×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A főnemes, aki Deák tanácsára lett miniszterelnök

 

Gróf Andrássy Gyula régi magyar arisztokrata család leszármazottja, a dualizmus korának meghatározó alakja volt.

A grófot a szabadságharcban való részvétele miatt halálra ítélték, majd jelképesen felakasztották. Az 1850-es évek végére a megbékélést tűzte ki célul, így a lett a kiegyezés egyik előkészítője, aminek létrejötte után az első kormányfőként, majd az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztereként vett részt a politikai életben.

Andrássy Gyula 1823. március 8-án, az egyik legrégebbi székely eredetű főnemesi családba született.

Középiskolai tanulmányait befejezve jogot tanult, majd külföldön folytatta tanulmányait. Tanulmányai befejezése után hazatért, és 1845-ben a Felső-Szabolcsi Társulat elnöke lett, amely kiemelten a Tisza szabályozásával foglalkozott.

Ebben az időszakban ismerkedett meg gróf Széchenyi Istvánnal, aki nagy hatással volt Andrássy Gyulára. Érdekes tény, hogy Széchenyi már akkor megmondta, Andrássynak döntő szerepe lesz a politikai életben. Az utolsó rendi országgyűlésen 1847-48-ban Kossuth Lajos politikája mellett szólalt fel. Alig 25 évesen Zemplén megye főispánja lett.

A horvátok betörése után a megyei önkéntes nemzetőrök parancsnokaként részt vett a pákozdi csatában, majd harcolt Schwechatnál is. Ezt követően 1849 májusában isztambuli követté nevezték ki, így a szabadságharc bukása után el tudott menekülni Törökországba.

Távollétében az osztrák hadbíróság halálra ítélte, és jelképesen kivégezték,

nevét az akasztófára szögezték.

Gróf Andrássy Gyula
(Fotó: Wikipedia.org)

Andrássy 1858-ig száműzetésben élt, ebben az évben azonban édesanyja amnesztiát kért fiának, így Gróf Andrássy Gyula hazatérhetett. Folytatta a politizálást, célja a bécsi udvarral fennálló ellentétek békés rendezése lett, 1861-ben pedig országgyűlési képviselőként csatlakozott a Deák-féle Felirati Párthoz.

Deák két tanácsa az uralkodónak

Erzsébet királyné és Andrássy Gyula között kölcsönös szimpátia alakult ki, így a királyné közvetítésével I. Ferenc József beleegyezett abba, hogy fogadja Andrássyt és Deákot. Deák Ferenc ezen a találkozón két tanácsot adott az uralkodónak. Az egyik, hogy

állítsa helyre Magyarország alkotmányát, a másik pedig, hogy a kormányt bízza Andrássyra.

Így lett Andrássyból miniszterelnök 1867. február 17-én. Fő célja a dualista rendszer, és azon belül Magyarország helyzetének stabilizálása volt. Sikeres pályát futott be, hiszen regnálásának ideje alatt állították fel az önálló magyar honvédséget, kiegyezett a horvátokkal, bevezette a kötelező elemi oktatást, és 1868-ban elfogadták a liberális szellemű nemzetiségi törvényt.

Andrássy a magyar fővárost világvárossá akarta építeni, a nevét viselő sugárutat 1876-ban adták át a forgalomnak.

Miniszterelnöki tisztségétől 1871. november 14-én vált meg, és rögtön ezután ki is nevezték az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszterévé.

Innentől kezdve kezdett el jobban a nemzetközi politikával foglalkozni. Az ő javaslatára hívták össze a  1878-as berlini konferenciát, hogy megoldást találjanak a balkáni térség problémáira. Majd 1879-ben kettős szövetséget kötött Németországgal, és a szövetség megkötését követő napon le is mondott tisztségéről.

Anton von Werner: A berlini kongresszus (középen Andrássy Gyula kék egyenruhában, Otto von Bismarck német kancellár fekete ruhában és Suvalov orosz diplomata díszöltözetben) (Fotó: Wikipedia.org)

Ezután az Akadémia igazgatóságának tagja lett, és társadalmi területeken tevékenykedett.

Gróf Andrássy Gyula 1890. február 18-án hunyt el. Halála előtt az Adriai-tenger partján lévő kastélyába vonult vissza, halálos betegségére hivatkozva.

Címlapfotó: Wikipedia.org