Amikor Osztrolenka hőse bevonult Kolozsvárra

 

Emlékezetes haditettekben gazdag, az 1848-1849-es szabadságharc történetében meghatározó fordulat volt az a Józef Zachariasz Bem, magyarosan Bem József tábornok által vezetett hadjárat, mely 1848 decemberében kezdődött meg, Erdély területén.

A szabadságharc első évének végén a magyar katonai vezetés arra számított, hogy 1848 folyamán már nem következik be ellenséges támadás és az egész telet a hadsereg szervezésére és újabb csapatok felállítására fordíthatja. A magyar nehézlovasság hiányának pótlására elkezdték egy vértesezred szervezését is a fővárosban, azonban ez idő és a felszerelés hiányában félbemaradt, és többé nem indult újra. Windisch-Grätz herceg december 14-én megindította a császári főerők támadását, ezzel a szabadságharc újabb szakasza kezdődött meg.

1848. december elejére az erdélyi magyar csapatok helyzete válságossá vált. Az erdélyi főhadparancsnok, Puchner Antal az október 3-ai császári manifesztum után felmondta az engedelmességet a magyar kormánynak, október 18-án kiáltványban ostromállapotot hirdetett és elrendelte a magyar nemzetőrség lefegyverzését. A kialakult harcok során a magyar csapatok – a felbomlás határára jutva – november 25-ére a Csucsai-szorosig vonultak vissza. Az 1849 elejéig hősiesen ellenálló Háromszék kivételével ezzel egész Erdély a császári csapatok birtokába jutott. A kivert hadtest élére Czetz János honvéd őrnagy került, akinek jelentős szervező munkája révén december 15-én, röviddel Bem megérkezése után az erdélyi magyar hadsereg már mintegy tizenkétezer főt és huszonnégy ágyút számlált.

Bem József lengyel katonatiszt, magyar honvédtábornok. 1794. március 14-én született a galíciai Tarnowban (Fotó: Nemzeti Fotótár)

December közepén indult Puchner Nagyvárad irányába, de inkább a hathatós védekezés előkészítésének, mintsem döntő győzelmek szervezésének szándékával. Offenzívája azonban elakadt az újjászervezett magyar védelmi vonalon, és lehetővé tette a magyar ellentámadást. Annál is inkább, mert az önvédelmi harcot megszervező Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, Kossuth új fővezért állított az erdélyi seregek élére: Bem Józsefet. Az ötvenes éveiben járó, aggastyánnak tűnő, s ugyanakkor rendkívül energikus tábornok az 1831-es lengyel nemzeti felkelés harcaiban szerzett hírnevet: „Osztrolenka hőseként” ismerte őt az európai közvélemény. Mint emigráns, „a szabadság” hivatásos katonái közé tartozott, aki az európai nemzeti szabadságmozgalmak szolgálatával hazája függetlenségének ügyét akarta előmozdítani. Ezért vállalta októberben a forradalmi Bécs védelmének irányítását, és ezért jött Magyarországra is. Bem december 20-án indult támadásra 10 ezer főnyi s 16 ágyúval felszerelt seregével,

Az észak-erdélyi császári csapatok Windisch-Grätz utasításának megfelelően december 18-án megindultak, hogy birtokba vegyék az Alföldre vezető szorosokat. A Karl Freiherr von Urban és Gustav Jablonsky ezredesek vezetése alatt álló, mintegy négyezer-ötszáz sorkatonából és hatezer román népfelkelőből álló császári csapatok váratlanul erős ellenállásba ütköztek, majd kénytelenek voltak visszavonulni.

Az erdélyi hadi helyzetben ezzel döntő fordulat következett be. Bem a rá jellemző határozottsággal azonnal kihasználta a sikert. December 23-án Désnél kettészakította a császáriak arcvonalát, december 25-én visszafoglalta Kolozsvárt, majd december 29-én Bethlennél megverte az északon maradt császári erőket. A január 3-ai tihucai ütközet után Karl Urban hadteste kiszorult Bukovinába. Bem ezután a Székelyföld felé fordulva január 13-án bevonult Marosvásárhelyre. Észak-Erdély felszabadítása után a magyar tábornok azonnal a császári hadsereg erdélyi bázisa, Nagyszeben ellen indult.