Mint előzőleg írtuk, Friedrich Merz először elbukta a kancellári szavazást, és csak egy második szavazáson sikerült megszereznie a többséget. A Német Szövetségi Köztársaság 1949 óta tartó történetében ez az első alkalom, hogy egy kancellárt nem választottak meg az első körben.

A kérdésünkre, hogy miért alakultak így az események, Dobrowiecki Péter kifejtette: a koalíciót alkotó kereszténydemokrata uniópártnak (CDU/CSU) és szociáldemokratáknak (SPD) közösen 328 képviselői mandátumuk van a 630 fős Bundestagban, és a kedden szükséges egyszerű többséghez 316 szavazatra lett volna szükség, miközben az első szavazáson csak 310-en mondtak igent Friedrich Merz személyére.

„Látszik, hogy nemcsak néhány képviselő szavazata hiányzott az anonim választás során a saját padsorokból, hanem összesen 18 olyan saját képviselő lehetett, akik nem szavaztak, hiszen bejelentés alapján teljes létszámmal jelen volt mindkét frakció. Úgyhogy ez sokatmondó üzenet volt az első fordulóban Friedrich Merz számára”

– fejtette ki Dobrowiecki Péter.

Dobrowiecki Péter, a Mathias Corvinus Collegium Magyar–Német Intézetének kutatási vezetője (Fotó: MCC)

Hozzáfűzte: annak, hogy az érintettek miért nem támogatták őt, több oka lehet, de a német sajtóban a keddi események után sokan azt emlegették, hogy a koalíciós tárgyalások alatt több olyan engedmény született – elsősorban a CDU/CSU részéről a szociáldemokraták irányába –, „ami számos képviselő számára elfogadhatatlan lehetett”, vagy legalábbis elképzelhető, hogy egy jelzésértékű üzenetet akartak küldeni Friedrich Merznek azzal, hogy az első fordulóban leszavazzák. Azt, hogy mi járt a fejükben, valószínűleg sosem fog kiderülni, de az kijelenthető, hogy „mind a CDU/CSU, mind az SPD háza táján lehettek elégedetlen személyek”.

„Előbbi esetben elsősorban a koalíciós tárgyalások miatt, míg utóbbi párt esetében sejthető, hogy Saskia Esken SPD-s társelnök asszonynak a kormányból való kimaradása lehetett ehhez hasonló mozgatórugó”

– fogalmazott a kutatási vezető, miközben arra is utalt, hogy a szociáldemokrata párton belül van egy olyan irányzat, amely csalódott lehetett a kimaradása miatt.

Hozzáfűzte: a lényeg az, hogy ugyanazon a napon, második nekifutásra sikerült kancellárrá választani Friedrich Merzet, noha ahhoz, hogy ennyire gyorsan napirendre kerülhessen a döntés, a Baloldallal (Die Linke) is együtt kellett működniük a kereszténydemokratáknak, amit a párt határozatai alapján elvileg nem tehetnének meg. Itt most értelemszerűen tettek egy kivételt a sikeresség érdekében – fogalmazott.

Kérdésünkre, hogy mi lett volna, ha a második szavazáson sem fogadják el Friedrich Merz személyét, Dobrowiecki Péter kifejtette: ha a második körben sem szavazták volna meg egyszerű többséggel, akkor arra az esetre egy harmadik szavazás lehetőségét írja elő a német alkotmány, ahol viszont már relatív többséggel is lehet döntést hozni – viszont ott már más is állíthat kancellárjelölteket. Ez egy kellemetlen forgatókönyv lett volna, mivel így Merznek az elhúzódó koalíciós tárgyalást követően meg kellett volna mérkőznie a potenciális kihívó kancellárjelöltekkel (elsősorban az AfD jelöltjével), és noha valószínűleg elbuktak volna vele szemben, így is óriási presztízsveszteséget jelentett volna, ha erre az újabb szavazásra sor kerül.

Vékony kötéltáncot kellett járnia a választás győztesének

Arra a felvetésünkre, hogy Friedrich Merznek az utóbbi hónapokban volt két olyan ügye, amikor lényegében megszegte a választási kampányban tett ígéreteit (az adósságfék kérdése, amelynél a baloldali pártokkal összefogva hoztak kétharmados döntést, amit a CDU/CSU-n belül rossz szemmel nézhettek; valamint az a migrációs törvényjavaslat, amelynél a többi párt által szélsőségesnek tartott AfD-vel fogtak össze), és hogy ezeknek is lehetnek-e következménye a keddi első szavazás eredménye, Dobrowiecki Péter azt mondta, hogy ez is elképzelhető.

„Látni kell, hogy a CDU egy elég vékony kötéltáncot volt kénytelen járni, hiszen hiába nyerték meg a választást, a második legrosszabb eredményüket érték el, és közben a második helyen befutó AfD-vel kizárták az együttműködést. Ebből adódóan elég kevés járható út volt a CDU számára a kormányalakításhoz, és igazából bármelyik irányba is mozdult el a CDU, könnyen úgymond valakinek a lábára léphetett közben”

– fejtette ki.

Véleménye szerint ugyanakkor az SPD részéről túl tudtak lépni azon, hogy a migrációs szavazásnál a kereszténydemokraták összefogtak az AFD-vel, hiszen a koalíciós tárgyalások után belementek a közös kormányzásba, és erről a párt tagságát is megszavaztatták – miközben azt el kellett fogadniuk, hogy a CDU szigorúbb migrációs politikát fog képviselni, és ennek jegyében az előző koalícióban birtokolt belügyi tárcát sem tarthatták meg a szociáldemokraták.

„Azóta az SPD is részben megpróbált szakítani az előző kormány migrációs politikájával, és most valószínűleg ők is egy pontig a szigorítások oldalán lesznek. Kérdés, hogy teljes mellszélességgel-e, vagy inkább csak próbálják majd visszafogni a CDU/CSU-t, akik markáns jelszavakkal kampányoltak korábban ezen témában. Az új kormány első száz napja szempontjából is kulcskérdés lesz, hogy mennyire lesz zökkenőmentes a közös kormányzás egy ilyen bizalmi megingást követően” – vázolta Dobrowiecki Péter.

Mi lehet a következménye a Németországban feltételezett választási visszaéléseknek?

A szakértőt megkérdeztük azokról a beadványokról is, amelyek a német választáson történt visszásságokkal kapcsolatban érkeztek be, és hogy ezek jelenthetnek-e veszélyt a most hivatalba lépett német kormányra. Válaszában kifejtette: először is a parlament, a Bundestag illetékes bizottsága foglalkozik majd ennek a több mint 900 beadványnak az elbírásával, és ennek a bizottságnak az összetétele az aktuális erőviszonyokat fogja tükrözni.

„Innentől kezdve a kormánypártoknak többségük lesz ebben a bizottságban, és az ő érdekük azt fogja diktálni, hogy minél jobban elodázzák az elbírálási folyamatot”, és ha a bizottság valamilyen mértékben megállapítja a visszaéléseket, akkor második körben a szövetségi alkotmánybíróság elé kerül majd az ügy. Ha pedig a bíróság kimondja, hogy a választást vagy annak egy részét meg kell ismételni, vagy hogy a szavazatok egy részét jogszerűtlen módon sorolták az érvénytelenek közé, akkor ez oda vezethet, hogy még egy párt, a Sahra Wagenknecht-féle BSW is bekerül a parlamentbe – részletezte válaszában (a BSW-nek ugyanis csak nagyjából 9400 szavazat hiányzik ehhez, ami Németország szintjén nem behozhatatlan különbség).

„Amennyiben ők bejutnának, teljesen felborítanák a mostani belpolitikai térképet, hiszen a mandátumok újraelosztása azt jelentené, hogy a mostani kormánykoalíciónak nem lenne többsége a kormányzáshoz. Tehát elméletileg elképzelhető például az, hogy másfél év múlva egy olyan helyzettel állunk szemben, hogy a szövetségi alkotmánybíróság kimondja, hogy részben visszásságok történtek, és ezek miatt akár előrehozott választásokra is szükség lehet Németországban. Persze ez egyelőre egy nagyon feltételes forgatókönyv, és addig nincs értelme foglalkozni vele, amíg meg nem születik a bírósági döntés”

– fogalmazott, utalva arra, hogy a 2021-ben már született hasonló döntés a bíróság részéről, amikor meg kellett ismételni a berlini választást a visszaélések miatt.

 „Az a precedens azt mutatja, hogy alapvetően a bíróság nem fél választások megismétlésének az elrendelésétől, még ha most nem is tartományi vagy városi választásról beszélünk, hanem országosról. Reális esély van arra, hogy itt még a bíróságé lesz a döntő szó. A kérdés persze az, hogy mikor” – fűzte hozzá, miközben arról is beszélt, hogy a BSW esetében különösen furcsa volt, hogy a külföldi szavazatoknál alulteljesített a párt, rendkívül kevesen szavaztak rájuk, miközben a rendszerkritikus pártokra nem kevés voks szokott érkezni a külföldi szavazóktól.

Turbulens politika várható Németországban – és ez nekünk sem feltétlenül jó hír

Dobrowiecki Péter a szerdai beszélgetésünk végén úgy összegzett: a következő időszakban azt lesz érdemes figyelni, hogy miként kezdi meg a munkáját az új német kormány. Mint mondta, Friedrich Merz a szerdára egy németországi és egy lengyelországi látogatást is betervezett már [ezek a vizitek beszélgetésünk óta meg is történtek – a szerk.], és benne van a pakliban az is, hogy hamarosan ismét ellátogat Ukrajnába, ahol már kancellárjelöltként is járt.

Véleménye szerint az új kancellár „sokkal megfontoltabban és sokkal racionálisabban kíván viszonyulni az európai külpolitika alakításához” elődjénél, különösen ami Donald Trump Európa-politikája által kialakult jelenlegi helyzetet jelenti. Eközben belpolitikailag nyitva maradt a szavazási visszaélések kérdése, és emellett „a háttérben megint ott van egy abszolút mindent felülírható kérdésként, hogy az AfD-vel most akkor mihez kezd a német mainstream politikai élet azt követően, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal szélsőjobboldali entitássá minősítette a pártot, ami ellen rögtön jogi beadvánnyal tiltakozott az AfD”.

„Más szóval az elkövetkező időszakban sok olyan párhuzamosan zajló folyamat lesz, amelyek továbbra is azt garantálhatják, hogy a német belpolitika rendkívül turbulens lesz, ami nem feltétlenül jó hír Közép-Európa számára”

– summázta a szakértő.

Kiemelt kép: Friedrich Merz új német kancellár az új összetételű német kormány első ülésén a berlini kancellári hivatalban 2025. május 6-án (Fotó: MTI/AP/Ebrahim Noruzi)