A magyar kormányfő még tavaly ősszel, a Weltwoche című svájci lap egyik fórumán beszélt arról, hogy amennyiben az öreg kontinens vezetői – itt egész konkrétan a német kancellárt és a francia elnököt nevezte meg – nem lépnek elég hamar, akkor teljesen kimaradhatnak az ukrajnai béketárgyalásokból. „Ha Scholz és Macron nem siet, Trump fog tárgyalni, az európaiak pedig a hokedlin ülnek majd a sarokban” – mondta akkor Orbán Viktor (a beszélgetésre egyébként egy héttel azelőtt került sor, hogy Donald Trumpot elnyerte az újabb elnökséget).

Az előző héten Trump valóban tárgyalt is telefonon Vlagyimir Putyin orosz, illetve Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel is. Európa vezetői nem sokkal később bírálták az amerikai elnök lépését, mondván, hogy őket nem lehet kihagyni a folyamatból. Nem sokkal később az amerikai alelnök, J. D. Vance kemény hangvételű üzenettel válaszolt az európai vezetőknek, hétfőre pedig – Emmanuel Macron kezdeményezésére – egy rendkívüli tanácskozást hívtak össze Párizsba az ukrajnai ügyekkel és az európai biztonságpolitikával kapcsolatban. Az ügynek a fentiek mellett további fejleményei is voltak.

Mi minden történt mostanáig?

Donald Trump Oroszországért és Ukrajnáért felelős különmegbízottja, Keith Kellogg az előző hét végén kijelentette:  az európai vezetőkkel konzultálni fognak ugyan, de ők nem vesznek részt az Egyesült Államok és Oroszország között a háború befejezéséről folytatott tárgyalásokon (ezek, mint kiderült, már kedden megkezdődnek Szaúd-Arábiában).

Kellogg mindezt azzal indokolta, hogy Oroszország és Ukrajna vonatkozásában a korábbi tárgyalások azért vallottak kudarcot, mert egyszerűen túl sok fél vett részt bennük. „Lehet, hogy ez olyan, mint kréta a táblán, lehet, hogy egy kicsit karcos lesz, de olyasmit mondok, ami tényleg nagyon őszinte” – mondta a megbízott (a BBC e ponton arra utalt, hogy Kellogg ezzel a minszki egyezményekre gondolhatott, de adódik egy másik lehetséges következtetés is, ami pont a briteket érintené: akár a 2022. tavaszi, Isztambulban megrendezett béketárgyalásokra is utalhatott az amerikai tisztviselő, akkor ugyanis több külföldi sajtóbeszámoló szerint Boris Johnson brit kormányfő ráhatása miatt szakadtak meg az orosz–ukrán tárgyalások).

Keith Kellogg nyilatkozatához képest aztán némi fordulat állt be magyar idő szerint hétfő hajnalra: Marco Rubio amerikai külügyminiszter ugyanis azt mondta a CBS-nek adott interjúban, hogy

a kedden kezdődő tárgyalások még csak korai tapogatózások lesznek, hogy megtudják, mennyire gondolja komolyan a Kreml a békekötést. Rubio leszögezte azt is, hogy a háborúnak véget vető valódi tárgyalásoknak Ukrajna, valamint Európa is a részese lesz.

Mindeközben Donald Trump elnök egy sajtótájékoztatón szintén azt mondta, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök részt fog venni a tárgyalásokon – hogy pontosan mikor vagy melyiken, azt már nem fejtette ki részletesen.

A párizsi találkozó előtti reggelen a brit kormányfő, Keir Starmer – aki önmagát egyfajta közvetítőnek tartja a Fehér Ház és az Európai Unió közt – már tett néhány erős kijelentést egy véleménycikkben. A BBC szerint többek közt kijelentette, hogy Donald Trumpnak igaza van, amikor azt követeli Európától, hogy fordítson nagyobb összegeket a védelmi kiadásokra,

és azt is bejelentette, hogy az Egyesült Királyság „készen áll és hajlandó hozzájárulni az Ukrajnának nyújtott biztonsági garanciákhoz, szükség esetén saját csapataink bevetésével”.

Ukrajna NATO-csatlakozásáról pedig azt írta a brit miniszterelnök, hogy „időbe telhet, [de] továbbra is támogatnunk kell Ukrajna visszafordíthatatlan útját a szövetséghez való csatlakozás felé”. Mindeközben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter háborúpártinak nevezte a párizsi találkozó résztvevőit egy kazahsztáni sajtótájékoztatón, és reményét fejezte ki, hogy eredményesek lesznek az amerikai–orosz tárgyalások, és ezáltal minél előbb béke lesz Ukrajnában.

Így álltunk tehát a hét elején. Arról, hogy mi vezetett eddig, és mi jöhet ezután, mi lehet a szerepe Európának a közelgő tárgyalásokon, két szakértőt is megkérdeztünk: Gálik Zoltánt, a nemzetközi kapcsolatok szakértőjét, a Budapesti Corvinus Egyetem docensét és Fekete Rajmund Amerika-szakértőt, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatóját, akik eltérő perspektívában értelmezték a történeket.

Fekete Rajmund: A hétfői találkozó csak a vesztesek randevúja, pedig Orbán Viktor többször is figyelmeztette Európát

Fekete Rajmund Amerika-szakértő, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója szerint azzal, hogy Donald Trumpot megválasztották az Egyesült Államok elnökének, olyan rendszerszintű változások mennek végbe, amelyekkel az elnök fenekestül felforgatja nemcsak országa belpolitikáját, de kihatással van a világban zajló eseményekre is.

„Azzal, hogy Donald Trump felvette a kapcsolatot Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, megnyitotta a béketárgyalások folyamatát, valamint a két ország közti kommunikációt. Peter Hegseth amerikai védelmi miniszter pedig kijelentette Brüsszelben, hogy ha a nyugat-európai országok folytatni akarják a háborút, azt saját költségen kell megtenniük. Az amerikai béketörekvésekre válaszul a nyugat-európai vezetők sorban adták ki felháborodott nyilatkozataikat – állításuk szerint ugyanis nélkülük nem lehet tárgyalni, miközben a fenti példák is azt bizonyítják: igenis lehet!” – fejtette ki a véleményét a szakértő, majd hozzátette:

„Európa és benne a nyugat-európai elit még mindig a világ közepeként tekint magára, holott ez már az első világháború óta nincs így. Európa azóta van lejtmenetben.”

Azzal kapcsolatban, hogy a republikánus adminisztráció miért üthetett meg ennyire erős hangnemet Európával kapcsolatban, Fekete Rajmund azt mondta: az amerikai elnök mögött nagyon erős felhatalmazás áll. „Nemcsak az elektorok számát tekintve, hanem lakosságarányosan is megnyerte a választást – amire republikánus politikus utoljára húsz éve volt képes –, valamint többséget szerzett a szenátusban és a képviselőházban is. Emiatt pedig hatalmas lendülettel és elánnal vágott bele nemcsak a kül-, de a belpolitika alakításába is ” – vázolta.
Példaként hozta fel, hogy Donald Trump megválasztása elegendő volt ahhoz, hogy sorra szülessenek azok a rendeletek, amelyek „megölik a woke-ideológiát”, valamint a szigorú bevándorláspolitikát, amely radikálisan csökkentette az országba illegálisan érkezők arányát. Az amerikai külpolitikában pedig egy nyers birodalmi politika látszik, amivel szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni a nyugati elit – mondta a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója.

Arra a kérdésre, hogy ebben a helyzetben mennyi mozgástere maradt az európai vezetőknek és hogyan értékeli a párizsi csúcstalálkozót, úgy fogalmazott:

„Talán úgy fogalmaznék, hogy ez a vesztesek randevúja.”

Mint kiemelte, Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal is figyelmeztette az európai országok vezetőit, hogy ha az Európai Unió nem alakít ki önálló stratégiát a békére vonatkozóan még azelőtt, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke, akkor Európa, illetve az Európai Unió egyértelmű vesztesként fog kikerülni, és ismét a fejük felett fognak dönteni a jövőjükről. „Nincs semmi meglepő abban, amit látunk: az új amerikai adminisztráció a béke pártján áll, Brüsszelnek pedig három évvel a háború kitörése óta nincs értelmezhető javaslata, és szemmel láthatóan nem értik, mi történik körülöttük” – fogalmazott Fekete Rajmund.

Arról, hogy Magyarországnak mekkora szerepe lehet a békefolyamatban, ha Európa kimarad, a szakértő azt mondta: ahogy Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott, Magyarország aktívan részt vesz a nemzetközi kapcsolatok alakításában, és az ország súlyának megfelelően ott lesz azért, hogy kapcsolatokat tartson fenn és a magyarok szempontjából fontos kérdésekben képviselje az emberek érdekeit.

Végül a következő napok tárgyalásaival és lehetséges eredményeivel kapcsolatban Fekete Rajmund úgy összegzett: „Már az hatalmas lépés, hogy nyíltan és retorziók nélkül lehet beszélni a békéről. Ehhez az kellett, hogy megválasszák az Egyesült Államok elnökének Donald Trumpot, aki méreténél és akaratánál fogva is megváltoztatta az erőviszonyokat.”

