Arról már beszámoltunk, hogy az ukrán elnök a múlt héten egy kárpátaljai katonát, a „Magyar” hívójelű Robert Brovgyit nevezte ki az ukrán hadsereg drónerőinek parancsnokává.

Zelenszkij emellett még két másik fontos parancsnoki tisztség sorsáról döntött.

Ezek közül a fontosabbik Mihajlo Drapatij vezérőnagynak, az ukrán szárazföldi erők parancsnokának az esete, aki a hónap első napján, június 1-jén történetesen felajánlotta a lemondását, miután betelt a pohár nála (erről bővebben később).

Drapatij a levében önmagával, de a hadsereg többi vezetőjével szemben is meglehetősen kritikusan fogalmazott – a sorok között leginkább a saját felettesével, Olekszandr Szirszkij főparancsnokkal szemben mondhatott kritikát. Az ukrán elnök végül egy kompromisszumos döntést hozott az ügyben: elfogadta a lemondást, viszont egyből felajánlott Drapatijnak egy másik pozíciót, az Ukrán Fegyveres Erők Egyesített Erőinek parancsnokságát, amely több különböző fegyvernem összehangolásáért felelős (ezen a poszton három hónapja helyezték át az addigi parancsnokot, aki más beosztást kapott a vezérkarban).

A másik személycsere részeként Zelenszkij az ukrán légideszantosok parancsnokává nevezte ki Oleh Apostol dandártábornokot (aki egyébként Ivano-Frankivszki születésű, és magyar hangzású neve ellenért nem tudna róla, hogy lenne bármilyen magyar kötődése). Apostol mostanáig az Ukrajna főparancsnok helyettese volt 2024 november vége óta.

Drapatij lemondását sokan nem nézték jó szemmel

Mihajlo Drapatij távozását elsősorban az váltotta ki, hogy május 20-án, a kelet-ukrajnai Szumi területen orosz csapás ért egy gyakorlóteret, ahol épp felsorakoztak az ukrán katonák. A támadásban tizen meghaltak, és sokan megsérültek – ráadásul ez már a sokadik ilyen veszteség volt, holott az ukrán hadseregben már évek óta figyelmeztetnek arra, hogy nem szabad ilyen jellegű gyűléseket tartani, mert ezzel rengeteg katonát szolgáltatnak ki egyszerre célpontként.

Drapatij a saját személyes felelősségére hivatkozva kérte a felmentését, mondván, hogy nem tudta betartatni a parancsokat.

Emögött azonban nem feltétlenül az ő hiányosságát, hanem az ukrán hadsereg belső problémáit látják néhányan.

Egy ismert katonai elemző, Tom Cooper ennek margóján (a lemondás után, de még Zelenszkij döntése előtt) azt írta, hogy a háttérben lényegében egy Drapatij-Szirszkij konfliktus áll, és az, hogy az előbbi utasításait az utóbbi rendre aláaknázza. Az elemző kritizálta azt is, hogy Drapatij sorsáról lényegében nem Szirszkij, és nem is Zelenszkij dönthet szerinte, hanem az ukrán elnök jobbkeze, Andrij Jermak, aki nélkül (mint írta) „Zelenszkij még a cipőfűzőjét se tudja bekötni. ”

„És, nos, Jermak módja az ilyen döntések meghozatalára egyszerű: vagy kijelöli valamelyik kedvencét (beleértve a családtagokat is), vagy néhány napig figyeli a közösségi médiát, mielőtt döntést hoz. Ha a közösségi média egy döntés mellett van, akkor Zelenszkijt utasítja, hogy úgy cselekedjen; ha pedig a közösségi média – például –Drapatij ellen van, akkor Drapatij lemondását fogadja el.…Ez az oka annak is, hogy napokig tart, amíg a »kijevi hivatalosságok« »döntenek«: Jermaknak szüksége van néhány napra, hogy – szó szerint – »összegyűjtse az adatokat«” – kritizált az elemző.

További viharfelhők Szirszkij feje felett

De nem ő azt egyetlen, aki a főparancsnokot elmarasztalta: az Ukrajinszka Pravda egy hosszú, a jelenlegi fronthelyzetet átfogóan elemző cikkben írt arról, hogy

a vezérkar és Szirszkij „mikromenedzsmentje”, vagyis beavatkozása a taktikai és stratégiai csoportok munkájába (amelyeknek pont az a feladatuk, hogy a harci műveleteket a harctéri helyzet alapos ismeretével irányítsák) gyengíti Ukrajna pozícióit a fronton és lassítja a kritikusan fontos döntéshozatalt.

A lapnak több katonai tisztviselő is konkrét példát hozott fel ezzel kapcsolatban. Cikkünkben úgy fogalmaztak: „A főparancsnok mindent irányítani akar  – az 59. dandár új parancsnokának kinevezésétől [aki egy másik tisztviselőnek tartozik beszámolási kötelezettséggel] egy-egy gyalogsági állás elhelyezéséig egy adott frontszakaszon.”  A lap forrásainak egyike pedig konkrétan úgy fogalmazott:

„Szirszkij, ahelyett, hogy stratégiai és operatív akciókat tervezne, harci parancsokat ír a szakaszszintű állások visszaszerzésére vonatkozóan. A vezérkar a logikával, a józan ésszel és a hivatalos előírásokkal ellentétben koordinátákat küld ki arra vonatkozóan, hogy hol kell elhelyezni egy szakaszszintű állást. Egy szakaszállás meghatározása legfeljebb egy szakaszparancsnok feladata!”

Ezen kívül ebben a cikkben is írtak arról, hogy Szirszkij kifejezetten arra törekedett, hogy Drapatijnak a hatáskörét korlátozza. A lap forrásai szerint kettejük közt meglehetősen hűvös munkakapcsolat alakult ki, és a főparancsnok gyakran kizárta Drapatijt bizonyos feladatokból, és a saját döntéseire hagyatkozott. Az Ukrajinszka Pravda szerint többek közt nézetkülönbség van köztük a jövendőbeli háborús célokat illetően is: Szirszkij szerint az ukrán csapatoknak támadásba kellene átmenniük, míg Drapatij szerint jelenleg nincs elegendő kapacitás a támadó műveletekhez, és védekező magatartásra van szükség (egyes források szerint ráadásul – a katonák körében egyébként nem kifejezetten népszerű – Szirszkij és/vagy a mögötte álló elnöki hivatal attól is tart, hogy a sokak által humánosabbnak, alkalmasabbnak látott Drapatij vetélytársa lehet a főparancsnoknak).

Kiemelt kép: az ukrán elnöki sajtószolgálat képén Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (k) a kelet-ukrajnai Donyecki területen állomásozó ukrán harci egységek parancsnoki állásain tett látogatásán 2025. március 22-én, az Ukrajna elleni orosz háború alatt. MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat.