Kusai Sándor a hirado.hu-nak kifejtette, hogy a kínai parlamentben ezt az eseményt minden évben egyszer rendezik meg, márciusban: ilyenkor a törvényhozás  – amelynek közel háromezer tagja van  – összes képviselője összegyűlik (két ülésszak közt pedig a parlament kétszáz fős elnöksége ülésezik folyamatosan).

„Ilyenkor – ahogy ez most is megtörtént – a kormány nevében a miniszterelnök beszámol a parlamentnek az előző évben elvégzett munkáról, illetve megfogalmazzák a következő évre szóló terveket is” – foglalta össze Kusai Sándor, hozzátéve: a következő év programját a parlament megvitatja, és végül egy szavazással döntenek arról, hogy elfogadják-e a beszámolót, illetve a következő évre szóló terveket.

Mint mondta, ilyenkor az összes magas beosztásban lévő kínai állami tisztviselő is közzéteszi a saját beszámolóját, a Legfelsőbb Bíróság elnökétől kezdve a pénzügyminiszterig bezárólag. Az esemény rendszerint körülbelül 10-14 napig tart, ez most szerdán még csak elkezdődött, így legkorábban a jövő hét végére fejeződhet be. „Azt viszont érdemes tudni, hogy mindazt, amit beterjesztenek – beszámolókat, illetve jövő évi terveket –, a parlament az esetek nagy részében kisebb-nagyobb módosításokkal, de jóváhagyja”  – fűzte hozzá a korábbi nagykövet.

A kínai kormányfő ismertette a jövőbeli célokat, és egyértelmű üzenetet küldött Donald Trumpnak

Kusai Sándor arra is felhívta a figyelmet, hogy 2025 azért is különösen fontos Kínában, mert most, az idei év második felében kell majd megtervezni, elfogadni a következő ötéves gazdasági tervet, amely a 2026 és 2030 közti időszakra szól – és persze most van az utolsó éve annak is, hogy a jelenlegi ötéves tervben megfogalmazott célkitűzéseket teljesítsék.

Kusai Sándor. (Forrás: Souncloud/Orient Expressz)

„A tavalyi évről már beszámolt a miniszterelnök, elsősorban gazdasági és társadalmi kérdésekről, és ezekben kulcsfontosságú az, hogy minden külső probléma ellenére a kormány adatai szerint 5 százalékos volt a gazdasági növekedés tavaly, és sikerült a technológiafejlesztésben, továbbá a gazdaság stabilizálásában, tartós növekedési pályára állításában eredményeket elérni” – vázolta Kusai Sándor. Mint mondta, a kínai kormányfő szerint a társadalompolitikában, a városi fiatalok munkanélküliségével kapcsolatban is sikerült részeredményeket elérni, „de itt még további komoly feladatok vannak”, és a demográfiában is vannak megoldandó problémák.

Hozzátette: a miniszterelnök szót ejtett a külpolitikai, nemzetközi kérdésekről is, de többnyire a korábban hangoztatott, békepárti, békeirányú, illetve nemzetközi együttműködést előtérbe állító politikát ismételte meg. Beszédében ennek a politikának a folytatását helyezte kilátásba – azzal a kitétellel, hogy a kínai kormányzat a jövőben is a nemzeti érdekek érvényesítésére, Kína pozíciójának erősítésére fog törekedni, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban is védelmezni fogják Kína, illetve a kínai vállalatok és a kínai gazdaság érdekeit.

„Ez a mai helyzetben egyértelmű üzenet, hiszen Donald Trump amerikai elnök a napokban jelentett be újabb büntetővámokat Kína ellen, illetve folyamatban van egyéb gazdasági korlátozó intézkedések bevezetése is az Egyesült Államok részéről. Erre válaszolt tulajdonképpen a kínai miniszterelnök azzal, hogy Kína ezekben az ügyekben válaszlépéseket fog tenni”

– hívta fel a figyelmet Kusai Sándor.

Végül azt is hozzátette: 2025-re ismét 5 százalék körüli gazdasági növekedést célzott meg a miniszterelnök a beszédben, és azt is kijelölte, hogy a városi munkanélküliség maximálisan 5,5 százalék lehet. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 12 millió munkahelyet kell idén teremteni. De ezen kívül a kormányfő egy sor egyéb célkitűzést is megfogalmazott a gazdaságélénkítéstől kezdve a belső fogyasztás növeléséig bezárólag.

Lesz-e gazdasági, vagy bármilyen egyéb háború Amerika és Kína közt?

