Az ünnepelt, gyönyörű színésznő és a futballpályák sztárja egymásba szeret – a sajtó pedig egymásnak adja a kilincset az otthonukban. Ha a hatvanas évek végén lett volna Instagram, akkor biztos, hogy Pécsi Ildikó és Szűcs Lajos lett volna az egyik legnépszerűbb pár. Időutazás fotókkal!
December 19-én, szombaton vesznek végső búcsút Pécsi Ildikó színésznőtől Gödöllőn, a Kossuth-díjas művész nyolcvanéves volt. Szeretett Lajosa, azaz Szűcs Lajos olimpiai bajnok focista júliusban hunyt el, 76 éves korában. A színésznő állapota férje halála után megállíthatatlanul romlott. Azok, akik ismerték és szerették őket, azt mondják, hogy Pécsi Ildikó az utóbbi időben élete legnehezebb „meccsét” vívta, újra együtt akart lenni a szerelmével, és egyetlen fiuk, Csaba szerint „jól időzített”, mert Szűcs Lajosnak december 10-én lett volna a születésnapja, így azt már együtt ünneplik.
Pécsi Ildikó és Szűcs Lajos a Magyar Ifjúság 1975-ös számában (Forrás: Arcanum)
Ez is mutatja, hogy milyen különleges szerelem volt az övék. A fiatalabbak talán nem is sejtik, hogy mennyire népszerű volt Pécsi Ildikó és Szűcs Lajos – az ünnepelt színésznő és a híres focista. Ha akkoriban lett volna Instagram, akkor biztos, hogy a legnépszerűbb párok közé tartoztak volna. Pécsi Ildikó modelleket megszégyenítő szépségét az egész országban csodálták, ő azonban csak később, idősebb korában jött rá, hogy valóban milyen vonzó volt. Szűcs Lajos pedig örökre beírta a nevét a futballtörténelembe.
Pécsi Ildikó és Szűcs Lajos a Képes Újság 1969-es számában (Forrás: Arcanum)
Szűcs Lajos a vajdasági Apatinban született 1943-ban, a családja 1945-ben költözött Budapestre. Az iskolaudvaron focizott, amikor egy játékosmegfigyelő felfigyelt rá és megkérdezte tőle, hogy nem lenne-e kedve Újpestre menni futballozni.
Szűcs Lajos édesapja először azt mondta, hogy erről szó sem lehet, de aztán mégis sikerült meggyőzni. Hosszú út állt Szűcs előtt, de mindent megtett azért, hogy a legjobbak közé kerüljön.
Egy idő után úgy érezte, hogy Újpesten már nem igazán számítanak rá. Így az NB I-es pályafutását egy véletlen indította el: Doroggal játszottak edzőmeccset, és Buzánszky Jenő (az Aranycsapat tagja), a Dorog akkori edzője megkérdezte tőle a meccs végén, hogy „Te! Kisöreg, nincs kedved lejönni Dorogra?”.
Szűcs Lajosnak pedig volt kedve, de akkoriban nem úgy ment az átigazolás, mint manapság, akkor egy évet kellett várnia erre. Így 1963-ban játszotta élete első NB I-es mérkőzését a Vasas ellen, nem túl nagy sikerrel, mert 5-3-ra kikaptak, de Szűcs nem is lehetett volna boldogabb, ugyanis végre bemutatkozhatott az élvonalban. 1966 és 1969 között játszott a Ferencvárosban, kétszer is bajnokok lettek ebben az időszakban. Nyolcvanezren figyelték a játékukat a stadionban, és ahogy később mondta, „nem tehették meg”, hogy nem szolgálják ki ezt a csodálatos közönséget.
