Donald Trump és Joe Biden mellett számos más jelölt is indul a november 3-i elnökválasztáson, de aligha tudnak beleszólni a végeredmény alakulásába.
Az Egyesült Államok politikai élete a demokraták és a republikánusok vetélkedéséről szól kisebb kihagyásokkal immáron 160 éve, pedig léteznek más pártok is az országban, amelyek saját jelöltekkel indulnak a november 3-án megrendezendő elnökválasztáson.
Nem minden jelölt kerül fel ugyanakkor az összes államban a szavazólapra, államonként ugyanis eltérnek a feltételei ennek. A pártszínekben induló jelölteknek a saját pártjuk előválasztási procedúráján kell keresztülmenniük, ami szintén államonként változik, de van olyan állam is, mint például Alaszka, ahol egyáltalán nincs törvényileg előírt előszelekció a pártjelöltté váláshoz.
Levélben már szavazhatnak az amerikaiak (Fotó: EPA/Cristobal Herrera-Ulashkevich)
Pártjelöltek és független jelöltek között is különbséget kell tenni: Oklahomában például harmincötezer dollár befizetésével bárki elnökjelöltté válhat, míg Kaliforniában legalább kétszázezer aláírást kell megszerezni ugyanehhez.
Idén a legtöbb jelöltpáros, azaz összesen huszonegy Colorado és Vermont államban indul, míg tizenkét államban mindössze három jelöltre lehet szavazni.
A 20. század több érdekes harmadik párti indulót is hozott, kétszer is indult például szocialista jelölt: a 6 százalékot elérő vasutas-szakszervezeti vezető, Eugene V. Debs 1912-ben még nem nyert meg egy államot sem, de a progresszív színekben, ám szocialista támogatással induló Robert M. La Follette 1924-ben, 16,6 százalékos országos eredménnyel már be tudta zsebelni Wisconsin 11 elektorát.
A második világháború után a déli államok néha letértek a kétpárti útról: 1948-ban a faji egyenjogúságot ellenző „dixikrata” Strom Thurmond négy államot nyert 39 elektori szavazattal.
George Wallace, Alabama demokrata kormányzója 1968-ban az Amerikai Függetlenségi Párt színeiben indult, miután saját pártjából kiszorult rasszista nézetei miatt. A déli államokban kifejezetten jól szerepelt, és bár országos szinten nem tudott számottevő eredményt elérni, összesen öt állam elektorait nyerte el (és egy hűtlen elektort is észak-karolinából), így 46 elektora lett. A választást egyébként Richard Nixon nyerte fölényesen.
Harmadik párti, illetve független jelölt legutóbb 1992-ben szólt bele jelentősen a kétpárti választási algebrába: a konzervatív nézeteket valló és rendkívül megnyerő fellépésű Ross Perot a szavazatok közel 19 százalékát szerezte meg. Bár elektori szavazatot nem kapott, de két államban is – Utah-ban és Maine-ben – a második helyen végzett. Ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy George H. W. Bush után a demokrata Bill Clinton legyen az új elnök.
Négy évvel később, immáron a Reform Párt jelöltjeként ugyan kisebb eredményt ért el, közel kilenc százalékot, de könnyen lehet, hogy a második ciklusát is neki köszönheti Bill Clinton, aki éppen nyolc és fél százalékkal végzett republikánus kihívója, Bob Dole előtt.
A Libertárius Pártot 1971-ben alapították, azzal a céllal, hogy képviseletet kapjanak az állami kontrollt és adókivetést minimálisra csökkenteni akarók. Bár a republikánusok között is vannak libertáriusabb nézeteket valló politikusok (mint például a korábban a jelöltségért induló Ron Paul, illetve Kentucky jelenlegi szenátora, Rand Paul), de mégsem lehet azt mondani, hogy Trumptól venne el szavazatokat a párt, hiszen kulturális értelemben sokkal inkább a liberális agendát képviseli, így például az abortusz vagy a melegházasság kérdéskörében is.
Átütő sikert mindeddig nem tudtak elérni, egyetlen elektori szavazatuk megszerzését is Maine állam sajátos választási szisztémája tette lehetővé 1972-ben, amikor Massachussetts kivételével az összes állam a később a Watergate-ügybe belebukó Richard Nixonra szavazott.