A korábbi nagykövetet arról is megkérdeztük, hogy az amerikai elnök lépései, valamint az erre adott kínai válaszreakciók tükrében mi várható az Egyesült Államok és Kína kapcsolatában. Kusai Sándor válaszában kifejtette: a kínai kormányzat láthatóan készült Donald Trump lépéseire, mert az első válaszintézkedésben (egy nappal Trump bejelentése után) egy korábban előkészített döntéscsomagot ismertettek, amely szerint Kína növeli az amerikai mezőgazdasági termékekre és néhány egyéb árura vonatkozó vám mértékét.

„Ezen kívül Kína korlátozásokat fog bevezetni az Egyesült Államokba történő exportra (köztük egy sor kritikus fontosságú nyersanyagra) is. Tehát a válaszlépések egyrészt már megvoltak, és jönni fognak a következők, ezt is bejelentették. De természetesen közben azt is megüzenték, hogy tárgyalni is hajlandóak akkor, ha a másik fél is nyitott erre” – összegezte Kusai Sándor, hozzátéve: az amerikai-kínai vonatkozásban jelzésértékű volt a kínai külügy szóvivőjének az a nyilatkozata is, amely szerint Kína bármilyen háborúra felkészült, legyen az kereskedelmi háború, technológiai háború, befektetési vagy pénzügyi háború.

A korábbi nagykövet ez utóbbival kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Ennek természetesen van egyfajta nyilvános politikai üzenete. A belső közvéleménynek és a külvilág közvéleményének tudnia kell, hogy Kína nem egy pofozóbaba, egy szolgalélek, akit eltiporhat Donald Trump, ezt politikailag közvetíteni kell. Hogy aztán konkrétan itt milyen válaszlépések, korlátozások fognak megtörténni, azt majd meglátjuk, mert ez nyilvánvalóan csak a következő hónapokban derülhet ki.”

Továbbá, ez a „relatíve harcias nyilatkozat” a mostani parlamenti ülésszaknak is szólt: a kínai parlamenti képviselők sem kívánnák azt hallani, hogy „a mi országunk egy gyenge, alacsonyrendű gyülekezet, aki azonnal térdre esik” – tette hozzá Kusai Sándor. Meglátása szerint most még korai ítéletet mondani azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz az amerikai-kínai viszony a közeljövőben,

„az viszont biztos, hogy nem a kapituláció hangja hallható Kínából, hanem a kínai vezetés láthatóan beleáll az Egyesült Államok által elindított kereskedelmi, technológiai és más gazdasági területen folyó küzdelmekbe”, de a tárgyalásra, a kölcsönös engedmények útján történő megoldásra is nyitottak közben.

 „És itt nagyon fontos a kölcsönös engedmények kitétel, tehát az nem képzelhető el, hogy Kína egyoldalúan tesz engedményeket. Úgyhogy ez egy kis olajág felmutatása az amerikai fél felé, hogy mi készek vagyunk tárgyalni, de nagyon sok múlik azon, hogy az amerikai kormányzat ehhez hogyan viszonyul. Tehát a vásár kettőn áll” – tette hozzá a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója.

Panama is Kína miatt kellett Donald Trumpnak?

Beszélgetésünk alatt szóba került az, hogy a napokban több amerikai vállalat közösen vásárolt fel érdekeltségeket egy 96 éves hongkongi milliárdostól, Li Ka-shing cégétől Panamában, miután Donald Trump a közelmúltban bejelentette, hogy át akarják venni az irányítást a csatorna felett.

A kérdésre, hogy Trumpnak esetleg a Kínától való félelem miatt is kelhetett Panama, Kusai Sándor azt mondta: véleménye szerint ez ennél összetettebb kérdés. „A Panama-csatorna az Egyesült Államok számára nemcsak azért fontos, mert az Atlanti- és a Csendes-óceán közötti hajózási átjárást biztosítja. Ez egyrészt geopolitikai, stratégiai fontosságú kérdés, hogy ne kelljen körbehajózni mondjuk Latin-Amerikát, hanem rövidebb úton át lehessen jutni például hadihajókkal”. De emellett legalább olyan fontos, hogy az Egyesült Államok keleti és nyugati partja között is rengeteg árucikket szállítanak vízi úton, tehát belgazdasági szempontból is meghatározó tényező a csatorna – fejtette ki.

Mint mondta, Donald Trump részéről némiképp „propagandisztikus” lehetett az a kijelentés, hogy a kínaiak rátették a kezüket Panamára – még akkor is, ha valóban egy hongkongi vállalat tulajdonában van a csatorna két végén lévő nagy kikötő. „Amerikai szempontból ez azt jelenti, hogy a potenciális kínai befolyást szorítják vissza”, míg „a kínaiak azt állítják, hogy ez egy hongkongi magáncég, tehát a kínai kormánynak ehhez semmi köze”.