Gálik Zoltán: Ez egy kommunikációs provokáció volt Amerika részéről, Európát nem lehet megkerülni, ott lesz végül a tárgyalóasztalnál

Gálik Zoltán az elmúlt napok fejleményeivel kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Az amerikai kormányzat részéről nyilvánvaló kommunikációs provokáció történt, amiben az európai államok biztonsági elkötelezettségét tesztelik.”

„Európa nélkül nem lehet európai békét teremteni, ez nyilvánvaló. A kérdés az, hogy milyen formában tudnak majd az európai államok és az Európai Unió részt venni egy tartós ukrajnai rendezésről szóló megállapodás tárgyalásában és végrehajtásban. Itt nemcsak arról van szó, hogy tárgyalóasztalhoz kell ülni, miközben fel kell függeszteni, majd véglegesen meg kell szüntetni a fegyveres harcokat, hanem egyeztetni kell a harcoló felek követeléseit és egy átfogó biztonsági garanciarendszer kidolgozását is el kell végezni. Mindezek után tárgyalni kell az ukrajnai újjáépítési folyamatról, Oroszország helyéről a biztonsági architektúrában, meg kell határozni Ukrajna viszonyát az európai intézmények, illetve a NATO vonatkozásában, még ha ez nem is jelent NATO-tagságot. Mindezeket pedig Európa nélkül nem lehet megtenni” – fogalmazott a szakértő.

Azt is kifejtette, hogy pontosan mi lehet az Egyesült Államok célja ezzel a provokációval: „Az amerikaiak az európai katonai szerepvállalás, illetve egyáltalán a biztonsági architektúra kiépítése, felépítése, működtetése ügyében sokkal nagyobb szerepet kívánnak a jövőben Európának adni, mondhatjuk, a Trump-adminisztráció elvárása az aktívabb európai szerepvállalás.” Mint mondta, magában egy önellentmondás az, miszerint az amerikaiak egyre kisebb hangsúlyt helyeznének Európára, hiszen inkább Kínára koncentrálnának, ugyanakkor Európa nem kellene részt vennie a biztonsági rendszer kidolgozásában.

„Ha komolyan gondolják a tartós rendezést, akkor a biztonsági garanciarendszerben Európának kell meghatározó szerepet vállalnia” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a jelenlegi kommunikáció egy üzenet Európának annak érdekében, hogy a „korábbiakhoz képest sokkal nagyobb katonai és biztonsági szerepvállalása legyen az európai integrációnak”, és megtörténjen az, amit a franciák például már évtizedek óta szorgalmaztak: hogy „elinduljon az európai biztonságpolitika egy még erőteljesebb önállósodás irányába”.

Gálik Zoltán szerint a közös európai hadsereg fejlesztése jelenleg nem prioritás, de a biztonsági rendszer egyéb építőköveinek megerősítése fontos változásokon mehet keresztül. A közös európai védelmi ipar fejlesztésének irányában az elmúlt öt évben fontos lépések történtek, a GDP-arányos katonai kiadások pedig növekedtek, és még tovább is növekedhetnek a jövőben. Ha béke lesz Ukrajnában, akkor szóba kerülhet az is, hogy miként lehet az ukrajnai hadsereget integrálni az európai biztonsági rendszerbe. „Az amerikai elképzelések inkább abba az irányba terelik a vitákat, hogy Európai Unió tagállamai ezeken a területeken gondolkozzanak el, vegyen aktívabban részt Európa saját biztonságának a megteremtésében” – fejtette ki a szakértő.

Úgy vélekedett, hogy Európa egyáltalán nem lett súlytalan az ukrajnai békefolyamatban, már csak a gazdasági szerepvállalása miatt sem. „Két nagy segítségnyújtás zajlott az elmúlt években Ukrajna irányába: az egyik a katonai eszközökről és felszerelésekről szólt, a másik pedig a gazdasági segítségnyújtásról, egyáltalán a gazdasági életben maradáshoz szükséges forrásokat biztosításáról és az újjáépítés megalapozásáról. Előbbinél az Amerikai Egyesült Államok, utóbbiban viszont az európai államok adtak nagyobb támogatást, illetve tartották fent ezt a folyamatot” – fejtette ki, hozzáfűzve:

„Az európai regionális nagyhatalmak – elsősorban Franciaországra kell gondolni, az Egyesült Királyságra, Németországra, Olaszországra –, valamint mellettük Lengyelország is nagy szerepet kíván önmagának – mindenképpen bele kívánnak szólni, hogy milyen megoldás szülessen a békefeltételeknél, őket nem lehet semmiképpen megkerülni.”

