Mindenki Taki bácsija, az egykori nagy sikerű Szomszédokból, az örök Tenkes kapitánya, számtalan más magyar film főszereplője 12 évvel ezelőtt lépett be a "halhatatlanok társulatába"...
Zenthe Ferenccel könnyű volt beszélgetni. Bár gyakran mondogatta, nem érti, miért keresik még az újságírók, miért lehet ő izgalmas bárki számára. Mert semmi mást nem tesz, mint ami a dolga. Tisztességgel játszik. Hát hol van erre kereslet? – kérdezte félszeg mosollyal.
Aztán csak belekezdett a mesébe, százszor elmesélt történeteit újra és újra élte, hiszen megígérte, hogy interjút ad. Az adott szó pedig…
Zenthe Ferenc azon színészek közül való volt, aki soha nem dimenzionálta túl a munkásságát. Jókedvűen, alázattal és precízen dolgozott – ezt közvetlen kollégái, a vele dolgozó rendezők állították. Dühösnek talán soha senki nem látta, nem enegdte meg magának a luxust, hogy vélt vagy valós sérelem a munka rovására menjen. Egyszerű,végtelenül kedves ember volt, bárki büszke lehetett a barátságára, vagy épp csak arra, hogy egyszer az életben személyesen is találkozhatott vele.
1986. szeptember 24-én készült portré Zenthe Ferencről (Fotó: MTI/Ilovszky Béla)
Kevesen emlékeznek rá, hogy valójában közgazdásznak készült, ám a negyedik szemeszter alatt végül úgy döntött, a játék, a szín játéka jobban érdekli. Átiratkozott a Színművészeti Akadémiára – 1941-et írtunk akkor. A második világháború közbeszólt, a tanulmányok végül félbe szakadtak. Négy évvel később már Pécsre szerződött, majd Győrbe és Debrecenbe. Végül 1952-ben lehorgonyzott: a budapesti Madách Színház társulatának tagja lett.
Közben pedig jöttek a filmek: az akkori legnagyobb magyar rendezőkkel dolgozott együtt, rövid időn belül az egyik legnépszerűbb magyar színész lett. Olyan vígjátékokban tűnt fel, mint a 2×2 néha 5 (Ferrari Violetta, Makláry Zoltán, Kiss Manyi, Mednyánszky Ági mellett) vagy a Mese a 12 találatról című filmben.
Amadeo szerepében Eduardo De Filippo Milliomos Nápoly című művének egyik jelenetében 1957-ben (Fotó: MTI/Bartal Ferenc)
1964-ben kapta meg a Tenkes kapitánya című tévésorozat főszerepét – ettől kezdve talán csak a csecsemők nem imerték az igazságos, mindig győzni tudó figurát Zenthe megszemélyesítésében. A hatvanas-hetvenes években klasszikus magyar történelmi filmekben tűnt fel: az Egri csillagokban, a Fekete városban, A koppányi aga testementumában és a feledhetetlen Tüskevárban. De a nyolcvanas években sem feledkeztek el róla a rendezők: A névtelen vár, a Jób lázadása, a Különös házasság szerepei vártak rá. Végül 1987-ben a mára ugyancsak tévé klasszikusnak mondható Szomszédok teleregény Taki bácsija lett, a kedves nyugdíjas taxisofőr.
Utolsó filmes munkája a2004-ben készült Magyar vándor című filmhez köti.
“És akkor jött a Tenkes kapitánya…” (Fotó: MTI/ Keleti Éva)
Zenthe sok rajzfilmnek adta a hangját: a Vuk, a Szaffi, Az erdő kapitánya, vagy a Süsü, a sárkány című bábfilmben hallhattuk. Csak úgy mint hosszú évtizedekig a Kossuth Rádió A Szabó család című hangjátékban, Szabó Zoltán szerepében.
Zenthe Ferenc 1954-ben és 1968-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1975-ben megkapta az érdemes művész címet. A filmkritikusok díjával jutalmazták 1984-ben, kiváló művész lett 1989-ben, Erzsébet-díjas 1992-ben, MSZOSZ-díjas 1993-ban. 1997-ben Kossuth-díjat adományoztak neki, szülővárosa, Salgótarján 2003-ban díszpolgárrá választotta. 2005-ben a Magyar Örökség díjjal tüntették ki „sokoldalú emberábrázolásáért”.
Szomszédok : Horváth Ádám rendező, Fehér Anna, Zenthe Ferenc és Komlós Juci színművészek a Magyar Televízió Szomszédok című teleregényének forgatásán ( Fotó: MTI/ Hámor Szabolcs)
2006. július 30-án hunyt el tüdőgyulladásban, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra a Nemzet Színészét.
