logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Amerikai alkotmányjogász: Biden egyedüli felhatalmazása az, hogy ő nem Trump

Az eltörlés kultúrájának (cancel culture) célpontjává vált, de nem hagyta kitörölni magát az amerikai jogászok közösségéből. Ilya Shapiro amerikai alkotmányjogász az év elején egy ellene indult vizsgálatot követően úgy döntött, elhagyja az egyetemi katedrát. A washingtoni Georgetown Egyetem alkotmányjogi központjának korábbi vezetője az év elején Biden elnököt bírálta a Twitteren, ennek nyomán indított vizsgálatot ellene az egyetem. Az ügy komoly figyelmet keltett, hiszen Shapiro több sikeres könyv szerzője és médiaszereplő. A jövő héten Budapesten tart előadást a Mathias Corvinus Collegiumban, ennek apropóján adott interjút a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorának.
A teljes interjú itt hallgatható vissza.

Ilya Shapiro (forrás: Manhattan Institute)

Mik a fő várakozásai magyarországi útja előtt, illetve mi az, amit szeretne megosztani a magyar közönséggel, illetve diákokkal? A lehetséges párhuzamok az Egyesült Államok és Magyarország között? Vagy inkább az Egyesült Államok alkotmányos rendszere, ami a lényegi része a társadalom működésének?

– Megtisztelő, hogy meghívást kaptam a Mathias Corvinus Collegiumtól. Az alkotmányosságról és jogállamiságról készülök beszélni, és arra készülök, hagy sok mindent megtudjak Magyarországról, utoljára 22 évvel ezelőtt jártam Budapesten még végzős egyetemistaként. Egyszerűen arról van szó, hogy keresni az igazságot, a tudást és vizsgálni a különböző országok közötti politikai intézményes eltéréseket, ami mindig rendkívül izgatott – erről szól.

Az Egyesült Államokban az alkotmány, igazán az alapokat érinti, visszanyúlik az ország megalapításáig. Szóval ez a nemzet számára tényleg a kiindulópont? Nagyon sokszor hallani a hivatkozást az alkotmányra, illetve az alkotmány kiegészítéseire. De az alap mégis az a több mint 200 éves szöveg?

– Már a 250 évhez közelítünk ebben valójában és változatlanul ez adja az alapot a kormány számára. Azt gondolom, hogy a kiegészítések többsége jó irányba tett, és szükséges lépés volt, például a polgárháború után, nem csak a rabszolgaság intézményét törölte, de az állampolgárok és a szövetségi kormány, valamint az állampolgár és az egyes tagállamok viszonyát is újraírta. Már 1868-ban lehetővé vált, hogy, ha az állam megsérti valakinek a jogát, akkor a szövetségi bírósághoz fordulhat felülvizsgálatért, ez az alkotmányban biztosított jog. Ez egy jó javítás volt, persze néhány olyan kiegészítést, amit én nem támogatnék, de

összességében az amerikai alkotmány tartóssága fontos, és egyben tanúsítja az alapítók bölcsességét.

Én szilárdan hiszek az alkotmányosságban, de persze ez nem azt jelenti, hogy pontosan ugyanolyannak kell lennie az alkotmánynak minden országban.

Ezek az idők, hetek, hónapok itt az Egyesült Államokban a mélyülő, illetve sokkal jobban látható társadalmi megosztottságról is szól, hiszen választási kampány-időszak is van. Gondolja, hogy ez kihatással van az alkotmányos ügyekről, kérdésekről szóló vitákra is? Ezekben a mai politikai vitákban szintén nagyon sok hivatkozás történik az alkotmányra, a politikai tér egyik és másik oldala részéről is.

– Amerikában az alacsony társadalmi bizalom, közbizalom idejét éljük. Ide értve az intézményekbe vetett megrendült hitet. Szövetségi szinten a legfelsőbb bíróságba vetett bizalom 40 százalék közelébe zuhant, ami történelmileg alacsony, igaz még mindig magasabb, mint az elnöki hivatalba, vagy a kongresszusba, és minden egyéb szövetségi intézménybe vetett hit, kivétel a hadsereg. Az elmúlt évtizedekben összességében fogyó közbizalmat látunk a társadalom részéről legyen az a rendőrség, a helyi városi tanácsok, vagy az egyház, szóval minden intézményt érint ez. Ez pedig nem egy egészséges dolog. Amerika nyilván egy módos ország, és sok dologban élen jár, de, ha eljut egy olyan pontra, amikor egyik politikai oldalt, párt sem fogadja el a politikai vereségeit, akkor az a társadalom felbomlása felé mutat, mégpedig igen gyorsan, ha nem egyenesen erőszakos úton következik ez be.

Egy nagyon érzékeny pontnál tartunk, talán, ha messzebb kerülünk a járványtól, akkor az javít majd, hiszen a járvány sok mindent megroppantott,

illetve az is javíthat, ha a mostani inflációs időszakon túl vagyunk, és jobb, stabilabb gazdasági alapkörnyezetbe jutunk ismét, hiszen a dolgok mindig derűsebben festenek, ha az emberek tehetősebbnek érzik magukat.

Véleménye szerint van ezeknek bármi köze azokhoz az alapvető elvekhez, amelyeket szintén tartalmaz az alkotmány, olyan alapjogokhoz, mint a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága?

– Van egy kulturális vita a szólás lehetőségéről, itt van a kitörlés kultúrája, ami bünteti az embereket azért, ha szerintük rosszul gondolkoznak, vagy akár politikailag nem korrekt ügyeket támogatnak.

Ez egy komoly ügy, amellyel a társadalom szintjén kell megküzdeni,

de a legakutabb talán az egyetemi világban, az egyetemi városokban, campusokon. Az én közelmúltbeli ügyem is része ennek, a Georgetown Egyetemről való távozásom.

Ezek kulturális kérdések, ami pedig az intézményeket, törvényeket, az alkotmányt illeti a baloldal részéről van egy kifogás, hogy a berendezkedésük nem elég demokratikus,

kifogásolják, hogy Trump, de korábban Bush az első ciklusában csak az elektori szavazatokkal tudott győzni, pedig összességében kevesebb szavazatot kaptak. Arról panaszkodnak a baloldalon, hogy a legfelsőbb bíróságban önkényesen alakult ki konzervatív többség, ami illegitim módon lépett több ügyben, ami republikánus szenátorokat érintett. De magát a szenátust is megkérdőjelezik, kifogásolják például azt, hogy Wyoming ugyanannyi szenátorral rendelkezik, mint Kalifornia. Ez pedig teljesen alaptalan kifogás, nézze csak meg a 10 legkisebb államot, ezek közül 5 inkább demokrata, 5 pedig inkább republikánus, szóval semmi alapja nincs annak az állításnak, hogy a republikánus államok összességében visszaélnek a rendszerrel a szenátusban. Mégis vannak ezek a kifogások, hogy az egész rendszert kellene alapjaiban megreformálni. Ez a vita elválik a jogokról szóló vitáktól, a terhességmegszakításról, szólásról, azonos neműek házasságáról, és ilyenekről zajló ügyektől, amelyek kulturális kérdések, önmagában az ország berendezkedését nem fenyegetik, viszont azt állítani, hogy a szenátus, az elektori testület, a legfelsőbb bíróság nem legitim az már más.

Ezek már tulajdonképpen magát az alkotmányos alapot kérdőjelezik meg, az ország berendezkedését. Akkor ez aggodalomra ad okot?

– Igen mindenképpen aggodalomra ad okot, hiszen, ha emberek nem bíznak a választási eredményekben, azokat nem tartják fairnek, akkor maga a kormány válik illegitimmé, amely megszervezi a választásokat, és így a kormányzatban sem lesz meg a bizalom. Ha emberek azt gondolják, hogy a bírók és az igazságügyi tisztviselők kinevezése nem megfelelő módon zajlik, akkor a jogállamiság kezd el szétesni, hiszen azok az emberke nem tesznek eleget a döntéseknek, vagy éppenséggel erőszak igazolását látják bennük, illetve alkotmányon kívüli megoldásokat keresnek.

Már említette, hogy Önnek is megvolt a tapasztalata azzal, hogy mi zajlik ma az egyetemek területén a szólás szabadságát illetően. Most, miután elhagyta az egyetemi világot, elszigeteltnek is érzi agát, hogy kikerült onnan? Illetve mik az érzései erről?