„Nyilván az igazság valahol félúton lehet a kettő között. Tehát az sem igaz, hogy Kínának semmi köze nincs hozzá, és az sem, hogy a kínai kormány közvetlen irányítása alatt lenne úgy, ahogyan azt amerikai részről mondják”

– vélekedett Kusai Sándor.

Hszi Csin-ping kínai elnök és Peng Li-jüan kínai first lady (a kép bal alsó sarkában), valamint Donald Trump amerikai elnök és Melania Trump first lady részt vesznek egy állami vacsorán a Nép Nagy Csarnokában 2017. november 9-én Pekingben, Kínában. Trump 10 napos ázsiai körúton tartózkodott akkor az országban. (Fotó: Thomas Peter – Pool/Getty Images)

A korábbi pekingi nagykövet hozzáfűzte: természetesen, amikor az amerikai új tulajdonosok átveszik ezeknek a kikötőknek a működtetését, illetve magának a Panama-csatornának az üzleti működtetését, onnantól kezdve Kínának a befolyása csökkenni fog Panamában, vagy teljesen megszűnik. „Ez is az egyik téma lehet a későbbiekben, ha sor kerül kereskedelmi, üzleti vagy politikai tárgyalásra Kína és az Egyesült Államok között. Ha nem kerül sor, akkor pedig folytatódik tovább ez a fajta, nagy tétekben folyó üzleti kiszorítósdi. Mert ez az egész valójában egy nagy tétekben folyó üzleti »kiszorítósdi«” – összegezte.

Újabb BYD-gyár érkezhet Európába – de pontosan hova?

Kusai Sándort arról a friss hírről is megkérdeztük, miszerint a BYD kínai nagyvállalat egyik vezetője arról beszélt a napokban, hogy a meglévő két üzemük (a magyarországi, valamint a törökországi) mellett egy harmadik gyárat is a kontinensre telepíthetnek a jövőben.

Válaszában kifejtette: a BYD az ilyen döntéseket elsősorban üzleti szempontok alapján hozza meg, de „természetesen tekintettel vannak arra is, hogy az adott országnak milyen a politikai hozzáállása Kínához”. „A legfontosabb szempont az lehet, hogy valószínűleg mindenképpen az Európai Unió egységes gazdasági térségén belül tervezhetik ezt” – tette hozzá, majd utalt arra is, hogy ez esetben az ott gyártott kínai autók mentesülnének a vámok alól.

„Én úgy gondolom, hogy a BYD valóban meg fogja építeni ezt a gyárat, azért is, mert jelenleg a kínai akkumulátortechnológia és az akkumulátorgyártási technológia jelentős előnnyel bír az európai vállalatok technológiájához képest. Tehát a kínai akkumulátorok legalább olyan jók, sőt sokszor jobbak, sok típusban jobbak is, mint az európaiak, és olcsóbbak is. Ebből következően megéri Európában gyártani, hiszen a különböző nehézségek ellenére Európában a modern, korszerű akkumulátorokra a jövőben is tartósan szükség lesz – nem csak elektromos autókhoz, hanem más villamosenergia-tároló szükségletek kielégítésére is”

– fejtette ki Kusai Sándor.

Arról, hogy melyik országban képzelhető el az építkezés, azt mondta: ezt nehéz lenne most megtippelni, de valószínűsíthető, hogy nem Magyarországon akarnak létrehozni még egy gyárat. „Valószínűleg a BYD több országgal is tárgyal” – fogalmazott, hozzátéve: egy újabb magyarországi gyár azért sem lenne valószínű, mert „az ilyen vállalatok nem szeretik minden tojásukat egyetlen kosárba tenni”. De mindenképpen olyan országot választanak majd, amelynek a kormányzata jó viszonyban van Kínával, „vagy minimum nem ellenséges a hozzáállás, és ezáltal garantálható lesz, hogy a gyár elkészülte után nem fogják különböző eszközökkel akadályozni annak a működését és profittermelését”. „Tehát nem valószínű, hogy a Kínával szemben nagyon ellenséges magatartást tanúsító Litvániában építenének ilyet” – hozta fel a példát.

