1894. március 20-án ezen a napon, 91 évesen hunyt el közel fél évszázados száműzetés után Torinóban Kossuth Lajos, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik kirobbantója és politikai vezetője. Talán róla nevezték el a legtöbb intézményt, közterületet és neki állították a legtöbb szobrot Magyarországon.
Kossuth Lajos 1802-ben elszegényedett nemesi családba született a Zemplén vármegyei Monokon, de születésének pontos dátumát még maga is csak találgatta. A magyar történelem talán legismertebb szereplője, az ország egykori kormányzója szeptember 19-ére voksolt, így születésének napját ezen a napon tartjuk számon.
A reformpolitikus édesapja nyomdokait követve szintén a jogi pályát választotta, először Eperjesen, később a Sárospataki Református Kollégiumban folytatta tanulmányait.
A politikai karrierje 1830-ban indult be, ugyanis ebben az évben kapcsolódott be a politikai életbe a reformellenzék oldalán, a rá következő éveben pedig a Felvidéken vett részt a politikában. Itt kolerabiztosként dolgozott, ezzel nagyban segítve a járvány további terjedésének megakadályozását.
Kossuth kiemelkedő eredményeket ért el a lázongó parasztság lecsillapításában, az itt szerzett tapasztalatai pedig az egész politikai pályafutására hatással voltak. Ugyanis ekkor fogalmazódott meg benne az a program, amely az alsó társadalmi rétegek felemelését és a polgári Magyarország megvalósítását célozta meg.
Kossuth már az 1825–27-es pozsonyi országgyűlésen is részt vett, mint két főrendű özvegy követe, majd az 1832–36-os pozsonyi reformországgyűlés küldöttségébe is követként került be.
Az utóbbi országgyűlés során szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat, amelyben a liberális reformellenzéknek a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcát népszerűsítette, így elkerülve a cenzúrát.
A reformországgyűlést 1836-ban berekesztették, Kossuth azonban továbbra folytatta megyegyűlésekről beszámoló Törvényhatósági Tudósításokat. Ezzel az volt a célja, hogy ébren tartsa a közvélemény érdeklődését a politika és a közélet iránt.
Ezzel szemben Habsburg József, Magyarország nádora tilalommal lépett fel. Miután Kossuth a vármegyékhez fordult segítségül, a törvényhatóságok nagy része, Pesttel együtt mellette foglaltak állást. A nádor erre válaszul egy második tilalommal reagált, ami ellenére ugyanúgy megjelentek a füzetek, ezért 1837. május 5-én letartóztatták, és a budai kaszárnyába szállították.
A vizsgálati időszak alatti fogságán felül a bíróság három év börtönre ítélte, a felsőbíróság pedig még egy évvel meghosszabbította a büntetést.
Fogságban töltött évei inkább megerősítették, mint gyengítették Kossuthot, mindemellett a népszerűsége is nőtt, hiszen „a mártíromság koszorúja minden szónál és írásnál jobban hirdette csüggedetlen hazafiságát”.
Ellenségei abban bíztak, hogy a börtönévek majd megtörik az ellenzéki politikust, ám 1840-es szabadulás után – melyben nagy szerepet játszott Deák Ferenc közbenjárása is – amnesztiát kapó Kossuth népszerűsége és eltökéltsége is töretlen maradat.
A bécsi konzervatív körök Landerer Lajost, a Habsburg titkosrendőrség ügynökét utasították, hogy ajánljon fel Kossuthnak egy szerkesztői állást, mert úgy gondolták, hogy a felügyeletük alatt „kordában tudják tartani” a politikust. Ám ez a tervük is kudarcot vallott, ugyanis az 1841 januárjában elinduló Pesti Hírlap a reformkori Pest-Buda egyik legnépszerűbb lapja és az ellenzék legfőbb szócsöve lett.
Kossuth vezércikkei sorra vették a gazdaság és a társadalom égető problémáit, a hírlap gyorsan eljutott az ország minden zugába és magával ragadta a legkülönbözőbb rétegekhez tartozó olvasókat.
A cikkekből kivehető, hogy Kossuth egy önálló nemzetállamot akart a birodalmon belül, de ez csak az egész nép segítségével jöhet létre, ehhez pedig szükség volt a jobbágyfelszabadításra. Az 1839-40-es országgyűlésen elfogadott önkéntes örökváltság csak a jobbágyság töredéke volt képes megváltani magát, ezért Kossuth a kötelező örökváltság bevezetését szorgalmazta, mely szerint a kárpótlást az állam magára vállalja.
Ehhez azonban az államnak nagy összegre volt szüksége, amit Kossuth a nemesek megadóztatásával kívánt elérni.
A lapot 1844. július 1-jén önként elhagyta, miután összetűzésbe keveredett Landererrel, a Pesti Hírlap tulajdonosával.
Kossuth nagy szerepet játszott abban, hogy 1847-ben megalakult az Ellenzéki Párt, amelynek programját lényegében ő fogalmazta meg.
Mind a párt és a politikus számára a nagy lehetőséget az 1848 februárjában kirobbanó párizsi forradalom jelentette. Ezt kihasználva Kossuth március 3-i beszédében több népnek is alkotmányt követelt, ezzel fokozva a Habsburg Birodalmon belüli forradalom kiteljesedését. A megmozdulások kezdetben sikeresek voltak, ugyanis
V. Ferdinánd király ennek nyomására kinevezte az első felelős magyar kormányt, ez volt a Batthyány-kormány, amelynek pénzügyminisztere Kossuth Lajos lett.
Kossuth itt a Batthyány-kabinet tagjai közül a legkiemelkedőbb teljesítményt produkálta, hiszen 1848-ban létrehozta Magyarország első önálló költségvetését, később pedig egy új pénznemet vezetett be, a Kossuth-bankót, mely egészen a szabadságharc bukásáig alkalmas volt az ország költségeinek finanszírozására.
A reformpolitikus népszerűsége a Batthyány-kormány bukása után is emelkedett amellett, hogy pénzügyminiszteri posztjáról nem mondott le. Miután Batthyány újabb kormányalakítási kísérlete megbukott, a hatalom egyre inkább Kossuth kezében összpontosult.
Kossuth személye kulcsfontosságú volt a honvédseregek toborzásában is, hiszen az ő segítségével jöhetett létre az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB).
Így lett Kossuth a bizottmány elnöke, a hadi kiadások finanszírozásának felügyelője és a szabadságharc vezetője.
Kossuth Lajos (Fotó: Wikipedia.org)
A szabadságharc győztes befejezéséig Kossuthot kormányzó elnökként bízták meg Magyarország irányításával. Ezzel a politikus elszigetelődött a napi politikától, így a szabadságharc utolsó hónapjaiban már nem volt képes befolyásolni az eseményeket.
A júniusban meginduló orosz hadsereg két hónap alatt felmorzsolta a kisebb hadtesteket, majd Temesvár mellett a magyar főseregek is döntő vereséget szenvedtek.
A temesvári vereség után Kossuth elhagyta az országot, először a bulgáriai Vidin városába, majd a kis-ázsiai Kütahyába menekült.
Kossuth az országhatáron kívülről is követte az itthoni eseményeket, aggódva figyelte, hogy Deák Ferenc és köre feladják a szabadságharc utáni passzív ellenállást, és egyre inkább a kiegyezés felé hajlanak.
Kossuth szerint az 1867-ben létrejött kiegyezés a magyar szuverenitás feladásával volt egyenlő, ezért a kiegyezés aláírása előtt a híres Cassandra-levélbe írtakkal próbálta meg felhívni Deák Ferenc figyelmét a kiegyezés veszélyeire. A szabadságharc vezetője egészen haláláig híve maradt a magyar szuverenitás és függetlenség ügyének, így 1894. március 20-án bekövetkezett halálakor az egész ország megrendült.
Bár Ferenc József nem engedélyezte Kossuth állami dísztemetését,
Kossuth koporsóját szállító vonatot Csáktornyától a fővárosig gyászolók százezrei várták, utolsó útjára a Kerepesi temetőbe pedig több mint félmillióan kísérték el az egykori kormányzó-elnököt.
Kossuth Lajos koporsójának érkezését várják a Nyugati pályaudvaron (Fotó: Wikipedia.org/Erdélyi Mór felvétele)
Kossuth Lajost halála után is tisztelet övezte, nem mutatja ezt jobban más mint az emlékére állított szobrok, róla elnevezett utcák, közterek, hidak és középületek, mindez nem csak Magyarországon, hanem például Párizsban is, ahol tér és szobor őrzi emlékét, nem mellesleg a washingtoni Capitoliumban egy Kossuth-szobor is megtalálható, ezzel Kossuth Lajos az egyetlen nem amerikai politikus akinek alakja fellelhető az amerikai törvényhozás szimbólumának épületében.
Kossuth Lajost kísérő gyászmenet 1894-ben Budapesten (Fotó: Wikipedia.org/Klösz György felvétele)
Címlapfotó: Wikipedia.org
