×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Ezek voltak az elmúlt évtized legjobb magyar tévéfilmjei

 

Bár hosszú időn át alig készültek magyar tévéfilmek, és a kiemelkedő alkotásokra is jóval kevesebb figyelem jutott a mozivászonra gyártott produkcióknál, az elmúlt évtizedben változást tapasztalhattunk: évente több olyan fontos, képernyőre szánt alkotás született, amely ha büdzséjében többnyire nem is, témájával és minőségében versenyre kelhet a nagyjátékfilmekkel. A legjobb kortárs tévéfilmekben közös, hogy leginkább a magyar közelmúlt feldolgozásában és más filmes műfajokkal való ötvözésében jeleskednek (és javarészt Köbli Norbert forgatókönyvíró nevéhez fűződnek). Noha ez az arány az alábbi tízes toplistán is kiütközik, válogatásunkban természetesen más zsánerekben utazó ambiciózus produkciók is helyet kaptak.

A vizsga (2011)

A 2011-es év hazai filmtermésének nagy meglepetése volt a Bergendy Péter rendezésében készült kommunista ügynökös történelmi thriller, amely bebizonyította, hogy egy remek forgatókönyvvel tévéfilmes büdzséből is lehet jó magyar filmet készíteni. Köbli Norbert a romantikus vígjátékoktól elszakadva először csillantotta meg kivételes érzékét a történelmi témák feldolgozásában, a múlt századi magyar történelem ismeretlen fejezeteinek. Az olyan népszerű hollywoodi zsánerek, mint a krimi és a thriller összepattintásán alapuló forgatókönyvei pedig azóta sem okoztak csalódást.

A vizsga az átverések és az árulások filmje, látlelet a Kádár-korszak besúgó hálózatáról, az ügynöklét kettősségéről.

1957 végén járunk, amikor az újjászerveződő államvédelem tesztelni kezdte a szabadságharc után megbízhatóságukban megingott belügyisek lojalitását. A tartótisztet, a „német tanár” Jung Andrást épp szenteste vizsgáztatja mentora, Markó alezredes egy másik lakásból, amikor betoppan a szépreményű zseb-Berija szerelme, és miután rövid úton kiderül, hogy Éva kezén ávósok vére szárad, a helyzet döntésre kényszeríti Jungot: az érzelmeit választja vagy a szervezethez marad hűséges.

Noha ezek a „próbák” a valóságban másként zajlottak, a végeredményt – na meg Kulka János, Nagy Zsolt, Scherer Péter és Hámori Gabriella remek játékát – nézve nemigen problémázhatunk azon, hogy a dramaturgia kedvéért némileg csorbult a történelmi hitelesség.

Kíváncsian várjuk a folytatást.

A berni követ (2014)

Szász Attila és Köbli Norbert első közös tévéfilmje megtörtént eseményt dolgoz fel – persze a filmes szabásmintához igazítva -, amely A vizsga megírásához végzett kutatómunka során bukkant fel a régi jelentések, jól dokumentált esetek között. (Ilyen volt Köbli előző, A berni követ előtanulmányának tekinthető forgatókönyve, a Szabadság – Különjárat című 2013-as tévéfilm is, amely három fiatal magyar 1956 nyarán, fegyveres gépeltérítés formájában kivitelezett disszidálásának a történetét meséli el).

Annyi bizonyos, hogy két hónappal Nagy Imre kivégzése után, 1958 augusztusában két fiatal ötvenhatos emigráns fegyverrel bejutott a berni magyar nagykövetségre, és ott helyi sajtóforrások szerint Marjai József (a filmben Koroknai Mihály) követet túszul ejtve akarták megszerezni a svájci magyar kommunista ügynökök aktáit.

Akciójuk másik célja a figyelemfelkeltés volt, amit sikerült is elérniük, hiszen a nyugati sajtót még sokáig foglalkoztatta a támadás – és ezáltal a levert szabadságharc ügye.

Szász és Köbli alaposan kidolgozta a támadók indítékait, de a történet mindvégig a követ alakjára összpontosít, Kulka János pedig ismét emlékezetes alakítást nyújt a címszerepben.

Marjai később szép politikai karriert futott be, a Minisztertanács elnökhelyetteseként vonult nyugdíjba. Elvileg még láthatta is a filmet, hiszen megérte a premiert.

Félvilág (2015)

A berni követ-tel köztudatba robbant Szász–Köbli-páros következő munkájának cselekménye ezúttal nem a kommunista diktatúra legsötétebb évtizedében, hanem az 1910-es évek elején zajlik, és az utolsó esztendeit élő Osztrák–Magyar Monarchia egyik leghírhedtebb bűntettének előzményeit mutatja be.