– Nem annyira, hiszen ebben az új digitális korban, ahova laptopomat lerakom, ott van az irodám is. Ahol most itt ülünk az otthonomban, fel vannak szerelve fények és egy mikrofon, ez az én stúdióm is, és minden jellegű találkozót le tudok bonyolítani innen, írok, de televíziós interjút is tudok adni, mindenfajta megbeszélésben részt tudok venni, ami pedig nagyon kényelmes is. Ezek egy részét Magyarországról is el tudom majd végezni, onnan is beszámolni az amerikai médiának, és végezni a napi munkámat Budapestről. Szóval nem érzem magam elszigeteltnek, hiszen hozzájárulok, részese vagyok a párbeszédnek, a közvitáknak, élő interjúkat adok, cikkeket publikálok, előadásokat tartok különböző jogi iskolákban, persze megváltozott a felület, amelyen megjelenek, ismét

egy kutatóintézetnek, a Mannhattan Institute-nak dolgozom, másfajta hatást tudok gyakorolni. Nem tanítok a Georgetown Egyetem, jogi karán, nincs ott a nevem alatt az egyetemi pozíció,

de mindig bennem van az érdeklődés, hogy hatást gyakoroljak az eszmék légkörére, és úgy érzem ezt meg is tudom tenni.

Úgy érezte, hogy valaki ki akarja Önt törölni az akadémiai, a tudományos körökből?

– Feltétlenül, és erről szólt a botrányom. Hiszen valaki felhasználta egy Twitter-bejegyzésemet, tudatosan félreértelmezte, kiforgatta, kommentek áradatával támadtak meg, az állásomat fenyegették az egyetemen. Én pedig ellenálltam a kitörlési kísérleteknek, volt egy jogi stratégiám, és egy nyilvánosság előtti stratégiám. És

a végén, egy úgynevezett vizsgálat, nyomozás végén visszahelyeztek az állásomba, viszont az egyetem diverzitás osztályától megkaptam a jelentést abból világos volt, hogy a jövőben bármikor kirúghatnak, így aztán távoztam.

Ezt a távozást pedig zajosan tettem meg, ahogy az ügyvédek mondják. Egy hosszú és részletes lemondó levelet írtam, aminek összefoglalója megjelent a Wall Street Journal-ban, és igazán támadásba mentem át, hogy rávilágítsak arra a rothadásra, ami a tudományos életben, és különösen a Georgetown-on végbemegy. És most van egy új felületem, és ha nem is én választottam, hogy szószólója legyek a kitörlés-kultúrája elleni visszavágásnak, de volt egy ügyem az első alkotmánykiegészítés alapján, ami a szólás-szabadságot biztosítja, és itt van a megélt tapasztalatom, és, persze nehéz előre látni, hogy az ember karrierútja merre kanyarodik, de most már összességében örülök, hogy ezt is hozzáadhatom az alkotmányossági kutatásaimhoz.

Ami az Egyesült Államok alkotmányos berendezkedését illeti, ebben az elnök pozíciója egyfelől gyakorlati, másrészt viszont szimbolikus. Az USA jelenlegi elnöke a közelmúltban tartott egy beszédet, amelyben minden az elnöki hivatalhoz tartozó jelképet felhasznált, szimbolikus helyen mondta, Philadelphiában, ahol az alkotmány született, a függetlenséget kinyilvánították. Tartott egy beszédet, ami sokak számára egyfajta pártos beszéd volt, egy kampánybeszéd. Gondolja, hogy az ilyesfajta megszólalások, cselekedet károsak az ország egésze számára, hiszen már volt szó a nemzet megosztottságáról?

– Úgy gondolom, hogy az a beszéd egy elmulasztott lehetőség volt. Bident úgy választották meg, hogy majd egyesíti az ország. Tulajdonképpen ez volt az egyedüli felhatalmazása, hogy ő nem Trump. Nagyon szoros választás volt, a szenátusban 50-50 volt volt arány, az ország egyenlő arányban oszlik ketté. Úgy hiszem, hogy az emberektől azt a felhatalmazást kapta, hogy ne legyen Trump, ami az első napján sikerült neki, viszont úgy látott neki a kormányzásnak, mintha óriási többség állna a baloldali politika mögött,

ami aztán rengeteg politikai disszidenst hozott létre a társadalmunkban. És ezzel a beszéddel Philadelphiában visszatérhetett volna oda, hogy ő a nemzetegyesítő, aki a politikai spektrumot átölelve szólítja meg a választókat, de nem így tett, egy pártos beszéd volt, ráadásul azt sem gondolom, hogy politikai értelemben annyira hatékony lett volna, pontosan az előbb említett okok miatt. Ahogy mi mondjuk a „kórusnak prédikált”.

Az pedig, ahogy az összes elnöki jelképet felhasználták, sokan egy Leni Riefenstahl propagandafilmhez hasonlították. Én mindenesetre nem gondolom, hogy Bident államférfiúi magasságokba emelte.

Kiemelt kép: Ilya Shapiro amerikai alkotmányjogász, volt egyetemi oktató nyilatkozott a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának. (forrás: Twitter/Ilya Shapiro)

Ajánljuk még