Hangsúlyozta azt is, hogy ebben a kérdésben – noha az Európai Unió is tett vállalásokat a közös védelempolitikai irányába – elsősorban nem az unió játszhat főszerepet, hanem inkább az egyes tagállamok, hiszen az említett hatalmak katona- és biztonságpolitikája elsősorban nemzeti keretekben, másodsorban NATO-irányítás alatt működik, illetve van koordinálva.

A hétfői, Párizsban tartott találkozóról a szakértő azt mondta: a résztvevők számára (mint kiemelte, nemcsak az Európai Unió államainak, hanem az Egyesült Királyság számára is) láthatóan nagyon fontos az, hogy az ukrajnai rendezés európai keretek között történjen meg. Nagy intézményi vagy költségvetési jellegű változásokat a mostani találkozón nem valószínű, hogy bejelentenek, hiszen ez egy hosszú folyamat lesz, de „mindenesetre elindulhat egy erőteljes együtt gondolkodás arról, hogy nemzetállami szinten a védelmi kiadásokat megemeljék, és milyen intézményi fejlesztésekről induljon el a közös gondolkodás”. Mint mondta, e téren szóba kerülhet az, hogy a GDP-arányos költségvetési kiadások emelése esetén a jövőben ne indulhasson európai uniós eljárás a tagállamok ellen a túl nagy költségvetési deficit miatt, vagy hogy tovább egységesítsék az európai védelmi ipart, és el lehet gondolkodni azon is, hogy az Európai Unió keretein belül lehessen létrehozni egy békefenntartó erőt Ukrajna területén.

Gálik Zoltán a béketárgyalásokkal kapcsolatban azt is leszögezte:

„Ukrajnának ott kell lennie a tárgyalóasztalnál, Ukrajna pedig az európai partnerek nélkül nem fog tudni részt venni semmiféle tárgyalásban. Tehát megbeszéléseket lehet folytatni Oroszországgal, meg tapogatózni, hogy miket szeretnének, de egy igazi béketárgyalás, aminek során hosszú távú garanciarendszert kell kidolgozni, nemzetközi jogi dokumentumokat kell aláírni, kötelezettségeket kell vállalniuk a feleknek, egy sokoldalú folyamat, nem korlátozódhat az Oroszországi Föderációra és az Amerikai Egyesült Államokra.”

Végül –  arra a kérdésünkre válaszolva, hogy a következő hetekben körvonalazódhat-e már, hogy milyen feltételek mentén jöhet létre egy megállapodás a háborúval kapcsolatban – Gálik Zoltán azt mondta: jelen helyzetben egy ideiglenes tűzszünet megkötése lehet a legelső cél, ami legalább leállítja az aktív harci cselekményeket, és emellett el lehet kezdeni tárgyalni. „Mindenesetre ugyancsak provokatív volt, hogy az amerikaiak még le se ültek az oroszokkal tárgyalni, de már arról beszéltek, hogy Ukrajnának a területi veszteségei tartósak lesznek” – tette hozzá a szakértő (erről Pete Hegseth, az Egyesült Államok védelmi minisztere beszélt először). Visszautalt arra is, hogy Carl Bildt korábbi svéd miniszterelnök, az Európai Külkapcsolati Tanács társelnöke ironikusan azt mondta erről az amerikai nyilatkozatról: „Elég innovatív megközelítése egy tárgyalásnak az, ha nagyon jelentős engedményeket tesznek, még mielőtt azok elkezdődtek volna.”

Megkezdődtek az amerikai–orosz tárgyalások, Szaúd-Arábián a világ szeme

A fentebbi két beszélgetés után kiderült, hogy Emmanuel Macron francia elnök a hétfői találkozó után egyeztetett Volodimir Zelenszkijjel és Donald Trumppal is.

Hogy mi lesz a következő lépés, az a Szaúd-Arábiában kedden megkezdődő tárgyalásokon derülhet ki.  Hétfőn már az országba érkezett Marco Rubio amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, valamint több másik magas beosztásban dolgozó orosz és amerikai tisztviselő is. Kedd reggel pedig meg is kezdődtek a tárgyalások – erről itt írtunk bővebben. 

Sőt, még Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is Szaúd-Arábiába látogat  – de, mint utóbb kiderült, már csak szerdán, vagyis az amerikai–orosz találkozó után. Az ukrán elnök azt állította, hogy sem az amerikai, sem az orosz féllel nem fog találkozni az arab országban, és arra hivatkozott, hogy gazdasági egyezmények miatt utazik oda – ha így van, akkor érdekes időpontot választott a látogatásra.

Kiemelt kép: Emmanuel Macron francia államfő és Donald Trump amerikai elnök a normandiai partraszállás hetvenötödik évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen 2019. június 6-án (Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon)