×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Különleges találkozási pont a Gödöllői-dombság

 

A Gödöllői-dombság az erdősztyepp területek hazája, egy különleges találkozási pont, ahol az Északi-középhegység összeér az Alfölddel, és ahol a hegyek dombokká, végül rónasággá szelídülnek – hangzott el az M1 Itthon vagy! című műsorában.


A Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzet mintegy tizenkétezer hektáron terül el: keletről a Jászság, északról a Cserhát déli nyúlványai, délről a Tápió vidék határolja.

A vidék tájképe, izgalmas tagoltsága annak a folyamatnak köszönhető, hogy az évezredek alatt, a löszfelületekbe vájódva jöttek létre a Gödöllői-dombság völgyei, attól függően, mennyire élt csapadékos időszakot a környék.

A régió sűrű és gazdag erdeire is büszke lehet:

a tölgyesek a legjellemzőbbek errefelé.

A második világháborúban kiemelt jelentőségű stratégiai pontnak számított a vidék gyertyános-tölgyes erdeje.

Az inkább dombnak látszó Szent Pál-hegy környékén hajdan egy Árpád-kori település állt, a hegytetőn pedig templom nyújtózkodott a magasba.

A Gödöllői-dombság határában télen-nyáron mesevilágot idéz a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert 27 hektárja. Gyűjteménye folyamatosan fejlődik, a vácrátóti számít Magyarország legnagyobb botanikus kertjének: ökoturisztikai, természetvédelmi és tudományos szerepe megkérdőjelezhetetlen.

A botanikus kert 1961-ben nyitotta meg kapuit, és bizony nemcsak növénygyűjteménye, de helytörténeti múltja is impozáns:

krónikája mintegy kétszáz évre tekint vissza.

Két nagy előrelépés volt a kert a történetében. Az egyik, amikor 1871-ben gróf Vigyázó Sándor megvásárolta a birtokot, nászajándékba újdonsült feleségének, és ő nagyszabású fejlesztésekbe kezdett a kertben. Akkor vált a kert a klasszikus, szentimentális tájképi kertté, onnantól kezdve létesültek a jól ismert épített elemek, amelyek a romantikus hangulatot sugározzák. Ilyen a malom, a műrom, a hidak.

(Fotó: Wikipedia.org)

A 19. század utolsó harmadában a főnemesség körében hódított a gyűjtés szenvedélye, Vigyázó Sándor pedig jártas volt a botanikában, és a távoli kontinensekről szerzett növényeit előszeretettel cserélgette is. A kertet később államosították, majd Vigyázó Sándor végrendeletének megfelelően a Magyar Tudományos Akadémia birtokába került.

Vigyázó Sándor végrendeletét az oldalági örökösök megtámadták,

és hosszas pereskedést követően a vácrátóti kert egy időre magántulajdonba került, a kastély pedig búcsút intett korábbi pompájának.

A Gödöllői-dombság nemcsak a régió névadó településének pompás Grassalkovich-kastélyára büszke, hanem a fótira is.

Fót legbecsesebb kincse az a klasszicista csoda, amelyet a 18. században építettek, és amit gróf galántai Fekete Jánostól még 1808-ban vásárolt meg a Károlyi família. Ahogy egyre több időt töltött ott a család, a kastély is egyre bővült. Végül gróf Károlyi István úgy döntött: Fót lesz a birtokközpont.

A második világháborúban,

a szovjet megszállás idején a Károlyiak elhagyni kényszerültek imádott Fótjukat.

Gróf Károlyi István fia, László mindössze 12 éves volt, amikor szüleivel elmenekültek Magyarországról.

A gróf később a világ számos pontján élt, de otthonának mindig is Fótot tekintette. Pontosan ötven évet várt, hogy a rendszerváltást követő években végül hazatérhessen a birtokra, ahol először látta meg a napvilágot, és amihez ezer szállal kötődött.

Az 1930-as években a Károlyi számított az egyik legtehetősebb főnemesi családnak Magyarországon,

a fóti Károlyi-kastély pedig sokáig adott otthont páratlan műkincseknek.

A falakat egykor a leghíresebb magyar festők, például Munkácsy alkotásai is díszítették. A képek nagy része eltűnt, ami megmaradt, azt Károlyi István múzeumi megóvásra adományozta.

Pezsgett az élet hajdanán a Fáy présházban is, amely 1837 óta figyeli a Fót fölé emelkedő Somlyó-hegy szomszédságából a várost. Nevét tulajdonosáról, Fáy Andrásról, a kor neves író-politikusáról, a Kisfaludy Társaság hajdani igazgatójáról kapta. A szellemi élet kiválóságai, ha éppen nem a Károlyi-kastélyban, akkor bizony nála vendégeskedtek.

Vörösmarty Mihály ott kóstolt először fröccsöt, és 1842-ben ott is írta meg a nedű dicshimnuszának tartott Fóti dal című versét.

A présháztól érdemes fölsétálni a Somlyó-hegy tetejére,

ahonnan párját ritkító panoráma nyílik Pestre és az egész Gödöllői-dombságra.

A Fóti-Somlyó a tájegység legnyugatibb csücske, gazdag flórájának és faunájának köszönhetően a táj mintegy kétharmada természetvédelmi terület, 1954 óta. A harangszó egyszerre megnyugtató és figyelemfelkeltő, hangulatok, régi emlékek kötődnek hozzá.

A harangok aranykoszorús mesterére, és Magyarország egyetlen máig fennmaradt családi harangöntödéjére nem csak Őrbottyán, de az egész ország büszke lehet.

Gombos Miklós harangjai megjárták a sevillai világkiállítást, ahol Makovecz Imre pavilonját díszítették,

de a harangöntő keze munkáját dicséri az a harang is, amely Rómába ment, miután hazánk a Millennium évében II. János Pál pápának adományozta.

Az aranykoszorús harangöntő mester nagyapja, az édesapja, sőt még a fia is a műhelyben talált otthonra és lelte meg hivatását, így szolgálván generációk óta a családi tradíciót.

A címlapfotó illusztráció.