Folyamatos rettegésben telt az élete 1940 után – 75 éve halt meg Radnóti Miklós

 

Hetvenöt éve, 1944. november 9-én halt meg Radnóti Miklós költő, műfordító, a 20. századi magyar líra egyik meghatározó alakja.

Radnóti Miklós költő diákkori képe (Fotó: MTI Reprodukció)

Budapesten született 1909. május 5-én Glatter Miklós néven. Születése anyja és ikertestvére életébe került, e súlyos örökség későbbi költészetére is hatással volt. Tizenegy évesen teljes árvaságra jutott, ettől kezdve anyai nagybátyja, Grosz Dezső nevelte, aki kereskedelmi pályára szánta. A csehországi Reichenberg (Liberec) textilipari szakiskolájában tanult, majd 1928 és 1930 között nagybátyja cégénél dolgozott. Az irodalom azonban sokkal inkább vonzotta, már kamaszkorától verselt.

Eleinte saját nevén publikált, 1927-ben jelent meg először verse Radnóti-Glatter Miklós néven. 1929-ben és 1930-ban részt vett a Kortárs folyóirat szerkesztésében, Radnóti Miklósként először itt írt kritikát Berda József Öröm című kötetéről. Első verseskötete, a Pogány köszöntő 1930-ban jelent meg.

1930-ban beiratkozott a szegedi egyetem magyar–francia szakára, ahol a katolikus tudós-költő Sík Sándor egyik legkedvesebb tanítványa lett. Bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe, falukutató utakon, a munkásotthon kulturális életében vett részt, kapcsolatba került az illegális kommunista párttal is.

Az Újmódi pásztorok éneke című 1931-es kötetét elkobozták, izgatással, vallásgyalázással vádolták. Radnóti bölcsészdoktori disszertációját Kaffka Margit művészi fejlődése (1934) címen írta, témavezetője Sík Sándor volt. 1934-ben avatták magyar irodalomból doktorrá, ahhoz azonban, hogy egyetemi tanulmányait befejezze, még be kellett nyújtania francia szakdolgozatát, és tanári szakvizsgát kellett tennie. Feleségül vette 1934-ben Gyarmati Fannit, aki ihletője volt a magyar költészetben ritka hitvesi líra gyengéd hangú darabjainak.

Származása miatt nem taníthatott

A tanári oklevelet 1935-ben szerezte meg, ám zsidó származása miatt nem jutott tanári katedrához, magánórákból, szerény tiszteletdíjakból élt. 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott, anyagi helyzetének javulásával, a harmincas évek derekán többször járt Párizsban. Egymást követően több kötete is megjelent, 1936-ban a pályája fordulópontjának tartott Járkálj csak, halálraítélt!, majd a Meredek út, az Ikrek hava, gyermekkorának prózai összegzése.

Közben műfordításain is dolgozott, Vas Istvánnal közösen Apollinaire válogatott verseit jelentette meg, majd La Fontaine meséit fordította. 1940-ben még napvilágot látott Válogatott verseinek kötete, de ettől kezdve élete folyamatos rettegésben telt. A Tajtékos ég kötetet Radnóti még maga állította össze, de az csak halála után, 1946-ban jelent meg, kiegészítve utolsó verseivel.

Radnóti Miklós (Fotó: MTI Reprodukció)

A költőt származása miatt többször behívták munkaszolgálatra, szolgált Szamosveresmarton, Margittán, Királyhágón, Élesden, közben hosszabb-rövidebb időt otthon tölthetett. 1944 májusában a szerbiai Bor melletti lágerbe került, innen indították utolsó útjára 1944 szeptemberében.

Társaival együtt gyalogmenetben hajtották nyugat felé, a már járásképtelen költőt a Győr melletti Abdánál november 9-én a keretlegények agyonlőtték. Utolsó verseit tartalmazó noteszát, a Bori noteszt exhumálásakor kabátjának zsebében találták meg.

Irodalmi és antirasszista díjat is elneveztek a költőről

Radnótit 1946 augusztusában Budapesten, a Kerepesi úti temetőben temették el. 2009-ben Pesten a nevét viselő színház előtt felavatták szobrát, Varga Imre szobrászművész munkáját. Egy irodalmi és egy antirasszista díjat is elneveztek róla. Felesége, Gyarmati Fanni 2014 februárjában hunyt el, 1935-től 1946-ig írott naplója 2014 decemberében jelent meg.

Kiadták 2016-ban az Árnyékban éles fény vagy – A Radnóti házaspár fényképei című kötetet, ugyanebben az évben rendezte sajtó alá Bíró-Balogh Tamás a költő dedikációit Könyvvel üzenek néked címmel, 2017-ben pedig a Különben magyar költő vagyok – Radnóti Miklós levelezése I. című gyűjteményt publikálták. Ferencz Győző szerkesztésében 2018-ban ismét megjelent Radnóti Naplója, az 1989-es és 2003-as kiadásokhoz képest részletesebb jegyzetekkel ellátott könyv, amelyet a költő 1934 és 1943 között írt.

Radnóti korai költészetét a szabadvers forma, a lázadó expresszionista hang jellemzi, az egyre fenyegetőbb létben megszülető művei azonban már kiérlelt, klasszikus formát mutatnak. Prózai írásaiból kiemelkednek kortársairól írott tanulmányai, valamint a Napló, amely értékes alkotáslélektani dokumentum is.

Radnóti Miklós költő és felesége, Gyarmati Fanni egy kisfiúval Kővágóörsön, 1938-ban. A reprodukció 1969. január 7-én készült (Fotó: MTI/Reprodukció)

Hagyományos műfajokat elevenített fel

Ahogy Hegedűs Géza rámutatott: nála „a forma fegyelme esztétikai és művészi válasz egy kaotikus világra, melyből hiányzik az emberség”. Hagyományos műfajokat elevenített fel: az episztolát (Levél a hitveshez), a himnuszt (Himnusz a békéről), az ódát (Nem tudhatom) és az eklogát.

Lírai képeslapjai, a Razglednicák megrendítő erejű beszámolók életének utolsó hónapjairól, a teljes testi-lelki kiszolgáltatottságról és nyomorúságról.