Az interjú legfontosabb állításai (a teljesség igénye nélkül):

• Bár a tavalyi év egy belpolitikai válságról szólt az országban (és azt megelőzően, 2021-ben is volt olyan főképviselői jelentés, amelyben az ország lehetséges szétesésére is figyelmeztettek), Bosznia biztonsági helyzete valójában stabil, és sokkal inkább politikai hangulatkeltésről, mint valós veszélyről van szó.
• Vannak ugyan olyan erők, amelyek megpróbálják megkérdőjelezni azt az alapvetést, miszerint Bosznia-Hercegovinában három államalkotó nép, két entitás, de egyetlen állam van, de biztonsági veszélyt ezek nem jelentenek.
• Bosznia-Hercegovina történelmileg és kulturálisan ugyanúgy Európához tartozik, mint a kontinens többi országa, csak még nem tagjai a politikai értelemben vett Európának, vagyis az Európai Uniónak. „Ezen kell a lehető leghamarabb változtatni” – fogalmazott Josip Brkic.
• „A politikai térben nem lesz többé vákuum, bezárjuk az ajtót a harmadik erők befolyása előtt is” azzal, ha Bosznia-Hercegovina és a Nyugat-Balkán csatlakozik az Európai Unióhoz. Ha azonban az uniós csatlakozás nem valósul meg, akkor mások fogják kihasználni a lehetőséget arra, hogy növeljék a befolyásukat az európai kontinensen – figyelmeztetett a külügyminiszter-helyettes.
• „Bár Bosznia-Hercegovina és Magyarország nem határos egymással, mondhatjuk, hogy szomszédok vagyunk” – és mint elhangzott, Magyarország nagyon sok értelemben támogatta is országukat.

– Hogyan látja Bosznia-Hercegovina kilátásait az EU-csatlakozást illetően, milyen stratégiát követnek? 

– Ami magát a bővítési folyamatot illeti, Bosznia-Hercegovina a kezdetektől fogva ezen dolgozik. Az a politikai kötelezettségvállalás és ígéret, amelyet az Európai Unió tett a csaknem 23 évvel ezelőtti szaloniki csúcstalálkozón [az Európai Unió és Nyugat-Balkán országai közti meghatározó csúcstalálkozót 2003. június 21-én rendezték meg a görög városban – a szerk.] a nyugat-balkáni országoknak, miszerint azok az EU tagjaivá válnak, amint teljesítik a kritériumokat, még ma is érvényben van. Ami a jogi kereteket illeti, Bosznia-Hercegovinának még várnia kell a tárgyalások megkezdésére, ugyanis teljesítenünk kell hozzá néhány feltételt – ki kell neveznünk a főtárgyalót, és el kell fogadnunk két törvényt a bíróságokról a kormányközi konferenciával (IGC) összefüggésben. Jelenleg ezeknek a követelményeknek a teljesítésén dolgozunk – és egyúttal megpróbáljuk meggyőzni az Európai Bizottságot arról, hogy mi is készen állunk a tárgyalások megkezdésére, akárcsak a többi tagjelölt ország.

– Világos. Ha megkezdődnek a tárgyalások, mik lesznek ön szerint a legnagyobb nehézségek, a legnagyobb kihívások Bosznia-Hercegovina számára? Mely klaszterek vagy fejezetek lehetnek a leginkább problémások?

– Az összes klaszter ugyanolyan fontos lesz, de mindig az első klaszternek van ilyenkor a legnagyobb súlya, mert ez az alapvető kérdésekre és a jogállamiságra vonatkozik az emberi jogok terén – a tagállamok és az Európai Bizottság különösen nagy hangsúlyt fektetnek ezekre a témákra, szakterületekre. Ez a legnagyobb kihívás minden tagjelölt ország számára. És feltételezem, hogy a hazám komplex alkotmányos felépítése miatt ez még nagyobb kihívás lesz számunkra. De a környezetvédelem, a zöldátállás terén is nagyon nagy kihívás lesz megfelelni az EU elvárásainak.

– Ha jól tudom, Bosznia-Hercegovinának nincs is még kitűzött céldátuma a csatlakozásra, igaz? 

– Valóban nincs, az Európai Bizottsággal még csak arról szeretnénk megegyezni, hogy mikor kezdhetnénk meg a csatlakozási tárgyalásokat. Ehhez kérik azt tőlünk, hogy nevezzünk ki főtárgyalót és fogadjuk el az említett két törvényt. Úgy véljük, hogy ez idén júniusra megvalósulhat, ha az Európai Tanácsban is összhang lesz – ugyanis Bosznia-Hercegovina esetében a tanácsnak kell elfogadnia először a tárgyalási kereteket. Ami minket illet, két okból vagyunk lemaradva a többi tagjelölthöz képest. Az egyik az a – mondhatni – belső politikai instabilitás volt, amelyet 2025-ben látni lehetett, és egyszerre gyűlt meg a bajunk azokkal a politikusokkal, akik szeparatista retorikával éltek, és azokkal, akik unitarista retorikával éltek, és ezáltal próbálták meg felbomlasztani azokat a kereteket, amelyeket a Párizsban aláírt daytoni békeszerződés rögzített 30 évvel ezelőtt. Ez az egyezmény hozta el a békét az országomnak, és leszögezte azt, hogy Bosznia-Hercegovinában három államalkotó nép, két külön entitás, és egyetlen állam létezik. Amikor valakik ezt megkérdőjelezik ilyen vagy olyan politikai okokból kifolyólag, akkor természetesen sokkal inkább magunkkal foglalkozunk, mint a reformokkal.

Josip Brkic, Bosznia-Hercegovina külügyminiszter-helyettese a Budapest Balkans Forumon 2026.03.10-én (Fotó: hirado.hu/Bereznay István)

Másrészt az elhúzódó háború Ukrajnában új megvilágításba helyezte magát a bővítést, amiben továbbra is keverednek az érdemalapú és a geostratégiai szempontok. Én már 11 éve – közel 12 éve – vagyok külügyminiszter-helyettes, és emlékszem azokra az időkre, amikor nehezen találtam olyan partnereket, akikkel a bővítésről lehetett beszélni. Ez egyébként sosem volt így Budapesten: itt mindig is támogattak minket, mindig is tisztában voltak azzal, hogy ez fontos dolog. Bár Bosznia-Hercegovina és Magyarország nem határos egymással, mondhatjuk, hogy szomszédok vagyunk, és Magyarország valóban értette és érti a nyugat-balkáni bővítés szükségességét. Mostanra pedig az európai intézmények, köztük az Európai Bizottság és az Európai Tanács is megértették, hogy miért kell kézzelfogható eredményeket elérni a bővítés terén. De még mindig különféle elképzelések keringenek arról, hogy a bővítést inkább a geostratégiának és a politikai érdekeknek, vagy pedig inkább az érdemeken alapuló megközelítésnek kell meghatároznia. Ez még nem dőlt el.

– Mindezt figyelembe véve: ön szerint mennyi idő kell ahhoz, hogy Bosznia-Hercegovina az EU teljes jogú tagállamává válhasson? Évekre vagy évtizedekre lesz szükség ehhez? 

– A folyamat már eddig is évtizedek óta tart, ezért is említettem a 2003-as szaloniki csúcstalálkozót. És azt hiszem, hogy a bővítési időszak reneszánsza már mögöttünk van. Két okból is nagyobb kihívásokkal kell szembenéznünk: egyrészt a tagjelölt országoknak már meg kell felelniük a koppenhágai, maastrichti és madridi kritériumoknak is, másrészt pedig az Európai Uniónak is el kell végeznie egy belső átszervezést, rendbe kell tennie az úgynevezett belső bővítési kapacitását. Tudja, az Európai Tanács előző elnöke [Charles Michel – a szerk.] néhány évvel ezelőtt azt mondta, hogy 2030-nak kell lennie annak az évnek, amikor mindkét fél – a tagjelölt országok és az EU is – készen áll.  Látjuk, hogy vannak olyan országok, amelyek ambiciózusabbak, és 2028-ra, 2029-re vagy 2030-ra tűzték ki a csatlakozást.

– Például Montenegró.

– Igen. És úgy gondolom, hogy ha Bosznia-Hercegovina végre meg tudja kezdeni a tárgyalásokat, és a kellő politikai támogatás megérkezik az európai intézményektől – nevezetesen a bizottságtól és a tanácstól – akkor már csak a technikai jellegű munkára van szükség. És ezt a technikai jellegű munkát bizonyos időkereten belül el lehet végezni: ott van példaként Albánia, amely egy év alatt megnyitotta az összes tárgyalási fejezetet, míg más országok ezzel sok-sok éven át küszködnek.  És úgy vélem, hogy a csatlakozási tárgyalások lezárását is gyorsított ütemben fognak haladni. Ön Montenegrót említette, valóban ők az éllovasok, de – ahogy már mondtam – én elég régóta vagyok ebben a pozícióban ahhoz, hogy emlékezzek arra: 2018-ban, amikor még a bővítés új módszertanáról beszéltünk, mások voltak az éllovasok. Akkoriban Szerbia és Albánia voltak azok, a kitűzött dátum pedig még 2025 volt, vagyis a tavalyi év. Szerintem ebből azt a következtetést kell levonni, hogy folytatnunk kell a munkát – mind az EU-nak, mind a tagjelölt országoknak –, és nem szabad hagyni, hogy a kicsinyes politikai érdekek határozzák meg a bővítést, ami messze a legjobb politikai eszköz az Európai Unió részéről a béke, a stabilitás és a gazdasági prosperitás exportálásához. És fontos, hogy ne csak bővítésről legyen szó, hanem arról, hogy integráljuk a Nyugat-Balkánt, mert mi mindannyian, akik a Nyugat-Balkán országaiban élünk, történelmileg, a kulturális, társadalmi hátterünk és vallási hátterünk alapján ugyanolyan európaiak vagyunk, mint a többiek. Csak még nem vagyunk tagjai a politikai értelemben vett Európának, azaz az Európai Uniónak. Ezen kell a lehető leghamarabb változtatni.

