Ma kétszáz éve, 1821. május 5-én halt meg Bonaparte Napóleon francia császár, a történelem egyik legnagyobb hadvezére. Erélyességére jellemző módon úgy vált császárrá 1804-ben, hogy a saját fejére tette a VII. Pius pápa kezéből kiragadott koronát. Maradandó alkotásai a francia megyerendszer és a polgári törvénykönyv (Code civil), amely módosításokkal ma is hatályban van, és a világ számos országában átvették.
Történelemkedvelő önkéntesek korhű jelmezben eljátsszák az austerlitzi csatát az eredeti helyszínen, Slavkov (Austerlitz) dél-morvaországi város mellett 2019. november 30-án. Austerlitzben 1805-ben a „három császár” történelmi jelentőségű ütközetéből Napóleon francia császár került ki győztesen, mivel csapatai fényes győzelmet arattak I. Sándor cár és I. Ferenc sászár egyesített hadereje felett (Fotó: MTI/EPA/Martin Divisek)
Napoleone di Buonaparte néven látta meg a napvilágot 1769. augusztus 15-én a korzikai Ajaccióban, egy olasz származású kisnemesi családban. Napóleon rendkívül tehetséges és becsvágyó volt, de a közhiedelemmel ellentétben nem gyötörte kisebbségi komplexus, vagy ha gyötörte is, nem termete miatt. A korban ugyanis átlagos magasságúnak számított, „a kis korzikai” képe a róla megjelent, gunyoros brit karikatúráknak köszönhetően terjedt el.
A párizsi katonai akadémia elvégzése után, 1785-ben lett tüzér hadnagy. A forradalom 1789-es kitörése után visszatért Korzikára, de a helyi politikában nem tudott érvényesülni, és 1793-ban nincstelenül kellett Toulonba menekülnie.
Itt kezdődött üstökösszerű pályafutása: hat év múlva már egész Franciaország teljhatalmú ura, tíz évvel később, 1804-től császára volt.
Az akkor angol kézen lévő touloni kikötőt az általa irányított tüzérség révén sikerült visszafoglalni, ezért 24 évesen tábornokká léptették elő.
Francia katonáknak öltözött jelmezesek jelképesen tüzet nyitnak a porosz-szász seregre az 1806-os jénai ütközetet felelevenítő történelmi bemutatón a németországi Jéna közelében fekvő Vierzehnheiligennél 2016. október 15-én, a csata 210. évfordulója után. A 19. századi Európa egyik legsúlyosabb ütközetében Napóleon túlerőben lévő csapatai olasz segítséggel legyőzték a porosz-szász haderőt (Fotó: MTI/EPA/Candy Welz)
Feleségül vette mentora volt szeretőjét
Az olasz hadszíntérre vezényelték, de a jakobinus diktatúra bukása után helyzete bizonytalanná vált, rövid időre őrizetbe is vették. Az újabb nagy lehetőség 1795 őszén érkezett el, amikor a direktóriumot vezető Paul-François Barras őt bízta meg a Párizsban kirobbant monarchista felkelés leverésével. Napóleon könyörtelenül beleágyúzott a tömegbe, jutalma ezért a belföldi erők főparancsnoki tiszte lett.
Napóleon ettől fogva Barras támogatását élvezte, olyannyira, hogy az ő volt szeretőjét, Joséphine de Beuaharnais-t vette feleségül – igaz, valóban szerelmes volt a nála hat évvel idősebb kreol szépségbe. Bonaparte a mézeshetek után Itáliába indult, ahol demoralizált, rongyos seregét a zsákmány reményének felcsillantásával hetek alatt ráncba szedte, és tönkreverte az osztrákokat.
A csatatéren bátorságról, a tárgyalóasztalnál diplomáciai és politikai érzékről tett tanúságot, Párizsba töméntelen hadizsákmánnyal érkezett vissza. A direktórium 1798-ban Egyiptomba küldte az angolok ellen, elfoglalta Kairót, a francia flotta azonban az abu-kíri csatában vereséget szenvedett, és Napóleon csak nehezen tudott visszavergődni a francia partokra.
A hatalmat 1799. november 10-én (a forradalmi naptár szerint brumaire 19-én) vette át, és a történelem egyik legsutább államcsínye csak azért járt sikerrel, mert a franciák addigra minden bizalmukat elvesztették az országot zűrzavarba taszító direktóriumban.
Napóleon 1802-ben örökös konzullá választatta magát, majd két év múlva egy britek támogatta rojalista összeesküvés leleplezése után úgy döntött, hogy monarchiát alapít.
Bonaparte Napoleon 1804-ben saját magát koronázta császárrá, amely tisztséget 1814-ig, majd 1815-ben újabb száz napig töltött be (Forrás: Twitter)
Julius Caesar példáján konzullá, majd császárrá választatta magát
A császári címet a szenátus „ajánlotta fel” neki, az ezt szentesítő népszavazás után a koronát 1804. december 2-án helyezte – az erre az alkalomra Párizsba szólított VII. Pius pápa jelenlétében – a saját fejére. Vele együtt mindenki lépett egyet előre, családjának tagjai császári hercegi címet kaptak, új nemességet kreált, tábornokait pedig marsallá nevezte ki.