Szűcs Lajosnak nagy álma volt, hogy magára húzza a címeres mezt, ez pedig 1967-ben sikerült neki (a vajdasági születésű focista a jugoszlávok elleni meccsen mutatkozott be). 1968-ban bekerült a mexikói olimpiai csapatba, ahol a magyarok a dobogó legfelső fokára állhattak. A negyeddöntőt Guatemala ellen az ő fejesgóljával nyertük meg 1-0-ra. Az elődöntőt a japánokkal játszottuk, 5-0-ra nyert a magyar csapat. Szűcs Lajos mesterhármasától mindenkinek leesett az álla. Az állandó bizonyítási vágy hajtotta, ezért az utolsó találatát a bal lábával lőtte el, korábban azt mondták róla, hogy bal lábbal soha nem lő gólt. Akkor pedig 18 méterről szakította át majdnem a hálót! És ha ez az egész nem lenne amúgy is álomszerű, ezután az olimpia után Szűcs Lajos meghívót kapott a világválogatottba is. Ez óriási szakmai csúcs, a Fradi játékosaként nyerni az olimpián, majd a világválogatottban is szerepelt Albert Flóriánnal, Farkas Jánossal és Novák Dezsővel.
A mexikói olimpián aranyérmet nyert Szűcs Lajos szüleivel otthonukban. Az olimpiai labdarúgó tornán aranyérmet nyert magyar csapat legkiválóbb játékosa Szűcs Lajos, a Ferencvárosi Torna Club hátvédje volt. Budapest, 1968. november 1. (Fotó: Nemzeti Fotótár/MTI/Petrovits László)
Budapest, 1969. június 30.: Szűcs Lajos a Ferencváros labdarúgója (Fotó: Nemzeti Fotótár/MTI/Petrovits László)
1969-ben azonban egyre több konfliktusa volt a Fradiban, ezért úgy döntött, hogy elhagyja a csapatot, és ismét egy évet kellett várnia, míg 1971-ban elkezdhetett a Honvédban játszani. A Fradi-szurkolókat annyira megviselte a csapatváltás, hogy ezt minden alkalommal igyekeztek Szűcs tudtára adni. Egyszer Kelenföldön bement a zöldségeshez, kért három kiló almát, mire az eladó dühösen azt felelte: „Magának nincs alma, mert maga otthagyta a Ferencvárost!” Szűcs nagyságát mutatja, hogy később arról beszélt, hogy talán azért kapta a bántásokat, mert nagyon szerették őt, és egyszerűen nem tudták elfogadni a döntését.
1976-ban aztán újabb váltás következett, a Vasas Izzóhoz szerződött, majd 1980-ban itt fejezte be labdarúgó pályafutását.
Soha nem tagadta meg, hogy a Ferencvárosban töltötte a legszebb éveit, ahogy ő fogalmazott, „ott kapta a pályafutása legnagyobb csúcsait”.
Így nem volt kérdés, hogy amikor hívták a Ferencvároshoz pályaedzőnek, akkor igent mondott, később utánpótlásedző volt, egészen 1995-ig.
Pécsi Ildikó Polgáron született, már kicsi korában átjárt a közeli boltba, és mindig egy kis csokoládéval ért haza. A szatócsüzletben ugyanis értékelték, ahogy nagy átéléssel mesét mond.
Először apácának készült, de hamar rájött, hogy inkább színésznő szeretne lenne. Édesanyja elmesélte neki, hogy amikor fiatal volt, akkor tudta, hogy egyszer majd lesz egy Ildikó nevű lánya, aki színésznő lesz. Ezért támogatta is a gyermekét a pályaválasztásban, de mégis arra kérte, hogy ne csak a színművészetire jelentkezzen.
Felvételizett a debreceni orvostudományi karra is, oda is felvették, de mivel elsőre bejutott a színművészetire, ezért számára egyértelmű volt, mit választ. Már a felvételinél felfigyeltek különleges szépségére.
Budapest, 1972. szeptember 3.: Fábri Zoltán új filmjének a Plusz-mínusz egy nap női főszereplője, Pécsi Ildikó (Fotó: Nemzeti Fotótár/MTI/Keleti Éva)
Később tagja volt a Pécsi Nemzeti Színháznak, a Vígszínháznak, a Mikroszkóp Színpadnak, a kecskeméti Katona József Színháznak, a Radnótinak, a Népszínháznak, majd a József Attila Színháznak is.
Megtalálták a legnagyobb szerepek, de a népszerűséget a pályája elején, az 1962-ben bemutatott Jókai-adaptáció, Az aranyember hozta meg számára.
