Kilencven éve született Kertész Imre

 

Kilencven éve, 1929. november 9-én született Budapesten Kertész Imre Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, az irodalmi Nobel-díj eddigi egyetlen magyar kitüntetettje.

Budapest, 1988. február 11. Kertész Imre író otthonában MTI Fotó: Tóth István Csaba

Nem vallásos, kispolgári zsidó családból származott. Tizennégy éves volt, amikor 1944. június 30-án Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportálták, a lágerekből 1945-ben tért haza. Saját szavai szerint a haláltáborban vált azzá, aki, Auschwitz nélkül semmi és senki, csak egy átlagember lett volna.

A Világosság, majd az Esti Budapest című lap munkatársa lett, 1948-ban érettségizett a Madách Imre Gimnáziumban. 1950-ben állásából elbocsátották, ezután gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, ezt követően szabadfoglalkozású író, műfordító volt.

Csend fogadta a Sorstalanságot

Negyven éven át egy apró garzonban – „önkéntes börtöncellájában” – élt feleségével, kenyerét az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején zenés komédiák és bulvárdarabok írásával kereste. Első regényét 1960-ban kezdte írni, a Sorstalanságon tizenhárom éven át dolgozott. Műve holokauszttörténet, egy zsidó fiú elhurcolásának, lágerbeli hányattatásainak, életben maradásának, megtört élete folytathatóságának könyve.

A Magvető Kiadónak küldte el 1973-ban a kéziratot, a lektorok azonban elutasították a mű kiadását. Arra hivatkoztak, hogy bár „a téma iszonyatos és megrázó”, az élményanyag művészi megfogalmazása nem sikerült, a főhősnek enyhén szólva is furcsa reakciói vannak, és egyébként is „mondatainak nagy része ügyetlen, körülményesen fogalmazott”. Amikor a regény 1975-ben végre mégis megjelenhetett, teljes csend fogadta; ezt az élményt fogalmazta meg az író a folytatásban, az 1988-as A kudarc című művében.

A trilógia harmadik része az 1990-ben publikált Kaddis a meg nem született gyermekért, amelyben újra megjelenik a főszereplő Köves György, és elmondja kaddisát (imáját) a gyerekért, akit nem hajlandó a világra nemzeni, arra a világra, amely megengedte Auschwitzot.

A trilógiában, miként Kertész más prózai műveiben is (A nyomkereső. Detektívtörténet – kisregények, 1977; Az angol lobogó – elbeszélések, 1991) a kelet-európai történelem és társadalom csapdáiba szorított, kiszolgáltatott ember sorsát elemezte. 1992-ben megjelent, Gályanapló című kötete szépirodalmi formában megírt napló az 1961 és 1991 közti évekről. Az 1997-es Valaki más: a változás krónikája című könyve ezt a belső monológot folytatja az 1991 és 1995 között vezetett jegyzetek formájában. Előadásokat és esszéket tartalmaznak A holocaust mint kultúra (1993), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998) és A száműzött nyelv (2001) című kötetei.

Kertész Imre Nobel-díjas magyar író megérkezik a Sorstalanság címû regényébõl készült azonos címû film bemutatója alkalmából rendezett sajtóértekezletre az 55. Berlini Filmfesztiválon 2005. február 15-én (Fotó: MTI/EPA/Peer Grimm)

A Sorstalanság-trilógia folytatásaként 2003 szeptemberében látott napvilágot a Felszámolás című regénye, amely a rendszerváltozás utáni budapesti értelmiségről ad képet. A 2006-ban kiadott K. dosszié című önéletrajzi dialógusregény az író életéről, szüleiről, szerelmeiről, pályájáról, a szellemi szabadság kivívásáról, valamint arról szól, hogyan függ össze saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal.

2008-ban adta ki Európa nyomasztó öröksége címmel az elmúlt húsz évben született esszéit, 2009-ben – nyolcvanadik születésnapja tiszteletére – jelent meg A megfogalmazás kalandja című kötete, amely eszmefuttatásaiból közöl válogatást, és több vele készült interjút is közread. 2011-ben látott napvilágot 2001 és 2003 között írt naplója Mentés másként címmel.

A 2014-es esztendő termése A végső kocsma című kötet, amely szokatlan és a maga nemében páratlan vállalkozás volt: a 2001 és 2009 között írt naplófeljegyzések és szépirodalmi vázlatok, töredékek egy megíratlan regény különös és fájó történetét idézik meg. 2016-ban a Magvető Kiadó A néző címmel jelentetett meg válogatást az 1991 és 2001 között írt feljegyzéseiből.

József Attila-díj, Nobel-díj, Szent István-rend 

Számos más elismerés mellett 1989-ben megkapta a József Attila-díjat, 1997-ben a Kossuth-díjat, 2000-ben a Herder-díjat és a Die Welt irodalmi díját, 2001-ben a német Becsületrendet, 2003-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (polgári tagozat). 2002-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat azon munkásságáért, „amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.

Kertész Imre az irodalmi Nobel-díjat XVI. Károly Gusztáv svéd királytól vette át (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A Sorstalanságot számos nyelven kiadták, 2005-ben Koltai Lajos rendezett belőle filmet Ennio Morricone zenéjével.

Az író 2003-tól a Berlini Művészeti Akadémia, 2009 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt. 2002-ben Budapest díszpolgára, 2007-ben a magyar kultúra nagykövete lett. Felváltva élt Budapesten és Berlinben, műveit több nyelvre lefordították, ő pedig németből ültette át magyar nyelvre mások mellett Freud, Hoffmannstahl, Nietzsche, Canetti és Wittgenstein műveit. 2014-ben megkapta a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Szent István-rendet, 2015-ben a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoki fokozatával tüntették ki.

Kertész Imre 2016. március 31-én hunyt el Budapesten.

A Berlini Művészeti Akadémián archívumot hoztak létre 2012-ben munkásságának dokumentumaiból, többek között itt őrzik a Sorstalanság, A kudarc, a Kaddis a meg nem született gyermekért és a K. dosszié című kötetek, számos esszé és beszéd kéziratát, továbbá az író 1961 óta vezetett naplóit, valamint 1988 óta keletkezett levelezését, személyes dokumentumait és fotókat is.

Intézet viseli az író nevét

Budapesten 2017 januárjában létrejött a Kertész Imre Intézet, amely az író máshol el nem helyezett hagyatékának felhasználója és gondozója, valamint írói emlékének ápolója. 2018-ban az intézet digitális tudástárat hozott létre, amely Kertész Imre életrajzát, műveit és korabeli fogadtatásukat igyekszik bemutatni túlnyomó részt mindeddig kiadatlan anyagok, kézirat- és interjúrészletek segítségével.