Azzal, hogy a Google keresője szinte mindenki számára más találatokat ad ki ugyanazon keresőszó beírására, még együtt lehetne élni. De az, hogy a tudatnyomorító „közösségi” oldalak hatására van, ahol a tinédzser lányok öngyilkossági kísérletei 151 százalékkal ugrottak meg, s hogy áruvá tesznek több milliárd embert, már cselekvésre késztet. A közösségi oldalak manipulációs trükkjeiről készített filmet Társadalmi dilemma címmel a Netflix.
Képzeljék el, ahogy a 18. század vége felé Kalkuttában (újabb írásmódja: Kolkata – a szerk.), a Brit Kelet-indiai Társaság egy kereskedőjének birtokán, az elmaradhatatlan krikett szünetében, teázás közben néhány tisztes ópiumértékesítő főhivatalnok nekiáll – humánumtól és felelősségtől áthatva – szánakozni a rabszolgák sanyarú helyzetén.
Körülbelül ez fogalmazódhat meg a nézőben, aki megtekinti a Társadalmi dilemmák című Netflix-képernyőfilmet, amelyben az Apple, a Google, a YouTube, a Twitter és számos más, „agyevő” alkalmazás korábbi fejlesztői, alapítói, tervező mérnökei, pénzügyekért felelős vezetői mondják el, kétségtelenül avatott és hiteles személyekként, hogy
miféle ördögi manipulációkra képesek ezek a napjainkat betöltő oldalak.
Ott van az a sok internetes szolgáltatás, amit ingyenesnek hiszünk. De nem azok. A hirdetők fizetnek érte. Miért fizetnek a hirdetők ezeknek a cégeknek? Hogy mutathassák nekünk a reklámokat. Mi vagyunk a termék.
A figyelmünket adjuk el a hirdetőknek
– fejti ki Justin Rosenstein, a Google volt mérnöke és tervezője. Jeron Lanier (zenész és író, a Miért töröld magad azonnal a közösségi oldalakról? című könyv szerzője) úgy véli, ennél összetettebb a játszma: a magatartásunkban és a felfogásunkban bekövetkező fokozatos, apró, észrevehetetlen változás a termék. „Megváltoztatják a gondolkodásunkat, a szokásunkat, önmagunkat.”
Roger McName, aki a Szilícium-völgy első technológiai befektetői között szerepelt, egyenesen kimondja: míg ebben az ágazatban az első 50 évben termékeket gyártottak és adtak el (hardvereket, szoftvereket), addig az utóbbi években „a Szilícium-völgy legnagyobb cégei már a felhasználókkal kereskedtek”.
Ez a mesterséges intelligencia (MI ) képes arra, hogy megtippelhető legyen: kik vagyunk, mit fogunk tenni. Így például a Facebook az adatokat nem kereskedésre használja, hanem modelleket építenek belőle a viselkedés megjóslására. Rosenstein például kiemeli, hogy a Google-on ugyanazon rákeresésre lakhelytől függően különbözők lesznek a találatok. Így
a „klímaváltozás” szóra például van, akinek azt a találatot adja ki elsők között, hogy „ez egy becsapás”, másnak azt hogy „a klímaváltozás az oka a természet pusztulásának”.
Van, akikre nézve jóval súlyosabb következményei vannak a gátlástalan manipulálásnak.
Hatalmas mértékben növekedett a depresszió és a szorongás az Egyesült Államokban élő tinédzserek soraiban
– részletezi Jonathan Haidt, a NYU Stern School szociálpszichológiát oktató tanára. Például 2011-13-tól rohamosan megnőtt azon fiatal lányok száma, akik „vagdossák magukat”. A saját magukban kárt tevő lányok száma a tinédzser korosztályban az idősebbek között 62 százalékkal, a kiskamaszoknál 189 százalékkal növekedett, tehát a korábbi esetek számának majdnem háromszorosára.
Az öngyilkosságok száma a tinédzser lányok korosztályán belül az idősebbek között 70 százalékos, a kisebb lányoknál 151 százalékos emelkedést mutat.