A Félvilág azonban nem krimi, hanem Mágnás Elza nagypolgári otthonában játszódó lélektani kamaradráma, amely a szerény tévéfilmes költségvetés ellenére a korabeli Budapestből is felvillant képeket. A kitartott kurtizánt (Kovács Patrícia) a saját bigott házvezetőnője (Gryllus Dorka) gyilkolta meg, hogy elrabolhassa az ékszereit. Kimaradt ugyan a történetből a tettestárs, Schmidt Miksa alakja, akit Elza fiktív szeretőjeként a dúsgazdag bútorkereskedő, Max Schmidt pótol Kulka János megszokott profizmusával. Elza vágya, hogy a kékvérűek befogadják, ezért két kézzel szórja a férfi pénzét, például új cselédlányra (Döbrösi Laura), akit hamarosan bizalmasaként kezel, magára haragítva ezzel hűséges komornáját.

Hármójuk és az Elza körül felbukkanó férfiak között szövődő bizarr viszonyokat és hatalmi játszmákat sokkoló végkifejlet zárja le. Mindhárom színésznő pazar alakítást nyújt, amihez remek alapot nyújt az erős forgatókönyv és az értő rendezés.

Nem meglepő, hogy a közönség és a kritikusok egyöntetű dicsérete, valamint a világszerte begyűjtött elismerések után ez a képernyőre készült produkció (akkor még) szokatlan módon végül a mozikban landolt.

A fekete múmia átka (2015)

Rejtő Jenő humora és karakterei nagyszerűen működtek Korcsmáros Pál képregényeiben, de mozgóképen sohasem sikerült megidézni P. Howard szellemét. Szomorú példa erre Bujtor István 1996-os meddő próbálkozása A három testőr Afrikában feldolgozásával, aminek irdatlan bukása a legmerészebb hazai filmesek kedvét is elvette a Rejtő-művek adaptációitól.

Madarász Isti, az egyik leglelkesebb és legtehetségesebb közönségfilmes rendezőnk nem ijedt meg a feladattól, és megtörte az átkot azzal, hogy sikeresen adaptálta Rejtő egy kevésbé ismert művét, A detektív, a cowboy és a légió című kisregényt. (A vállalkozó szellemű rendező nevéhez fűződik az első magyar időkavarós sci-fi thriller, a Hurok és az első „gasztromusical”, az Egy szerelem gasztronómiája is.)

Az egyórás játékidőbe sűrített komédia a múlt század eleji kávéházi miliőben hömpölygő ponyvaírók mindennapjait vetíti fel ötletes filmnyelvi eszközökkel. A kötött helyszínen zajló jelentek könnyed zsánerváltásai, a filmen többnyire hatástalan Rejtő-szövegek képi játékokká és „húsvéti tojásokká” konvertálása sikeresen váltják ki a bohózati ripacskodást és idézik meg a regények hangulatát.

Merész és szórakoztató, fordulatokban gazdag stílusgyakorlat remek színészgárdával, amely az apró modorosságok és karakterértelmezési hibák ellenére is vígan megoldja a lehetetlennek tűnő feladatot – még úgy is, hogy az egyetlen igazi rejtői figura benne Kovács Lajos.

Szürke senkik (2016)

Ahogy a világégések közül inkább a második ihlette meg Hollywoodot, a hazai filmszakma is csak kevés produkcióban dolgozta fel az első világháborút, pedig milliónyi magyar katona áldozta életét számos hadszíntéren 1914 és 1918 között. Ahogy a legtöbb győztes tévéfilmes pályázatot, az első filmes Kovács István és Köbli Norbert alkotását is százhúsz millióval támogatta a Médiatanács, ami egy nagyjából egyórás, de ambiciózus háborús produkcióhoz kétségkívül kevés, az alkotók azonban tudták, hogyan gazdálkodjanak az apanázzsal az elkerülhetetlen megszorítások balanszírozásaként.

Köbli nem bonyolította túl a történetet: a Monarchia ötfős felderítőosztagának egy olasz kommunikációs postagalambreptető állomást kell körbeszaglásznia, majd megsemmisítenie egy értelmetlen küldetésben.

A szűkös játékidő és az alacsony költségvetés miatt látványos és grandiózus csaták helyett korrekt akciójeleneteket, karakterépítés helyett allegorikus jellemkliséket kapunk (a többnemzetiségű osztag tagjai közötti konfliktusok a monarchia belső feszültségeinek kivetülései), és bár a rudabányai környék elég furán hat az olasz Alpok pótvidékeként, nincs okunk panaszra, hiszen a jelenteket gyönyörűen fényképezték.