Huszonkét évesen ő alakította Noémit. Ez volt egyébként Az arany ember, Jókai regényének harmadik filmváltozata, de ez volt az első magyar szélesvásznú film, a kamerákat Svédországból kölcsönözték a forgatáshoz. A mozi óriási siker lett.
Pécsi Ildikó öntörvényű volt, mégis nagyon alázatos a szakmája iránt. De ahogy fogalmazott, utált boldogtalan lenni. Volt időszak, amikor két végén égette a gyertyát. Máskor magánéleti gondokkal is meg kellett küzdenie, de sosem adta fel, és kereste a boldogságot. Később rendezőként is ért el sikereket, és önálló versestjeivel is megnyerte a közönséget.
Szűcs Lajos 1963-ban a Doroggal Pécsett játszott, amikor az egyik sétálóutcában meglátta Az aranyember Noémijét, és egyszerűen nem tudta levenni róla a szemét. Szűcs ekkor Bakos Antalt, az MTK intézőjét kérte meg, hogy segítsen neki. Bakos, akit sokan csak Bluminak hívtak, híres volt arról, hogy ő aztán tényleg mindent elintézett, amit csak lehetett. (Egyébként népszerűségét jól mutatja, hogy az MTK legjobb játékosának járó vándorgyűrűt (Blumi-gyűrű) róla nevezték el. 2015-ben lett volna százéves, mindenki szerette a csapatban, és olyan legendák keringenek róla, hogy egyszer az egyik kezelhetetlen játékossal nemcsak hogy egy szobában aludt, de egy hosszú zsinórral magához is kötötte, hogy ne legyen baj. Egy másik alkalommal pedig otthagyta jól fizető állását csak azért, hogy visszamehessen intézőnek.)
Bakos Antal felkereste a színésznőt, hogy van egy fiatalember, Szűcs Lajos, aki megőrül érte. Ahogy Pécsi Ildikó később elmesélte, Blumi kedvéért elment a kávéházba, ahol Szűcs várta, de sok köszönet nem volt benne. Ugyanis annyit mondott, hogy „Már megbocsásson, de én focistákkal nem randizom”, és otthagyta.
1966-ban aztán Szűcs a Ferencvároshoz igazolt, Pécsi Ildikó pedig a Vígszínházhoz, így mindketten Budapesten voltak. Később az Olimpiában – ahova rendszeresen jártak színészek, énekesek, sportolók – Szűcs újra odament Pécsi Ildikóhoz, elmondta hogy ő volt az a focista, aki szeretett volna vele találkozni. Erre Pécsi sóhajtott – ekkor május volt –, hogy nagyon jó, de találkozzanak inkább szilveszter éjszakáján. Szűcs, mint egy igazi lovag ezt a hosszú időt is kivárta. Szilveszter éjszakáján felkérte táncolni Pécsi Ildikót, és ez első szám után megkérte a kezét. Később, 1969. január 4-én házasodtak össze, hat évvel azután, hogy a focista először megpillantotta a színésznőt.
1969. január 4. Pécsi Ildikó és Szűcs Lajos esküvője (Fotó: Nemzeti Fotótár/MTI/Keleti Éva)
Az esküvő után másnap Szűcs Lajos Dél-Amerikába utazott. Az első tíz évben saját bevallásuk szerint alig találkoztak, mert a focista folyton edzőtáborban volt, a színésznő pedig vidéki vendégszereplésen.
1971-ben született meg fiuk, Csaba. A hangos szó nem volt gyakori náluk, főleg miután Pécsi Ildikó megoldotta a legnagyobb konfliktusukat: a szőnyeg rojtjait. Szűcs szerette, ha a szőnyegrojt szépen, kisimítva áll, egyik alkalommal azonban Pécsi úgy döntött, hogy inkább levágja az összes rojtot a lakásban, csak hogy többet ezen ne vesszenek össze.
Várakozás, szeretet, bizalom – leginkább ez jellemezte a kapcsolatukat. Még amikor csak találkozgattak, Pécsi Ildikó – aki hitt a jóslásban, meg a babonákban – az egyik ismerősét kérte meg, hogy mondja meg, mi lesz vele és ezzel a fiatal focistával. A jós azt mondta, hogy soha többet nem él majd a labdarúgó nélkül, aki haláláig vele lesz…