– Érthető. Mindezek fényében két kérdésem lenne a bosznia-hercegovinai biztonsági helyzetre vonatkozóan. Az első: hogy látja általánosságban a biztonsági helyzetet, figyelembe véve az említett 2025-ös válságot? Másrészt pedig arra lennék kíváncsi, hogy véleménye szerint a külső hatalmak inkább hozzájárulnak-e Bosznia-Hercegovina és a Balkán biztonságához, vagy destabilizálják inkább? A történelemben mindkettőre lehetett példákat látni.

– Amikor a biztonsági helyzetről beszélünk, néhány tényt érdemes rögzíteni. Egyrészt, Bosznia-Hercegovina az az ország, ahol az EU vezetésével működik az EUFOR Althea-misszió, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa hatalmaz fel mandátummal évente. Tehát ők felelősek úgymond a biztonsági architektúráért és a biztonsági helyzet értékeléséért Bosznia-Hercegovinában. 2025-ben pedig az EUFOR egyértelműen kijelentette, hogy Bosznia-Hercegovinában nem állt fenn semmilyen biztonsági veszély, ugyanis minden, ami történt, a politikai szférában zajlott. Tehát voltak olyan politikusok, akik politikai tőkét akartak kovácsolni maguknak, és a biztonsági területre vetítették rá a belpolitikai válságot, de kudarcot vallottak ezzel. Merthogy az intézmények továbbra is megfelelően működtek tovább. Vagyis azt mondhatom, hogy a biztonsági helyzet Bosznia-Hercegovinában ugyanolyan stabil, mint Budapesten – a politikai véleménykülönbségek ellenére is.

Josip Brkic, Bosznia-Hercegovina külügyminiszter-helyettese interjút ad a hirado.hu-nak Budapest Balkans Forumon 2026.03.10-én

Tény, hogy Bosznia-Hercegovinában is választási év van, akárcsak itt, Magyarországon, tehát el tudja képzelni, hogy emiatt nálunk is fokozódnak a politikai viták. De ennek ellenére nagyra értékeljük azt a békét, amelyet a daytoni békeszerződés hozott. Ez különböző szempontokból kihívásokkal szembesül ugyan – ahogy már említettem, az unitarista és szeparatista politika részéről –, amelyek megpróbálják felhasználni a biztonságról szóló narratívákat az alkotmányos felépítés és a „három államalkotó nép, két entitás, egy állam”-formula megváltoztatására. De megismétlem: ezeknek az erőknek soha nem sikerült jelentősen rontaniuk a biztonsági helyzetet. Azt mondanám, hogy az egész Nyugat-Balkán nagyon stabil és biztonságos most, nem történik semmi olyan, ami a normális, szokásos kereteken kívül esne. És emlékeztetem önt, hogy mindeközben Európa északi részén vannak olyan területek, ahol nemrégiben a szervezett bűnözés eszkalálódása és a rivális bandák egymás elleni lövöldözései miatt a katonaság beavatkozását kérték. Ezek demokratikus államok, és a gazdaságuk is sokkal fejlettebb, mint a Nyugat-Balkáné. Ami a külső erők balkáni jelenlétére vonatkozó kérdését illeti: mondhatjuk, hogy harmadik országok vagy akár harmadik ideológiák, harmadik régiók is jelen vannak a Nyugat-Balkán országaiban, beleértve Bosznia-Hercegovinát is. De az rajtunk múlik, hogy mennyire tudjuk magunkévá tenni az Európai Unió értékeit, felgyorsítani az uniós integráció folyamatát, és integrálni a saját intézményeinket és az országot az Európai Unióba. Ezzel pedig, ha a politikai térben nem lesz többé vákuum, bezárjuk az ajtót a harmadik erők befolyása előtt is. Ha azonban az EU értékei nem gyökereznek meg mélyen az egész régióban, akkor egyszerűen valaki más fogja kihasználni ezt a lehetőséget. Természetesen mások is akarnak saját érdekszférát létrehozni, saját narratívát kialakítani Európa szívében, de ez nem rajtuk múlik. Rajtunk múlik, hogy az európai értékek, a hagyományaink, a rendszerünk, a kultúránk és az életmódunk mélyen meggyökerezzenek. És még egyszer hangsúlyozom: a legfontosabb, hogy minden európai ország a politikai Európa, azaz az Európai Unió részévé váljon.

