A mohácsi csata pontos helyszínének meghatározásához, a törökökkel harcoló katonák azonosításához és sorsának bemutatásához is hozzájárulhatnak azok a vizsgálatok, melybe a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) több kutatócsoportja is bekapcsolódhat – derül ki a felsőoktatási intézmény honlapján megjelent cikkből.
A Mohácsi Nemzeti Történeti Emlékhely területén található, hármas számú tömegsír feltárását nyáron kezdték el a Janus Pannonius Múzeum szakemberei, a munkálatokba szeptemberben bekapcsolódtak az SZTE Embertani Tanszékének antropológusai is.
A jelenleg ismert öt mohácsi tömegsír közöl a hármas számú a legkisebb, mintegy 15 négyzetméteres. A csontmaradványok azonosítása óriási szakmai kihívást jelent az antropológusok számára – hangsúlyozta Pálfi György tanszékvezető.
A tömegsír 1976-os vizsgálata során a szakemberek úgy becsülték,
mintegy 130 embert temethettek itt el.
A december 2-án befejeződött helyszíni munkák alapján a szakember azonban azt valószínűsíti, ennél lényegesen több, háromszáz körüli csontváz lehet a sírban. Ebből százhúszat már kiemeltek, további nyolcvanat pedig a helyszínen szemrevételeztek.
Az összegyűjtött adatok szerint az elhunytak 90 százaléka ifjú vagy viszonylag fiatal felnőtt, 18-40 éves férfi, kisebb részük 14-16 éves fiú volt, de temettek a tömegsírba egy-két kamaszt, idősebb férfit, valamint feltehetően néhány nőt is.
A kutató kifejtette, bár csak a maradványok felének kiemelésénél járnak,
az egyértelműen látszik, hogy barbár mészárlás történhetett, lenyakazott emberek tömegsírjáról van szó.
Rengeteg olyan esetet azonosítottak, amikor a vágásnyomból egyértelmű, hogy a letérdeltetett, lehajtott fejű embert hátulról ölték meg, nyakazással. Arra, hogy a mohácsi csata után több mint kétezer hadifoglyot végeztek ki, I. Szulejmán archívumában is találtak írásos adatokat.
A vizsgálatok a csata pontos helyének meghatározásához is hozzájárulhatnak. Az egyik kivégzett áldozat gerincoszlopa mellett találtak egy, a kor jellegzetes puskagolyó-méreténél kisebb lövedéket.
A feltételezések szerint a csontváz egy olyan hadifogolyé, aki a mohácsi csatában az oldalán megsebesült, de sérülése nem volt halálos, ám később kivégezték, és bedobták a tömegsírba.
Az emlékhelytől négy-öt kilométerre lévő Majs község határában
nagy mennyiségű puskagolyó, fegyvertöredék és rengeteg lópatkó került elő fémkereséssel.
A körülbelül 250 lövedék közül csaknem 170 az áldozatban találthoz hasonló, 10–15 milliméteres, kis méretű puskagolyó.
A tömegsír antropológiai vizsgálata tavasszal folytatódhat. A tanszékvezető bízik benne, egy vagy több PhD-hallgató doktori témájaként választja a munkát. A maradványok kiemelésével 3-4 hónap alatt végezhetnek, a leletek laboratóriumi feldolgozása melyet a Természettudományi Múzeummal és az SZTE több tanszékével közösen végeznek évekig tarthat.
Ez idő alatt antropológiai és szükség esetén genetikai módszerekkel megtörténhet az egyes áldozatok maradványainak elkülönítése,
de a radiológiai és genetikai elemzéseken át eljuthatnak az arcrekonstrukcióig is.
A legfontosabb cél, hogy a megalázó módon eltemetett mártírok maradványait a mohácsi csata 500. évfordulójára szétválogassák, majd egyéni sírokba temethessék – hangsúlyozta Pálfi György.
A címlapfotó illusztráció.