A tőle megszokott lendülettel alakította át Franciaországot: centralizált közigazgatást épített ki, a megyék élére prefektusokat állított. Intézkedett a központi bank felállításáról, szigorú adórendszert vezetett be, konkordátumban rendezte az állam és egyház kapcsolatait.
Legmaradandóbb alkotása polgári törvénykönyve (Code civil), amely módosításokkal ma is hatályban van, és a világ számos országában átvették.
A zseniális hadvezér sorra verte meg az ellene összekovácsolt újabb és újabb koalíciókat, győzelmet aratott Ulmnál és Austerlitznél (1805), Jénánál (1806), Friedlandnél (1807) és Wagramnál (1809). 1807-ben Nagy-Britannia – amely ellen 1803-tól kontinentális zárlatot rendelt el – és Portugália kivételével minden európai ország szövetségese vagy vazallusa volt, egy-egy testvére ült a nápolyi és holland, a vesztfáliai, a spanyol és a nápolyi trónon. 1809-ben Ausztriába is bevonult, és seregei élén Győrnél „mellékesen” szétverte az utolsó magyar nemesi felkelést.
A hatalmának tetőfokára érkezett Napóleon elvált a gyermektelen Joséphine-től, és számításból Mária Lujzát, I. Ferenc osztrák császár lányát vette feleségül. 1811-ben született meg fia, a „Sasfiók”, akit azon nyomban római királlyá nevezett ki.
As 2021 marks the bicentenary of #Napoleon Ier's death, his military, social and political legacy have sparked a heated debate, both here and abroad… proving a pickle for the government’s commemorative plans. #FranceInFocus takes a look back at this multi-faceted leader ⤵️ pic.twitter.com/cNMSKixv7N
— FRANCE 24 English (@France24_en) May 3, 2021
„Tél tábornok” állította meg a francia előrenyomulást Oroszországban
Napóleon 1812-ben követte el élete legnagyobb hibáját, amikor megtámadta korábbi szövetségesét, Oroszországot.
A hatalmas véráldozatokkal járó borogyinói csata után elfoglalta és felgyújtotta Moszkvát, de aztán vissza kellett vonulnia, s a fagyos orosz télben alig 15 ezer embere vergődött haza.
A kudarc után létrejött hatodik franciaellenes koalíciótól 1813-ban Lipcsénél, a népek csatájában vereséget szenvedett, így 1814. április 4-én le kellett mondania.
Csatajelenetet adnak elő hagyományőrzők Győr belvárosában, amikor a Napóleon serege ellen 200 évvel azelőtt vívott győri csata emlékére hadijátékot rendeztek a városban, 2009. június 13-án. A programban magyar, osztrák, cseh, lengyel, szlovák, olasz és erdélyi hagyományőrzők vettek részt (Fotó: MTI/Győri Károly)
Császári címének meghagyásával Elba szigetére száműzték, a trónra a Bourbonok ültek vissza, és megkezdődött az Európa jövőjéről határozó bécsi kongresszus. Napóleon azonban 1815. március 1-jén visszatért Franciaországba, ahol az ellene küldött seregek átálltak hozzá, és diadalmenetben vonult be Párizsba, ezzel megkezdődött „száznapos uralma”. Most már hiába ígért békét, egész Európa felvonult ellene. Utolsó csatájában, a belgiumi Waterloonál vereséget szenvedett, s négy nappal később, 1815. június 22-én másodszor is lemondani kényszerült a trónról.
A szövetségesek ezúttal már semmit sem bíztak a véletlenre, és az Atlanti-óceán közepén, minden szárazföldtől távol fekvő, kies Szent Ilona szigetére száműzték.
Itt halt meg 1821. március 5-én, 51 éves korában. A császár arcát azzal a kabáttal takarták le, amelyet az 1800-ban megvívott, győztes marengói csatában viselt.
Valószínűleg gyomorrák végzett vele, de számos összeesküvés-elmélet is született, a legnépszerűbb szerint megmérgezték.
A Napóleon végső bukásához vezető waterloo-i csatát elevenítik fel hagyományőrzők a csata 200. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen az eredeti helyszínen, a Brüsszeltől 20 kilométerre délre lévő Waterloo település melletti domboldalakon, 2015. június 19-én (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)
Meghalt a császár – éljen a császár!
Halála után vita kerekedett arról, milyen nevet írjanak a fejfájára. Ezért a császárt előbb jeltelen sírba temették, azonban 1940-ben – a szintén száműzetésben elhunyt II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez hasonlóan – maradványait hazaszállították Franciaországba, és nagy pompával az Invalidusok dómjában helyezték végső nyugalomra. Bonaparte Napóleon intézkedései valójában lerakták a modern Franciaország alapjait, a császár által teremtett dicsőség pedig célt és önbizalmat adott a francia nemzet számára.
Az egykori francia császár és hadvezér halálának 200. évfordulója alkalmából május 5-én Párizs érseke szentmisét celebrál az Invalidusok templomában, amelyen Emmanuel Macron francia elnök is részt vesz.
Címlapfotón: Jacques-Louis David: Napóleon lovas portréja című festménye
