Menekülnek a lakosok a demokrata államokból

Az Egyesült Államokban minden tíz évben a népszámlálás adatai alapján osztják újra a kongresszusi helyeket és az elnökválasztáskor kulcsfontosságú elektori szavazatokat, a következő népszámlálás pedig hatalmas átrendeződést hoz. A jelenség az Egyesült Államok legnépesebb államaiban a leglátványosabb.

A demokrata vezetésű Kalifornia és New York államok lakhatási költségei megfizethetetlenné váltak, így menekülni kezdett a lakosság.

Az amerikaiak tömegesen költöznek a déli és nyugati tagállamokba, különösen a republikánus Texasba és Floridába, ahol alacsonyabb az adóterhelés és megfizethetőbb a lakhatás.

Mindennek következtében a két republikánus bástya akár öt új elektort is nyerhet. Ezzel szemben a demokraták fellegvárai – New York, Illinois és Kalifornia – veszítenek képviseletükből, hiszen lakosságuk zsugorodik vagy stagnál. Ez azt jelenti, hogy a demokraták hagyományos stratégiája – Michigan, Pennsylvania és Wisconsin megszerzése az elnökséghez (kék fal) – a jövőben nem lesz elegendő.

A választási matematika tehát a demográfiai változások miatt egyre inkább a republikánusoknak kedvez, még abban az esetben is, ha a legszorosabb csatatérállamokban a demokraták jól teljesítenek.

Többmilliós szavazótábor tűnt el

A demokraták már a jelenleg is tapasztalják a szavazóbázisuk csökkenését: a 2020 és 2024 közötti időszakban több mint kétmillió regisztrált választót veszítettek, miközben a republikánusok hasonló nagyságrendben gyarapodtak. Az előny, amely a regisztrált szavazók körében 2020-ban még 11 százalékpont volt a javukra, 2024-re 6 százalék alá zsugorodott.

A jelenség a csatatérállamokban látszik a leginkább.

Floridában és Pennsylvaniában a demokraták korábbi regisztrációs előnye eltűnt, Észak-Karolinában pedig a korábbi 400 ezres előnyük olvadt el szinte teljesen.

Bár ezek a számok önmagukban is vészjóslók, az igazi fenyegetést az jelenti, hogy a népességmozgás és az elektori átrendeződés rendszerszinten rögzíti a demokraták hátrányát.

A demokraták egyetlen reménye az lehetne, ha új, mindeddig stabilan republikánus területeket (vörös fal) hódítanának meg – például déli államokból, mint Alabama, Mississippi vagy Louisiana. Ám ezek ma még olyan republikánus fellegvárak, ahol Donald Trump 20 százalékponttal is fölényben volt. A feladat szinte lehetetlennek tűnik, ráadásul a párt belső vitái és identitásválsága sem segít.

Az amerikai változások tehát kettős nyomást gyakorolnak a demokratákra. Egyrészt fogy az általános bázisuk a választói regisztrációban, másrészt a következő 2030-as népszámlálás átrajzolja a játéktér szabályait. Mindez azt hozza, hogy a Demokrata Párt számára a jövő nemcsak egy sor nehéz választási küzdelmet ígér, hanem egy olyan rendszerszintű hátrányt is, amelyet folyton nagy kihívás, nehéz lesz ledolgozni.

Kiemelt kép: Joe Biden demokrata párti előző amerikai elnök, és alelnöke, Kamala Harris (Fotó: EPA/Shawn Thew)