Az újraválasztása esetén Angela Merkel visszavonulása után az EU tényleges vezetőjének pozíciójára is esélyes centrista-liberális Macron az irreguláris migrációt az Európát fenyegető biztonsági kihívásokhoz sorolja, valamint hangzatos célokat tűz ki. A legtöbb kérdésben kellően óvatosan fogalmaz ahhoz, hogy a következő fél évben valamennyi tagország vezetőjével kompromisszumra jusson a vitás kérdések tekintetében. A következő hónapok kétségtelenül legfontosabb kérdéseinek egyike, hogy az elnök személyes kvalitásai és saját újraválasztási kampánya által jócskán lekötött energiái elegendőek-e arra, hogy az immár több mint fél évtizede tartó bénultságból kimozdítsa a közösséget, és egy konszenzusos javaslattal álljon elő az unió menekültügyi és migrációs szabályozásának reformjára.
A Francia Köztársaság elnöke a félprezidenciális kormányformából fakadóan komoly jogkörökkel rendelkezik az ország kül-, védelem- és uniós politikáját tekintve.
A világ nagyhatalmainak és legjelentősebb nemzetközi szervezeteinek vezetőivel folytathat érdemi tárgyalásokat, s meghatározhatja az uniós elnökség programját is, melynek sikeres végrehajtásából – s nem kevésbé ügyes kommunikációjából – politikai tőkét kovácsolhat.
Így volt ez legutóbb is, amikor Nicolas Sarkozynek kedvezett a fél éves kötelező aktivitás a brüsszeli porondon, Emmanuel Macron esetében pedig még inkább így lehet.
-
- Az egyik ok: Macron élvezi a komoly külpolitikai gondolkodó szerepét, akkor is, ha a gondolkodás gyakorlati eredményessége néha meg is kérdőjeleződik.
- A másik, hogy április 10-én és 24-én tartják a köztársaságielnök-választást, ennek a szemeszternek tehát több mint a fele egybeesik személyes kampányával.
- A harmadik: a francia uniós elnökség mérlege várhatóan döntő hatással lesz arra, hogy sikerül-e Macronnak Angela Merkel volt német kancellár örökébe lépnie, azaz az Európai Unió tényleges, iránymutató és kompromisszumokat tető alá hozó vezetőjévé válnia, vagy ezt a szerepet más – például Olaf Scholz vagy Mario Draghi – fogja betölteni a következő években.
#Immigration did not take centre stage in @EmmanuelMacron‘s speech in the EU Parliament. But what he did say emphasised on keeping people out.#EUWeekInReviewhttps://t.co/hAKWKRZBG4
— EUobserver (@euobs) January 23, 2022
Mit mondott Macron a migrációról az Európai Parlamentben?
Macron január 19-én Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésén tartotta meg programadó beszédét. A beszéd – melynek várható körvonalairól már tavaly nyáron olvasni lehetett – első felében az unió alapértékeinek fontosságáról beszélt, majd a 21. század három legnagyobb kihívását sorolta fel: az éghajlatváltozást, a digitalizációt és a biztonságot. Utóbbihoz a következő négy területet sorolta: geopolitikai zűrzavar, terrorista támadások, kibertámadások és irreguláris migráció. Tehát ez utóbbit is a biztonsági kihívás részeként említette az elnök, nem önálló témaként, s végképp nem humanitárius kérdésként.
Egészen pontosan így hangzottak a vonatkozó mondatok:
Milyen politikai elképzelések húzódnak meg a beszéd mögött?
Franciaország két nappal a beszéd elhangzása előtt, január 17-én jegyzéket küldött a tagországoknak, melyben részletesebben vázolta az irreguláris bevándorlás kezelésével kapcsolatos elképzeléseit. Fontos, hogy bár az ördög a félév során kidolgozandó részletekben rejlik majd, Párizs álláspontja szerint a dokumentum olyan alapirányokat fektet le, melyekben, az előzetes egyeztetések fényében, konszenzus van az uniós tagállamok között.
A dokumentum tényként állapítja meg, hogy a migrációs nyomás továbbra is nagy; a Földközi-tengeren, Afganisztánban, a fehérorosz határon és a La Manche csatornán zajló események pedig azt mutatják, hogy erre immár új normaként kell tekinteni. Franciaországnak – az Európai Bizottsággal folytatott korábbi megbeszéléseire hivatkozva – a jegyzék „fokozatos megközelítést” javasol, amelytől azonnali és hosszú távú eredményeket egyaránt remél.
A Migrációkutató Intézet gyorselemzését teljes egészében itt olvashatja.
Címlapfotón: