×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

„Ha égő ruhában rohansz az utcán, az emberek kitérnek előled” – Nyolcvanéves lenne Richard Pryor, a PC-ellenes humor lázadója

 

Richard Pryor, a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legnagyobb hatású amerikai komikusa egy egész generációt inspirált vaskos humorával. Bár polgárpukkasztó, tabudöntögető szövegeivel ma már biztosan kiverné a biztosítékot a píszí beszéd hollywoodi csőszeinél, most mégis úgy fest, hogy végre elkészül az életéről szóló film. A Dutyi dili, a Vaklárma és a Harlemi éjszakák sztárja, a hetvenes-nyolcvanas éves Amerikájának stand-up bajnoka nyolcvan éve született.

Volt idő, amikor még az önfeledt és garantált nevetés ígéretével ültünk neki egy-egy humoros rádió- vagy tévéműsornak. A filmvígjátékok vagy a stand-up felkentjeinek poénjai ma egyre komolyabb viták forrásai, mivel olyan időszakban élünk, amikor a vidámság határvidékeit nagy erőkkel, felcsibészelt őrkutyákkal védik.

A határok feszegetésének eklatáns példája a Charlie Hebdo, amelynek a szólásszabadság jegyében megjelentetett búcsús színvonalú Mohamed-karikatúrái távolról sem a humorfaktorral irányították magukra a figyelmet.

Richard Pryor, az antipíszí komédiázás pápája fajra, nemre, politikai meggyőződésre és vallásra való tekintet nélkül osztotta poénjaival a társadalmat a hetvenes-nyolcvanas években, de azzal, hogy bármelyik zabolátlan gegjével felülmúlta a tréfatitánok és humorgyárak éves termését, többet tett a szólásszabadságért, mint addig bárki a műfajban. Nehéz felfogni, hogy ezért

ma már megbélyegeznék.

Richard Franklin Lennox Thomas Pryor az Illinois állambeli Peoriában született 1940-ben. Bordélyházat üzemeltető nagymamája nevelte fel, apját nem ismerte, édesanyja prostituált volt. Kétségbeejtő szegénységben nőtt fel, gyerekkorát traumák sorozata jellemezte, ami nagyban hozzájárulhatott csípős szabadszájúságának és későbbi önpusztító életvitének kialakulásához. Hatéves korában megerőszakolta egy pedofil, tízéves volt, amikor édesanyja elhagyta, majd kicsapták az iskolából is, tizenhat éves korában pedig apa lett.

Anyám nem volt túl erős, de megtette, amit tudott. Legalább nem húzott le a vécén, az is valami

 

– viccelődött a gyerekkoráról egyik stand-up műsorában. Hétévesen már dobolt egy éjszakai klubban, később New Yorkba költözött, ahol különféle lokálokban lépett fel humoristaként a hatvanas évek elején. Stílusa kezdetben a Bill Cosby-féle, fehérek által is kedvelt családbarát humor vonalán formálódott, de Pryort egyre jobban frusztrálta, hogy nem adhatta önmagát a színpadon. Önéletrajzi könyvében revelációként utal arra az esetre, amikor 1967-ben

egy Las Vegas-i luxusszálló lokáljában végigtekint fehérekből álló jómódú közönségén, és azt mondja a mikrofonba: „Mi a f...t keresek én itt?!”

Majd leviharzik a színpadról. Két évvel később Kaliforniába ment, ahol műsoraiban trágársággal flambírozva, a médiában addig elképzelhetetlen nyíltsággal beszél az afroamerikaiak valóságáról.

(Forrás: Facebook)

Csillaga a 70-es években emelkedett fel, az évtized végére a legjobban fizetett színészek közé tartozott Hollywoodban. Az 1976-os Száguldás gyilkosságokkal című akció-vígjátékban tűnt fel először Gene Wilder partnereként, akivel később még három filmet forgatnak közösen (Dutyi dili, Vaklárma, Zsák a foltját).

Több mint ötven filmben játszott. Vaskos humorával hódított, stílusával Eddie Murphy és Chris Rock pályáját egyengette, de Robin Williamsre is hatott. Albumai többszázezres példányszámban fogytak, fellépésein telt házak várták, sikereit azonban beárnyékolták folyamatos magánéleti botrányai.

Egy ízben rálőtt a feleségére (hétszer nősült, két nejét kétszer is elvette), és szívrohamot kapott, miközben bekokainozva két nővel hempergett. Általában füstölve, ipari mennyiségben juttatta szervezetébe a szert, talán nem is olyan meglepő, hogy az egyik ilyen elmezavaros állapotában egy üveg rummal lelocsolta, majd gyufával meggyújtotta magát.

Életben maradt ugyan, de testének ötven százalékán harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, több hónapra és bőrátültetések sorozatára volt szüksége a felépüléshez. Egyik fellépésén így foglalta össze tapasztalatát:

ha égő ruhában rohansz az utcán, az emberek kitérnek előled.

 

Később beismerte, hogy inkább öngyilkossági kísérlet volt, mint baleset. Felépülése után szakított önpusztító életvitelével, és munkájába fektette energiáit. A Superman 3 mellékszerepéért négymillió dollárt zsebelt be, a legnagyobb gázsit, amit addig színes bőrű színésznek egy filmért fizettek.

Pryort a nyolcvanas évek közepén szklerózis multiplexszel diagnosztizálták. Fokozatosan romló állapota miatt 1992-ben tolószékbe kényszerült, ekkor lépett fel utoljára a színpadon, utolsó alakítását David Lynch 1997-es Lost Highway című filmjében nyújtotta.

Többször is próbálkoztak már életútjának megfilmesítésével, az egyik esetben barátja, Eddie Murphy neve merült fel, akivel több produkcióban is együtt dolgozott, de végül nem lett belőle semmi. A jogok időközben az MGM stúdiónál landoltak, a jelen állás szerint végül ők készítik el Richard Pryor életrajzi alkotását, amit a Feketék fehéren című sorozat alkotója, Kenya Barris írja és rendezi majd, de a főszereplő kilétéről egyelőre nincs hír.

Pryor arckifejezéseiben és gesztusaiban kisembernek tűnt, de Cosbyval ellentétben ő nehéz feladatot vállalt: a kiszolgáltatottság komédiáját képviselte (akár a középkor trágár csepűrágói), amelyben a középosztály komfortzónáján kívül eső tapasztalatokkal kereste a kapcsolódási pontokat a közönséggel. Ha az igazság fájdalmas, mondj egy viccet helyette. Ez volt „arc poeticája”.

A hazugság szentségtörés. A hazugság a legrosszabb dolog a világon. A művészet az a képességünk, hogy elmondjuk az igazat – különösen magunkkal kapcsolatban

– írta a könyvében.