– Bosznia-Hercegovina állampolgárai is hasonlóan tekintenek az Európai Unióra, mondhatni egyfajta „európai álomként”? 

– Erre több ténnyel tudok válaszolni. Egyrészt, a Nyugat-Balkán, Bosznia-Hercegovina az európai kontinens része. Másrészt, az országunk teljes kereskedelmének 80–85 százaléka az Európai Unióval folyik már most is. Ha ehhez hozzáadjuk a régió többi országát, akkor 95–96 százalékra emelkedik a szám. A harmadik tény pedig: a Bosznia-Hercegovinába érkező beruházások többsége az Európai Unióból származik.

– Ez utóbbinál is hasonló az arány, mint a kereskedelemnél?

– Nagyjából igen, a beruházások kétharmada-háromnegyede az Európai Uniótól, illetve a régió országaitól érkezik. És ezekből adódóan természetes, hogy Európa-párti álláspontot képviselnek Bosznia-Hercegovina állampolgárai, mind a három államalkotó nép. Ma a teljes lakosság több mint 78 százaléka támogatja Bosznia-Hercegovina csatlakozását az Európai Unióhoz, de vannak nehézségek, kihívások. Még azt is merem mondani, hogy vannak problémák az integrációban, mert túl sok időt vesz igénybe, hiszen a szaloniki csúcstalálkozó már 23 éve volt. Az integráció szempontjából ez nagyon hosszú idő. És a 2003-as ígéretet csak egyetlen országnak sikerült teljesíteni a régióból: Horvátországnak, 13 évvel ezelőtt. Számunkra az Európai Unió messze a legjobb hely, ahol lehetünk. Tudjuk, hogy az Európai Unió nem tökéletes, de az integrációt illetően nincs alternatíva. Az egyetlen probléma az, hogy ha túl sokáig tart, akkor azzal, hogy nem teszünk semmit, nem integrálódunk, nem fejezzük be azt a feladatot – amiről egyébként nem is gondoltam, hogy többgenerációs feladat lesz –, akkor megnyitjuk az ajtót mások előtt. A harmadik országok, harmadik ideológiák vagy harmadik régiók előtt, amelyek ki fogják használni a lehetőséget. Ahogy mondani szokás, a földrajz egy adottság, és mi európaiak vagyunk, csak politikailag is a részévé kell még válnunk.

Josip Brkic a Budapest Balkans Fotrum panelbeszélgetésén (Forrás: Magyar Külügyi Intézet)

Tehát nagyon, nagyon szoros, és azt is mondanám, hogy kézzelfogható kapcsolatok és összeköttetések vannak a magyar kormány és Bosznia-Hercegovina között. Tudjuk, hogy minden tisztviselőjük – akár az Általános Ügyek Tanácsában, akár a Külügyek Tanácsában [mindkettő az Európai Unió intézménye – a szerk.] – azt támogatja és szorgalmazza, hogy a bővítés minél hamarabb megvalósuljon, hogy lezárhassuk végre ezt a fejezetet.  De az uniós integrációtól eltekintve is igaz, hogy Magyarország minden szinten nagyon komoly támogatást ad Bosznia-Hercegovinának – például a felsőoktatásban is, hogy Magyarországon tanulhatnak a fiataljaink –, és ez vica versa is igaz.

– Végül, de nem utolsósorban: hogyan értékelné ezt a konferenciát, mi a véleménye a Budapest Balkans Forum idei eseményéről?

– Ismételten azt tudom kiemelni, hogy Budapest azon ritka helyek egyike, ahol már akkor is a bővítés volt a téma, amikor mások még nem beszéltek erről. Példának okáért részt vettem az Egy övezet, egy út kezdeményezés budapesti konferenciáján is, és nagyon hasznosnak találtam, hogy egy helyen ülhettünk össze mi, akik a bővítésben hisznek. Persze vannak mások, akik nem annyira határozottak és nem annyira támogatják a bővítést – azt nem mondanám róluk, hogy ellenzik, de kevésbé lelkesek, kevésbé hangosak. És pont emiatt nagyon jó lehetőség, hogy most az Európai Unió és a NATO egyik tagállamának fővárosában van lehetőségünk kifejezni a véleményünket, az álláspontunkat.

Ugyanezen az eseményen interjút készítettünk Szerbia, Montenegró és Albánia képviselőivel is – ezeket itt, itt és itt olvashatja.

Kiemelt kép: Josip Brkic a Budapest Balkans Fotrum panelbeszélgetésén (Forrás: Magyar Külügyi Intézet)