Ma, azaz március 23-án van a magyar–lengyel barátság napja, az emléknapot 2007 óta tartjuk, de a két nép barátsága ennél sokkal régebb óta tart. A magyar–lengyel kapcsolatok az államalapításra nyúlnak vissza. A két nemzet közmédiája az emléknapnak szentelt műsorokkal, filmekkel tiszteleg e nap előtt.
Az Országgyűlés 2007. március 12-én a sok évszázados közös történelemre, a két nép barátságára és együttműködésére tekintettel március 23-át a magyar–lengyel barátság napjává nyilvánította, és március 16-án hasonló határozatot hozott a lengyel szejm is.
A két nép között „egy ezeréves kapcsolatról beszélhetünk, hiszen már I. István király korában ezek a kapcsolatok megvoltak, és aztán a középkor folyamán is azt látjuk, hogy a két nép sorsa sokszor és sok ponton összefonódott” – mondta Ligeti Dávid, a Veritas Történetkutató Intézet történésze az M1 Ma reggel című műsorában.
A történész kiemelte a 14. századból a visegrádi királytalálkozót, a mai V4-együttműködésnek az eszmei előképét,
és „ez az együttműködés, a közös harcok végigkísérik a két nép életét a 20. századig, és a mai napig is”.
Több emblematikus személy is van, aki végigkíséri a magyar–lengyel történelmet, ilyen volt például Nagy Lajos király, Báthory István erdélyi fejedelem, aki 1575 és 1586 között lengyel király is volt, illetve az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő hőse, Bem József tábornok is.
„Az 1848–49-es időszakban Bemet, Dembinszky Henriket is ki lehet emelni, tehát valóban ezek az emberek mindkét országban hősök, hiszen egyaránt a szabadságharcban a szabadságért harcoltak” – fogalmazott a történész.
„Nagyon sok mindent ki lehet emelni személyi szinten is, de azt is mondhatjuk, hogy a két nép hasonló sorsa folytán is számos azonosság mutatkozik” – mondta Ligeti Dávid, majd hozzátette: „és talán ez a legfontosabb közös nevező a történelemben, ebben a közös együttműködésben, a szabadság iránti igény és a szabadságért való harc.”
A 20. században is összefonódott a két nép története, gondoljunk csak az ’56-os forradalomra.
„Az egész 1956-os magyar forradalom és szabadságharc nagymértékben a lengyel előzményekre megy vissza” – fogalmazott a történész, majd kiemelte, hogy „mondhatjuk azt is, hogy a lengyelek mutattak utat ebben a vonatkozásban”.
Ligeti Dávid elmondta, hogy nem véletlen, hogy az ’56-os forradalom egyik kezdő eseménye a budapesti Bem-szobornál összegyűlt tömegnek a tüntetése volt. „Azt gondolom, hogy ez is hűen szimbolizálja ezt a folyamatot, és ez nem egy véletlen dolog volt, hogy így alakult” – hangsúlyozta Ligeti Dávid.
Az 1980-as években ismét nagy hatást gyakorolt a lengyel példa Magyarországra, bár Lengyelországban a rendszerváltoztatás folyamata némileg előbb kezdődött mint nálunk, de ezek a folyamatok szintén abba az irányba hatottak, hogy a magyar rendszerváltoztatás bekövetkezzen.
„Látjuk, hogy 1990 után – ez gyakorlatilag a mai napra is elmondható – szintén jó együttműködés jellemzi a két nép sorsát”
– fogalmazott Ligeti Dávid.
„Ha a történelmi példákat számba vesszük, akkor tényleg jó leckét kapunk arra, hogy ennek a két népnek együtt kell működnie, hiszen sok szempontból egymásra vagyunk utalva, és azok a viták, amelyeket most az Európai Unióban le kell folytatnunk – látjuk, hogy az alapvető identitásról, tulajdonképpen már valamilyen szinten a puszta mentalitásunk megvédéséről van szó –, ebben a küzdelemben mindenféleképpen támaszkodnia kell egymásra a két népnek” – fejtette ki véleményét.
Címlapfotó: Lengyel Intézet Facebook-oldala
