×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

A magyarnak dicsőség, a világnak örökség: az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke felbecsülhetetlen kincs

 

A Világörökség Egyezményhez 1985-ben csatlakozott Magyarország eddig nyolc helyszínnel képviselteti magát az UNESCO jeles listáján. Közülük hazánk egyetlen, tisztán természeti világörökségi helyszíne 1995. december 6-án került fel.

A schengeni határnyitást is jóval megelőzte, és eleinte csupán néhány szakember vesszőparipájának tűnt a gondolat, hogy Magyarország és Szlovákia közösen terjesztette fel az UNESCO világörökségi listájára a két ország határvidékének barlangokban gazdag területét.

Mivel a természeti jellegű világörökségi helyszínek elfogadása már akkor is ritkaságszámba ment, sokan igencsak meglepődtek, amikor az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai huszonöt évvel ezelőtt, 1995. december 6-án elnyerték a címet.

A Világörökség Egyezményhez 1985-ben csatlakozott Magyarország

eddig nyolc helyszínnel képviselteti magát az UNESCO jeles listáján.

Közülük hazánk egyetlen, tisztán természeti világörökségi helyszíne került fel az 1995. december 6-án a Berlinben kimondott „igen”-nel: az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjai.

A cím elnyerésének jelentőségét jócskán megnöveli, hogy ugyanabban az évben a világ talán legszebb, legkülönlegesebb barlangjait felvonultató új-mexikói Carlsbad Caverns Nemzeti Park is szerepelt (szintén sikerrel) a pályázók között.

A világörökségi jegyzékben szereplő legtöbb barlang a bennük fellelt kultúrtörténeti értékek alapján került a listára,

pusztán természeti értékük alapján 1995-ig azonban csupán két helyszínt soroltak be az emberiség legféltettebb kincsei közé: a világ leghosszabb barlangját, azaz a 667 kilométeren végigtekergő Mammoth-barlangot (USA), és a világ legnagyobb vízhozamú földalatti folyómedrét alkotó Skocjani-barlangot (Szlovénia).

Rendkívüli képződményeivel és formagazdagságával, a bolygó mérsékelt égövi zónáin belül komplexitásában egyedülálló barlangjaival az Aggteleki- és a Szlovák-karszt (más néven a Gömör–Tornai-karsztvidék) a harmadik a sorban.

(Fotó: Nemzeti Fotótár/Vajda János)

A jelenleg ismert több mint 1400 barlangot magába foglaló egységes karsztterület – melyből közel háromszáz Magyarország területén nyílik – biológiai, geológiai, őslénytani értékekben is roppant gazdag.

A Föld alatt kanyargó folyómedreket, tágas aknákat és zsombolyokat különböző, akár gigászi méretű cseppkövek, bokorként elágazó aragonitásványok, tekervényes heliktitek, borsókövek, barlangi gyöngyök és kalcitlemezek díszítik, attól függően, hogy az oldott mészanyag csepegő, szivárgó, folyó, avagy álló vízből vált-e ki.

Az egyedülálló ökoszisztémát alkotó, kiterjedt felszín alatti világ több mint ötszáz barlanglakó és barlangkedvelő állatfajnak nyújt élőhelyet,

köztük endemikus fajoknak is. A 28 európai denevérfaj közül huszonegyet regisztráltak itt, melyek közül kettő szerepel a veszélyeztetett fajok listáján.

A páradús környezet ideális élőhely az olyan kétéltűek számára is, mint a foltos szalamandra. A világörökségi terület túlnyomó része mindkét országban kiemelt természetvédelmi oltalom alatt áll.

(Fotó: Nemzeti Fotótár/Vajda János)

Számtalan régészeti lelet pedig azt bizonyítja, hogy a barlangok némelyikét már az őskori emberek is ismerték, sőt lakták is a paleolitikumban.

A világörökségi terület legjelentősebb barlangja a 26 kilométeres összhosszúságú Baradla–Domica barlangrendszer,

a mérsékelt égöv leghosszabb cseppkődíszes, aktív patakos barlangja, amelyet először egy 1549-ben Baselben Georg Wernher által megjelentetett írás említ.

A területen több tízmillió év geológiai fejlődéstörténetének lenyomata található meg. A különböző barlangtípusok a barlangfejlődés különböző állomásait képviselik: a kicsi, szűk és fiatal járatoktól kezdve a hatalmas méretű folyosókig és csarnokokig széles a paletta, sok helyen pedig több szintben is kialakultak barlangjáratok (a Baradla- és a Vass Imre-barlangban három, a szlovákiai Jászói-barlang esetében öt szint is létrejöhetett).

Számos barlang egész évben szállít vizet: ilyen például a Tohonya-forrás vizét szállító Kossuth-barlang, vagy a Komlós-forrás vizét felszínre vezető Béke-barlang.