Trump gets massive cheers at the Super Bowl while Taylor Swift gets booed. –
The world is healing! 🇺🇸 pic.twitter.com/JXAGmTMoiC
— Libs of TikTok (@libsoftiktok) February 10, 2025
Bár sok aspektusból meg lehetne vizsgálni ezt a jelenséget, én most csupán azzal szeretnék foglalkozni, hogy Trump hivatalba lépése jelezhet-e nyitottságot a kereszténység felé is a társadalomban?
A politikai szint
Az új adminisztráció megérkezése után több olyan momentum is történt az elmúlt hetekben, amely a kereszténység erőteljesebb közéleti érvényesülésére enged következtetni. Trump elnök például több olyan intézkedést is hozott, amelyek a keresztény bioetika talaján állnak: ilyen a külföldi abortuszpárti szervezetek támogatásának leállítása, a természetnek megfelelő biológiai nemek használatára való visszatérés vagy éppen a női sportolók védelme a transzneműekkel szemben. Bár a nemváltó műtétek létét sokan megkérdőjelezik, az erre vonatkozó elnöki rendelet után mégis kórházak sora jelentette be, hogy leállítja a 18 év alattiakra irányuló, ilyen jellegű beavatkozásokat.
Szintén a kereszténység melletti kiállásnak tekinthető, hogy Mike Johnson, a Képviselőház elnöke és JD Vance alelnök is felszólalt a januári élet menetén, amelyen minden évben a meg nem születettek mellett áll ki az eseményen részt vevő több százezres tömeg.
„Olyan kultúrára van szükségünk, ami ünnepli az életet, annak minden stádiumában, (…) amely hisz abban, hogy a nemzeti siker mércéje nem a GDP vagy a tőzsde állapota, hanem, hogy az emberek sikeres és egészséges családokat alapíthatnak-e az országban” – fogalmazott Vance.
Ugyancsak üdvözlendő, hogy az új kormány a migráció témakörét sem választotta el az etikai keretektől, amely biztosan emeli a közéleti diskurzus színvonalát. Az alelnök ugyanis Szent Ágoston egyik biblikus alapelvével, az ,,ordo amoris”-szal vagyis a szeretet rendjével érvel álláspontja mellett.
Persze mondhatjuk, hogy a republikánusok ezzel csak ,,hozzák a kötelezőt”, Trump nem véletlenül került hatalomra. Bár a washingtoni episzkopális „püspöknő” egy beiktatást követő eseményen nyíltan megfedte az előtte helyet foglaló elnököt, ez ne tévesszen meg minket:
a katolikusok 59 százaléka, a protestánsok 63 százaléka, ezen belül pedig a fehér, evangéliumi keresztények 80 százaléka Trumpra szavazott.
A fentiek tükrében talán nem is rejtély, hogy miért.
Kulturális szint
A kereszténységre való nyitottság egyik indikátora lehet, hogy a legnépszerűbb amerikai podcastműsorban – a Joe Rogan-kalandban – nemrég ketten is (a műsor történetében talán először) meggyőzően képviselték a kereszténységet.
Különböző stílusban, de ugyanarról tettek bizonyságot: hogy a keresztény hit nem csak értelmes, de történetileg is hiteles. Az egyik vendég egy Wesley Huff nevű, fiatal kanadai Újszövetség-kutató volt, aki tiszteletreméltó felkészültséggel és szelídséggel magyarázta el Rogannek, hogy Barnabás evangéliuma hamisítvány-e, hogy a Szentírás hitelessége mivel támasztható alá és hogy a feltámadás több-e egy szimbolikus aktusnál.
Pár nappal később Mel Gibson is szerepelt a műsorban, aki ellentmondást nem tűrően jelentette ki, hogy bár a feltámadást tényleg nehéz elhinni, a tanítványok nyilvános hitvallása, majd mártírhalála, véleménye szerint minden kételyt eloszlat. (Hozzátette, hogy a feltámadásra még Buddha sem vállalkozott.)
A 2-3 órás beszélgetéseket csak a YouTube-on 15 millióan nézték meg.
Rogant azért tekinthetjük mérvadónak, mert hallgatótáborát tekintve igen fajsúlyos (egyesek szerint a választás kimenetelét is befolyásolhatta), másrészt pedig jól testesíti meg a jó értelemben vett „átlag amerikait”, aki mindkét oldal szélsőségeseitől ódzkodik és leginkább a józan ész talaján mozog. Rogan távolról sem konzervatív, de a kultúra balra tolódása láthatóan (korábbi megközelítését meghaladva) nyitottabbá tette őt – és ezzel együtt talán hallgatóit is – a természetfeletti valóságra.
Az már csak hab a tortán, hogy azok a podcastek, amelyek az utóbbi időben képesek voltak lekörözni Rogan hallgatottságát legalább egy-egy héten, többnyire keresztény műsorok voltak, mint például a Rózsafüzér (Rosary) vagy a Biblia egy év alatt (The Bible in a Year). Eközben érdekes módon a Biblia-eladások száma is 22 százalékkal megugrott. Valami tehát mozgolódik a mélyben.
Mit jelent ez?
Ezek alapján két konklúziót mindenképpen levonhatunk. Először is azt, hogy az emberek egy tekintélyes része belefáradhatott abba, hogy gazdasági stabilizáció és anyagi előrelépés helyett az utóbbi években leginkább csak progresszív erényfitogtatással szembesült. A globális elit kereszténységhez való viszonyát jól szemlélteti Jimmy Carter temetése, amelyen John Lennon vallásellenes dalát játszották le a washingtoni episzkopális katedrálisban. Az ilyen túlkapásokból fakadó frusztráció természetesen nem egyenlő a kereszténység felé történő aktív odafordulással, de mindenképpen lehetőséget teremt a keresztényeknek arra, hogy bevigyék a hitüket a kultúra közepébe, ahol jelenleg egy rés tátong.
A másik konklúzió pedig az, hogy megkerülhetetlen a felkészült, laikus keresztények szerepe a közéleti viták formálásában. Tim Keller teológus szerint az ősegyházban az evangelizáció 80 százalékát nem evangelisták vagy egyházi szolgálók, hanem egyszerű keresztények végezték azáltal, hogy megosztották a hitüket a körülöttük élőkkel. Az emberek azért figyeltek oda az evangéliumra, mert olyantól hallották, akit ismertek, akivel együtt dolgoztak, sőt akit adott esetben barátként szerettek. Ugyan nem terem minden fán egy CS Lewis vagy egy GK Chesterton, ma is számos olyan keresztény tartalomkészítő van, aki közérthetően, tisztelettel és valódi szakértelemmel adja át a hitet. (A fent említett Wesley Huffon túl, ilyen a katolikus Trent Horn vagy a baptista Gavin Ortlund is.)
A hitvalló keresztényeknek kapcsolatba kell lépniük a társadalommal, Pál apostolhoz hasonlóan, aki nemcsak a zsinagógákban, de Athén főterén is hirdette az evangéliumot, a görög filozófusoknak.
Bakos Marcell, az Axióma Központ kutatójának jegyzete.
Kiemelt kép: Donald Trump amerikai elnök beszél a sajtó képviselőihez, miután Tulsi Gabbard, a Nemzeti Hírszerzés új igazgatója letette hivatali esküjét Pam Bondi amerikai igazságügyi miniszter előtt a washingtoni Fehéz Házban 2025. február 12-én. (Fotó: MTI/EPA pool/Jim Lo Scalzo)