is ráköszönhetünk.

A néhány millió éve még itt háborgó vulkánok különleges talajjal ágyaztak meg a szőlőnek. A Haláp-hegy lábánál fekszik Zalahaláp, az 1200 lakosú község. A vulkanikus talajban a fehérborok érzik otthon magukat, többet közülük szerzetesek honosítottak meg.

A legenda szerint a Badacsony dűlőin szorgoskodó szerzetesek estefelé a munkától szürkére piszkolódott ruhában ballagtak le ültetvényeikről. „Jönnek a szürke barátok!” – kiáltottak a helyiek. Így lett a pinot gris szőlőből „szürkebarát”.

A Badacsony látképe a Balaton északi partján (Fotó: MTI/H. Szabó Sándor)

A Balaton-felvidéki kis falut, Kékkutat talán még 70 ember sem lakja, mégis messze földön ismert: határában híres forrás fakad. Az egyik helyi monda szerint a bizánci császár, Justinianus felesége, Theodora annyira rabja volt a selymes ízű, kalciumot és magnéziumot is bőségesen tartalmazó víznek, hogy ilyen távolról, Magyarországról szállíttatta magának a hűsítőt.

A tihanyi visszhang legendája egészen a középkorig nyúlik vissza. I. András magyar király a kereszténység elkötelezett híve volt, és nagyszabású tetteként apátságot alapított, mely végső nyughelye is lett. A ma látható templom alakja a 18. században kezdett kialakulni – magas, sima falairól pedig kiderült, hogy kiválóan engedelmeskednek a fizika törvényszerűségeinek, és visszaverik a hangot.

Megszületett a tihanyi visszhang. Az emberek azonban romantikus históriát szőttek köré, és sokszor inkább úgy mesélték, hogy a tó királyának fia véget vetett életének egy rátarti leány miatt. A fiú apja, a tó nagyhatalmú ura bosszúból azzal sújtotta a lányt, hogy bárki is szól ezentúl hozzá, a lány örök életében hétszer kell, hogy visszhangozza azt.

A Tihanyi Bencés Apátság és a Balaton látképe napfelkeltekor, 2020. május 16-án (Fotó: MTI/Mohai Balázs)

Ebből a legendából alakult ki később a közismert tihanyi kecskeköröm története is. A gőgös lány ugyanis csodaszép, a mese szerint aranyszőrű kecskenyájat tartott Tihanyban, a kecskék viszont a tó királyának bosszúja miatt a tóba vesztek, körmüket pedig partra sodorta a víz. De a kecskekörmök valójában a több millió évvel ezelőtt itt élt kagylók megkövesedett maradványai: a Tihanyi-félsziget rejti őket, sok közülük akkor került elő, amikor üregeket kezdtek ásni a hegybe.

És ha már hiedelmek: a füredi kikötőben áll a Halász és a Révész szobra. A legenda szerint aki megsimogatja a csizmájukat, egészen biztos, hogy visszatér a Balaton egyik legszebb városába.

A balatonfüredi Tagore sétány az őszi napsütésben 2020. október 20-án (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)

Balatonfüredet a gyógyvizei olyan híressé és gazdaggá tették, hogy sokan úgy gondolták, ez bizony nem lehet a véletlen műve. A helyi legenda szerint egy Sió nevű, varázserejű tündérnek köszönhetjük a csodás forrásokat, melyeket a tündér korábbi bűnéért vezeklésből fakasztott, pont itt.

A címlapfotó illusztráció.