„Ezek a változások azután következtek be, hogy a mobilokon megugrott a nethasználat 2009-ben” – mutat rá Haidt. Az 1996 után született generáció ugyanis a legelső netfüggő korosztály: iskola után lehetőleg minden idejüket mobilozással töltik.
A filmen egy fiktív, háromfős fejlesztő csapatot is látunk, akik egy fiatalember életét, napi cselekedeteit figyelik és befolyásolják, hogy minél többször használja telefonját, és minél több reklámot tudjanak a mobiljára juttatni. A megjelenített célszemély teste a fikciós jelenetekben a csapat előtt egy ideig csak ember formájú avatárként lebeg, majd egyre inkább feltöltődik a célszemély tulajdonságaival. Ez a vudubaba-avatar, hangzik el a filmben,
minden, amit valaha tettünk, minden kattintás és kedvelés, minden megnézett videó.
Természtesen nem a Netflix lenne, ha nem igyekezne még ez az erősen társadalomkritikus film is megfelelni a politikai korrektség és a „haladó” világszemlélet követelményeinek. A srác családtagjait mintha egy ENSZ-közgyűlésből ugraszthatták volna be statisztának: a szigorúan fekete apa és a hangsúlyosan fehér anya mellett két hamisítatlan, angolszász, a fiatal felnőttkor határán levő utód és egy színes bőrű, bájos kislány alkotja a modellértékűnek szánt famíliát.
A fiú pedig mást sem csinál, mint „jobbra tolódik”. Szerelmében (aki természetesen egy színes bőrű lány) csalódik, a sport már nem érdekli. Hova is csatlakozna a szélsőségek karjaiba sodródó Fiktív Fehér Fiú, mint az Antifa Molotov-koktélt dobáló, marxista militánsai közé a fiktív Extrém Center nevű, szélsőjobbos híroldal fogyasztói közé? A Fiktív Fejlesztőcsapat pedig mi mást is ajánl az álataluk csak avatarként ismert ifjúnak, mint egy fegyverkereskedő cég kínálatát?
A film kedvéért még a Hivatalos Rettegő talán kevéssé rá illő jelmezét is felveszi a már említett McName – fölveti,
mi lenne, ha egy autorier rendszer működtetője használná fel a Facebookot?
Elfeledve egyrészt, hogy az autoriter rendszerekben eleve korlátozzák vagy tiltják az internet működését, másrészt hogy egyes esetekben maga a Facebook viselkedik autoriter rendszerként.
Cynthia M. Wong, a Human Right Watch volt inernetkutatója pedig a mianmari példát hozza fel arra, amikor a kormányok és rosszakarók fegyverként használják a közösségi médiát. Itt egy Facebook-alkalmazás valóban eszköze volt a rohingya kisebbség elüldözésének. Nem elhanyagolható része a történteknek, s a kisebbségek (például nemzeti kisebbségek) és más üldözött felekezetek (például az utóbbi időszakban halomra gyilkolt és elüldözött, egyébként a világban üldözésnek leginkább kitett keresztény népcsoportok) esetében máskor nem ilyen éber emberjogi szervezet kinyilvánított aggodalmának, hogy a rohingya a nyugati államokban egyre növekvő befolyást és a baloldal feltétel nélküli támogatását élvező muszlim népcsoportokhoz tartozik.
A világ pillanatnyi állapotát rögzítendő,
olyan bevágásokat látunk, ahol például ellenszenves, butának tűnő emberek bizonygatják, hogy „a demokraták engedték útjára a koronavírust”.
És természetesen ki más, mint Jair Bolsonaro jobboldali brazil elnök választási sikerének képsorait látjuk, amikor elrettentő példákat hoznak fel arra: van ám az úgy, hogy a Facebook a tárasadalom szerkezetének szétrombolásához vezet.
De ha tényleg így megy tovább, mi lesz ebből? „Polgárháború” – mondja egyszerűen Tim Kendall, a Pinterest volt elnöke. Ő csak tudja.