Ebből az alkotásból kiordít, hogy mozifilmes büdzséből összerakva kilazítaná a néző állkapcsát, de azt a fanyalgók is kénytelenek elismerni: végre-valahára készült egy klassz első világháborús magyar film.

A színésznő (2017)

A szinopszis alapján nem nehéz felismerni a film cselekményének és a 2016-ban elhunyt Bara Margit élettörténetének kapcsolódási pontjait: az ötvenes-hatvanas évek legendás magyar színésznőjének nevét az Ónody-üggyel kapcsolatos pletykaáradat mocskolta be, az állampárt aljas lejárató kampánya pokollá tette az életét. Az öt nyelven beszélő, intelligens és szépséges díva megelégelve az évtizedes mellőzöttséget és megaláztatást, otthagyta a színészi pályát, majd férjével, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Gyarmati Dezsővel egy időre az országot is.

Arctalan rágalmazói közül soha senki nem kért tőle bocsánatot. Az elmúlt években forgatott Móricz-adaptációk és a Lakatos Menyhért önéletrajzi ihletésű művei alapján készült Csandra szekere után Vitézy László magasabbra helyezte a lécet, A színésznő-nek pedig helye van az olyan jól sikerült történelmi tematikájú filmek sorában, amelyek megemlékeznek a kommunista rendszer bűneiről, természetéről és áldozatairól. A színésznő-t elsősorban a főszereplő, Szávai Viktória kristálytiszta játéka miatt ajánlott megtekinteni.

Árulók (2017)

Újabb lábjegyzet a Rákosi-korszak fekete könyvéből, szintén Köbli Norbert ujjbegyeiből. A forgatókönyvíró a Szabadság-különjárat után másodszor forgatott korszakváltó események előestéjén játszódó, mozivászonra kívánkozó tévéfilmet Fazakas Péter rendezővel, aki ezúttal Nagy Andrással, A berni követ és a Félvilág operatőrével teremtett fojtogató légkört a Guszev-ügy hátterének és Köbli makulátlanul felépített karaktereinek.

A „fordulat évében”, a koalíciós időszakot lezáró kommunista hatalomátvétel hajnalán járunk 1948-ban, amikor a megszállók védőszárnya alatt a magyar elvtársak már rátelepedtek az intézményekre, viselkedésükkel mindenki számára egyértelművé téve, hogy diktatúra épül. Illés Béla Kossuth-díjas magyar író és szovjet őrnagy propagandacikket ír és terjeszt a sajtóban Alekszej Guszev cári tisztről, az elfeledett orosz mártírról, akit hat társával felakasztottak, mert kiállt az 1848–49-es szabadságharc hősei mellett. A sztorit még Illyés Gyula is átvette, a politika pedig felkarolta: Guszev bekerült a történelemkönyvekbe, gyárat, lakótelepet, utcát neveztek el róla.

Szép utóélet, ahhoz képest, hogy a fickó sohasem létezett: Illés alkotta meg, miután népeink távoli múltba nyúló barátságának jegyében kutatva egyetlen hőst sem talált, aki összekötné a magyarokat az oroszokkal. Ezt azonban Illés lánya (Sztarenki Dóra) nem tudja, különben biztosan nem rendezne a történetből előadást, amelynek főszerepét történész szerelme (Klem Viktor) alakítja, aki gyanakvóan megpróbál utánajárni a Guszev-sztorinak.

A történet ismeretében pedig a film cselekménye nem tartogat nagy meglepetéseket, annál inkább figuráinak belső utazása és megjelenítői: a színészek. Közülük is kiemelkedik Hegedűs D. Géza, aki stroboszkópszerűen villantja fel az összetett jellemű, de alapvetően roppant gyáva és gerinctelen Illés alakjának és hangulatainak megannyi árnyalatát.

Örök tél (2018)

Köbli Norbert és Szász Attila talán legjobb közös alkotása az utóbbi évek egyik legfontosabb, a kollektív emlékezetre mélyen ható magyar filmje, amely világszerte söpörte be a rangos szakmai elismeréseket, és még a legjobb európai tévéfilmnek járó díjat is elnyerte.

A rendező szerint a nemzetközi fesztiválok közönségének teljesen új a Gulag témája, és nem is tudják hova tenni, a felfedezés öröme viszont látványosan működik a film esetében.

A kényszermunkára elhurcoltak ezreinek emléket állító első Gulagról szóló magyar film valójában egy Gupvi-táborban játszódik, ahová politikai foglyok helyett hadifoglyokat és internáltakat hurcoltak a szovjetek. A megszállt területek németsége kollektív háborús bűnösnek számított, akiket málenkij robot címen összegyűjtöttek és jóvátételként dolgoztattak.

