A hirado.hu korábban több cikkben is beszámolt arról, hogy az Európai Parlament Magyarországra látogató LIBE (Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi) bizottságának hét tagja három napot töltött október elején Magyarországon, hivatalosan azzal a céllal, hogy tájékozódjon a magyar jogállamiság helyzetéről, és információt szerezzen arról, mi változott a 2018-ban elindított úgynevezett 7-es cikkely szerinti eljárás óta. Miután helyben tájékozódtak a jogállamiság helyzetéről, a bizottság francia és spanyol küldöttségi tagjai kijelentették, hogy „boszorkányüldözés” folyik Magyarország ellen, aminek ideje lenne véget vetni. A Századvég Alapítvány elemzésében pedig rávilágított: a látogatás valódi célja az volt, hogy különböző eszközökkel beavatkozzon a 2022-es országgyűlési választásokba és hatalomra segítse a brüsszeli érdekeket kiszolgáló magyar baloldalt.
Tibor Fischer, a The Telegraph portálján is megjelent véleménycikk szerzője felidézte, hogy afféle kreatív tanácsadóként történt meghallgatása idején a delegáció munkájában már nem vett részt az egész jogállamisági vizsgálatot „abszurdnak értékelő két jobboldali EP-képviselő”. Ott volt viszont a momentumos EP-képviselő Donáth Anna, aki ugyan hangsúlyozta, hogy nem magyar ellenzéki politikusként, hanem a Renew Europe frakció képviselőjeként vesz részt a delegáció munkájában, jelenléte azonban a szerző szerint mégis hitelteleníti a vizsgálatot.
Fischer szerint az objektivitásnak legalább a látszatára szükség volna, főleg miután Donáth korábban is azt hangoztatta, hogy Magyarországon nincs jogállamiság, és “diktatúrára” panaszkodott.
„Donáth Anna kijelentései nyomán felmerül a kérdés: ha ennyire komornak látja a magyarországi helyzetet, hogyan kereshet Brüsszelben évente több mint százezer dollárt ahelyett, hogy burgonyát hámozna a börtönben?”
– írja a publicista.
Fischer úgy véli, Brüsszel kettős mércét alkalmaz Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, ellenséges fellépése pedig leginkább „politikai rosszindulatként” értelmezhető. Mint írja, az EU apparátusa a baloldalra támaszkodik, és nem szíveli a jobboldali kormányokat. Példaként a szerző felhozza az uniós magállamokat – a németeket és a franciákat -, amelyeket szerinte a törvényhozási és jogszabályi visszaélések kérdésében érdekes módon elkerüli a brüsszeli „inkvizíció”. Fischer emlékeztet arra is, hogy
„a francia rendőrség rendszeresen vesz őrizetbe, juttat kórházba és nyomorít meg békés tüntetőket”.
Felidézi, hogy Macron elnök nemrégiben beperelte a Michel-Ange Flori nevű üzletembert, amiért két dél-franciaországi városban elhelyezett plakátjain Hitlerként ábrázolta őt, ezzel tiltakozva a járvány miatt bevezetett korlátozások ellen. (A vállalkozó egy későbbi bejegyzésében a Charlie Hebdo szatíralap körül kialakult vitákra hivatkozva azt írta: „Macroniában tehát szatírának számít, ha kifigurázod a próféta fenekét, de az elnököt diktátorként ábrázolni istenkáromlás”) Macron „kicsinyesnek” titulált reakciójáról Fischer megjegyzi:
Nem vettem észre, hogy az európai nagyok kifogásolták volna a francia elnök viselkedését, vagy a szólásszabadság haláláról értekeznének Franciaországban. Nem. Csak arról hallunk, hogy a visszacsúszó lengyelek és magyarok hogyan bontják le a demokráciát – ám semmilyen bizonyíték nem támasztja alá ezeket az elképesztően zavaros észrevételeket
– olvasható a publicisztikában.
Fischer szerint Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök és Orbán Viktor is sokat kockáztatott a szabadságért még a kommunizmus összeomlása előtt, érthető hát, hogy nem szeretik, ha önelégült svédországi vagy luxemburgi törvényhozók kioktatják ki őket a demokráciáról. Brüsszelt zavarja, hogy Magyarország és Lengyelország hagyományosan közel áll egymáshoz, és amíg Morawiecki és Orbán hivatalban van, fedezik egymás hátát. Nem vitás, hogy egyikük sem akar kilépni az EU-ból, ám ezek a kormányok a harcokban biztosan nem fognak meghátrálni.
A szerző úgy véli, az Európai Unió tragédiája az, hogy bár a létrehozása nagyszerű ötlet volt, kereskedelmi és kulturális szervezetként kellett volna fenntartani.
Címlapkép: Az Európai Parlament strasbourgi ülésterme (Forrás: MTI/EPA/Pool/Julien Warnand)