×
Natalie Portman és Joaquin Phoenix is csatlakozott ahhoz a luxuscelebritások által megindított petícióhoz, amely megköveteli az amerikai metropoliszok polgármestereitől, hogy a polgárháborús állapotokat okozó Black Lives Matterrel szemben tovább szűkítsék a rendőrség befolyását.
A cél egyértelműnek látszik: az amerikai nagyvárosok utcáin ne a rendőrök jelentsék a rendet, hanem a fekete ruhába bújt, felfegyverzett szélsőbaloldali mozgalmárok. Ahhoz hasonlítható ez a szituáció, amikor a forradalomban felforgatott (korábban nyugatias) Iránt ellepték a csadorba és sötétzöld kezeslábasba bújt fegyveres iszlamista forradalmárok, a gárdisták.
Balra az iráni Forradalmi Gárda, jobbra pedig a Black Lives Matter szárnycsapata a Black Panther (Fotó: GettyImages/Twitter, hirado.hu)
A két luxusszínésznek van kapcsolódási pontja a felforgatókhoz: Natalie Portman a V mint vérbosszúban az establishment ellen lázadó vezért, Joaquin Phoenix pedig a Jokerben a társadalom peremére sodródó, mentális beteg figurát játszott, aki végül brutális és statáriális tetteivel eléri, hogy a város felkeljen és a csőcselék erőszakot és káoszt hozzon a minden, amerikai nagyvárost szimbolizáló Gotham Citybe. Úgy is mondhatnánk: sztárjaink szerepben maradtak.
A petícióban a celebritások gyakorlatilag elismétlik a hatvanas évek óta Angela Davis marxista forradalmár által népszerűsített jelen lévő, szinte hagyományosnak mondható „Defund the police” mozgalom követeléseit. Debra Messing színésznő egy tweetben vasárnap kezdte el népszerűsíteni a petíciót. Messing volt a zéró páciens. A szövegben megköszöni a Black Lives Matter társalapítójának, Patrisse Cullors-nak az áldozatos munkáját, aki korábban, egy 2015-ös interjúban „képzett, kiképzett marxistának” írta le magát és az átlagos, egyszeri BLM-aktivistát.Please join me and sign this petition. Thank you @patrisse ullors for your leadership. https://t.co/apz67U6V6n
— Debra Messing✍🏻 (@DebraMessing) July 26, 2020
A petíció három követelést fogalmaz meg a politika felé:
A petícióban a következőket olvashatjuk:
Szolidaritással tartozunk a Louisville-i Minneapolisban és az Egyesült Államok egész területén helytálló szabadságharcosokhoz. Felszólítjuk a rendőrséget a terror beszüntetésére.
Abban az országban, ahol társadalmi szinten a közösségi és egyéni jogok előrébb valók az egyén és a közösség kötelességeinél, és a Föld bármely pontjánál nagyobb tér jut a személyiség és a közösség „önmegvalósítására”, ott „szabadságharcosokat” támogatnak a kultúrmarxizmus tábornokai. Cinikus, de politikailag követhető gondolat. A szöveg így folytatódik:
A fekete közösségek rettegnek attól, hogy az állami hatóságok, erőszakszervezetek – például a rendőrség, a bevándorlási ügynökök vagy akár az állami és politikai szereplők által ösztönzött fehér őrszemek (azaz: Ku-Klux-Klan-tagok) – egyszerűen: megölik őket. A folytonos profilozás, zaklatás, terror és a fekete közösségek tagjainak meggyilkolása ellenére a helyi és szövetségi döntéshozók továbbra is pénzt áldoznak rendőrségre. Ezzel az akcióval a fekete embereket és közösségeiket kiszolgáltatják a rendőri brutalitásnak és visszaéléseknek.
Egy a fosztogató tüntetők által felgyújtott üzlet ég Minneapolisban 2020. május 29-én. A graffiti szövege: „a kékek (azaz: a rendőrök) ölnek” (Fotó: MTI/EPA/Craig LassigMTI/EPA/Craig Lassig)
A petíció indítványozója a Movement 4 Black Lives nevű polgárjogi, a faji igazságért fellépő esernyőszervezet, amely magában foglalja a Black Lives Mattert is. Hivatalos oldalán a csoport „antikapitalistának” nevezi magát. Mint írják:
Hisszük és elfogadjuk, hogy a fekete emberek soha nem szabadulhatnak fel a jelenlegi kapitalista és rasszista rendszer keretei között.
De ne felejtkezzünk el hőseinkről. Joaquin Phoenix általában parodisztikus mutatványokban meríti ki a szolidaritás fogalmát. Korábban a klímasztálinizmus és thunbergizmus felé kikacsintva bejelentette: egész évben egyetlen szmokingot fog viselni a filmfesztiválokon, hivatalos médiamegjelenésein. Beláthatjuk, hogy krisztusi mértékű áldozat ez, amely nem csupán egyetlen szubkultúrán belüli különcködést jelent, hanem valódi cselekedetet a „közjóért”. Natalie Portman, aki mindeközben a lázadók élére áll (erre is volt már megfelelő szerepe), nem kevésbé az általa kritizált rendszer része és nyertese, mert ha éppen nem forgat, akkor a mellékállásban Dior modellje, a luxus nagykövete, a kapitalizmus babaarca. Valójában arról van szó, hogy a nonkonformizmus, a társadalomkritika jól tejelő üzleti ágazat, azaz a marketing hatókörébe tartozik. A burzsoázia bátran, ellenállás nélkül állhat a „szegények és elnyomottak” oldalára, hiszen ebben a Tükörországban már elég csak jó embernek látszani, de egyáltalán nem kell annak lenni.
Azt még hozzá kell tennünk: ha nem lenne rendőrség vagy éppen a számukra megfizethető felfegyverzett őrszolgálat, akkor számos Charles Manson tűnne fel a Portman-luxusvillánál. A képmutatás kifizetődő, mert amíg őket fegyveres testőrök légiója védi, és bármikor elrejtőzhetnek a pánikszobákban, addig természetesen teli arccal állhatnak a rendőrség leépítése mellé, a polgárjogi mázzal telibevert terrorszervezetek első vonalába. Az ilyen „vállalások” persze növelik a sztárok brandértékét, eladhatóságát.
Tehát: még több pénzt kereshetnek ők és a menedzsereik.