A Havasi János novellája alapján készült film így a magyarországi svábok, tágabb értelemben a nemzetiségek háborús kálváriájáról is szól, meglepetései közé tartozik, hogy nőket állít a középpontba.

Az alkotók ezúttal is az embert keresik az embertelenségben, az oroszokat sem láttatják kegyetlennek vagy gonosznak, nincs megerőszakolás vagy brutális bántalmazás, csak a donyecki tájban felhúzott tábor lélekfacsaró borzalmai, a háborús bűn billogjával bevagonírozott ártatlanok kínjai és reménytelensége.

Gera Marina és Csányi Sándor rendkívül visszafogott színészi eszköztárral, piszkosul hitelesen jeleníti meg a szerelmesek gyötrelmeit és jellemfejlődését, Szász és Köbli pedig minden akadályt eltakarít az útból, hogy elsősorban róluk, és ne a szörnyűségekről szóljon a történet.

Trezor (2018)

Köbli és a rendező, Bergendy Péter előző közös filmjük, A vizsga után újra az ötvenes évek magasságában rúgják ki az időgép ajtaját.

A Trezor szintén megtörtént eseményeket dolgoz fel, Köbli pedig a forgatókönyvírás Dr. Moreau-jaként a többi munkájához hasonlóan műfajhibridet teremt: a történelmi háttérrel most a bankrablós zsánert pattintja össze.

1956 novemberében, napokkal a szabadságharc eltiprása után járunk, amikor helyenként még zajlanak a harcok, a káoszban újraszerveződő belügyesek pedig azzal a kínos helyzettel szembesülnek, hogy képtelenek behatolni saját páncélszekrényükbe, ahol a bizalmas, személyes anyagokat őrzik.

A speciális trezorkulcsok a forradalom zűrzavarában elvesztek, a trezorajtó pedig olyannyira bombabiztos, hogy a kézigránátnak sem enged, pedig az épületet felügyelő orosz katonák sok mindennel próbálkoznak. Végül a rendőrök kihoznak a börtönből egy hajdani mackóst (Anger Zsolt), aki a rácsok mögött hithű kommunistává vált, és fogalma sincs arról, hogy mi zajlott napokkal azelőtt az országban, és akinek egyszer már sikerült feltörnie ugyanezt a széfet, amikor az még a város legnagyobb bankjáé volt.

A szakember mínusz öt év bünti igézetében megoldja a feladatot, azonban egész mást talál a feltáruló trezorajtó mögött, mint amire számított, és onnantól egy izgalmas, fordulatos játszma veszi kezdetét, ahol senki és semmi nem az, aminek látszik.

Anger jutalomjátéka mellett a nyomozót alakító Scherer Péter és a Münnich Ferenc belügyminisztert játszó Bezerédi Zoltán is brillírozik.

Curtiz (2019)

Miután megnyerte a montreali filmfesztivál fődíját (amelyért egy másik magyar produkcióval, végül a legjobb rendezésért járó díjat besöpört Örök tél-lel versengett) Topolánszky Tamás Yvan rendező és Sümeghy Claudia producer tévéfilmje a mozikban és a nagy streamingszolgáltatók felületein folytatta karrierútját.

A film Kertész Mihály, azaz Michael Curtiz filmrendező azon életszakaszát mutatja be, amikor a valaha élt legsikeresebb magyar rendező a Casablancát rendezte. Kertész technikai újításai a mai napig megállják a helyüket és a filmgyártás alapjait jelentik (Spielberg több filmjének bizonyos megoldásait példaképe, Kertész Mihály munkássága inspirálta).

Az alkotóktól tudjuk, hogy a számos blockbuster ellenére Curtiz nem lett igazi sztárrendező, mivel nem az a karakter volt, akit a stúdión kívül „fel lehetett volna építeni”. Rettenetesen beszélte az angolt, elviselhetetlen, gátlástalan és erőszakos zseni volt, aki biodíszletként és használati tárgyként tekintett a színészekre és a stábtagokra. Errol Flynnel például, akivel a Robin Hood-ot is együtt forgatták, összeverekedtek az utolsó közös munkájuk végén.

Kertész csak a falakon belül élvezhette királyságát, a stúdió falain kívül nem volt hatalma, és nem lett igazi sztár.

Ezért is született meg az a rendezői koncepció, hogy a film zárt, zegzugos térben játszódjon, „ahonnan csak Kertész tudja a kiutat”, a sors fintora azonban, hogy személyes világában nem talál ki az útvesztőkből, a külvilág kizárólag tévéhíradókon, fényképeken és párbeszédekbe közvetítve jelenik meg.

A címlapfotó illusztráció.