Hozzáfűzte: Magyaroroszág szempontjából az lehetne az előnyös, ha valamelyik környékbeli országot választanák, hiszen akkor a Szegeden épülő autógyárral is adott lenne az együttműködési lehetőség (bár, mint megjegyezte: a befektetők számára nagyon fontos a stabil politikai helyzet, ami bizonyos közép-kelet-európai országokat kizárhat ebből a lehetőségből).

Kína felé fordulhatnak-e egyes európai országok, ha Donald Trump magára hagyja Európát?

Végezetül azt a kérdést is feltettük, hogy az Egyesült Államoknak a NATO-ból való kilépése, vagy akár csak az európai szerepvállalásuk csökkentése esetén elképzelhető-e, hogy egyes európai országok, amelyek eddig nem közeledtek Kína felé, nyitottabbá válnak a keleti nagyhatalommal szemben (ennek a lehetőségéről James Stavridis nyugalmazott amerikai tábornok, a NATO európai erőinek korábbi főparancsnoka írt egy véleménycikkben pár napja).

Kusai Sándor válaszában elmondta: ez egy nagyon nehéz kérdés, és a cikket olvasva az volt a benyomása, hogy Stavridis véleménye egyelőre a jóslásra hasonlít. „Ugyanis olyan sok tényező változhat, vagy változik folyamatosan ebben a mai, nagyon-nagyon felkavarodott nemzetközi helyzetben, hogy ilyen hosszú távú előrejelzéseket nem lehet tenni” – fogalmazott, majd hozzátette: meglátása szerint az amerikai tábornok valójában azért írhatta ezt a cikket, hogy egy „fenyegető, szörnyű rémálmot” vázoljon fel, és meggyőzze az Egyesült Államok kormányzatát vagy Donald Trumpot, hogy ne lazítson az Európával való kapcsolaton.

„Tehát felfestette az ördögöt a falra, abból a célból, hogy Donald Trump megijedjen. De Donald Trump és kormányzata nem olyan ijedős, és attól függetlenül, hogy mivel fenyegetik, valószínűleg folytatni fogja a saját politikáját” – mondta. Hozzáfűzte továbbá: az európai politikában, a legfontosabb nyugati országokban állandóan változik a Kínához való viszonyulás,

de ezzel együtt sem tűnik valószínűnek, hogy ha feszültebbé válik a viszony Amerikával, akkor rövid idő alatt egy drasztikus fordulatot hajtsanak végre a Kínával való kapcsolatokban.

„Szerintem ennek jelenleg nem adottak a feltételei. Nem valószínű, hogy így döntenének azok az európai vezetők, akik most hatalmon vannak Nyugat-Európában, vagy az Európai Unióban” – fogalmazott az egykori nagykövet, utalva arra is, hogy az utóbbi két-három évben az Európai Unió annyira konfrontálódott Kínával, hogy nagyon valószínűtlen lenne egy gyors fordulat.

Mint mondta, az Egyesült Államok NATO-szerepvállalásának csökkenésével kapcsolatban még nem tisztázott, hogy milyen formában fog ez megvalósulni. Szélsőséges esetben elképzelhető például egy olyan forgatókönyv is, mint amit Franciaországnál lehetett látni Charles de Gaulle elnöksége idején: hogy a NATO-katonai szervezetéből kilépnek, de a politikai szervezetben bent maradnak (ez a helyzet több évtizeden keresztül fennált, mígnem 2009-ben, Nicolas Sarkozy elnöksége idején ismét csatlakoztak a katonai szervezethez).

„Úgyhogy meglátjuk, hogy ez miként alakul. De azt, hogy ennek a kapcsolatnak a lazulása miatt itt Európában bármilyen nagy fordulat lenne Kína felé, én egy olyan, teoretikus jóslatnak tartom, aminek nagyon-nagyon kicsi a valószínűsége” – összegezte véleményét Kusai Sándor. Végül visszautalt arra, hogy a mostani világpolitikai helyzetben „nap mint nap vannak olyan fejlemények, amelyeken érdemes elgondolkodni, és érdemes meggondolni, hogy mik a következményei”. „Ez egy nagyon nehéz időszak, szakmailag viszont rendkívül érdekes” – fogalmazott beszélgetésünk végén a korábbi diplomata.

Kiemelt kép: Hszi Csin-ping kínai elnök, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának fõtitkára és a Központi Katonai Bizottság elnöke a kínai Népi Felszabadító Hadsereg Makaón állomásozó katonáival 2024. december 20-án. Hszi az egykori portugál gyarmat kínai fennhatóság alá visszatérte 25. évfordulójának alkalmából látogatott a Kína különleges közigazgatási övezeteként mûködõ városba. MTI/EPA/Hszinhua/Li Kang.