A párt ugyanakkor választásról választásra erősödik: 2016-ban Gary Johnson 3,29 százalékot, vagyis csaknem 4,5 millió szavazatot kapott USA-szerte.
Jelenlegi jelöltjük Jo Jorgensen 1996-ban már részt vett egy elnökválasztáson, ám akkor párttársa, Harry Browne alelnökjelöltjeként. Akkor a szavazatok fél százalékát érte el a Libertárius Párt.
— Jo Jorgensen (@Jorgensen4POTUS) October 26, 2020
A felmérések szerint ezúttal sem várható, hogy a libertáriusok bele tudnának szólni a Fehér Házért folyó versenybe: Jorgensen a regisztrált szavazók között is maximum két százalékot ér el.
Azt gondolhatnánk, hogy a klímaváltozás mint téma és a zöldmozgalom megerősödésével egy olyan párt, mint a 2001-ben elinduló Zöld Párt, éppen az Egyesült Államokban nagyobb szereppel bír annál, hogy csak a futottak még kategóriába soroljuk őket.
Az idei elnökválasztáson mégis kevesebb államban tudtak megfelelni a szavazólapon való szereplés feltételeinek, mint akárcsak négy éve: 2016-ban még 46 államban, 2020-ban azonban már csak 30-ban lehet a jelöltjükre szavazni.
Az ökoszocialista nézeteket valló Zöld Párt jelöltje Howie Hawkins, aki már a 2000-es évek eleje óta rendszeresen megméreti magát New York állam helyi választásain, általában kevesebb, mint több sikerrel. Alelnökjelöltje, Angela Walker színes bőrű szocialista aktivista, aki 2016-ban még az Amerikai Szocialista Párt alelnökjelöltje volt.
Change the System, Not The Climate!#OrganizeGreen #VoteGreen #GreenEnter #VoteGreen2020 pic.twitter.com/ALi1nKuf0G
— Green Party US ? (@GreenPartyUS) October 23, 2020
A zöldek sem jelentenek veszélyt a kétpárti versenyre, főleg azóta, hogy a demokraták jelöltje, Joe Biden az első elnökjelölti vitán ismét felvállalta a Green New Deal végigvitelét, amit Hawkins szóvá is tett a Twitteren. Így inkább a demokraták azok, akik igyekeznek kifogni a szelet szélsőbalos testvérpártjuk vitorlájából, nem pedig a zöldek.
Biden says: "The Green New Deal is not my plan"
That's right Joe.
It's my plan.#debates #Debates2020
— Howie Hawkins (@HowieHawkins) September 30, 2020
A Zöld Párt a felmérések szerint a Libertárius Pártéhoz hasonló támogatottsággal bír: Hawkins szintén egy-két százalék körül mozog. A legutóbbi választáson, 2016-ban 1,07 százalékot értek el, közel másfélmillió szavazatot szerezve, de elektorokra nem tudták váltani ezeket a voksokat.
Kanye West az indulást a 2020-as elnökválasztáson csak főpróbának tartja a 2024-es választások előtt, amikor meggyőződése szerint meg fogja nyerni a választást. Az 43 éves, excentrikus rapper korábban Donald Trump lelkes támogatója volt, de ma már külön utakon jár. Egy júliusi tweetjében jelentette be, hogy megméreti magát az elnökválasztáson.
Donald Trump amerikai elnök és Kanye West Grammy-díjas amerikai rapzenész Fotó: (MTI/EPA pool/John Taggart)
Összesen tizenkét, jellemzően republikánusnak számító államban szerepel a szavazólapon alelnökjelöltjével, Michelle Tidballal együtt, további négy államban pedig a szavazólapra a választók által felírható jelöltként, például Marylandben és Delaware-ben is. Jelenleg épp a mérhetőség határán, egy százalék körül mozog a támogatottsága.
WRITE IN KANYE WEST THERE IT IS pic.twitter.com/HiJPrUIY9e
— ye (@kanyewest) October 24, 2020
West esetéből is látszik, hogy nem elegendő a globális ismertség ahhoz, hogy egy jelölt felkerüljön az összes szavazólapra, több kell ehhez: politikai beágyazottság, például valamelyik országos párt támogatása. West kampánya azért gőzerővel folyik tovább, bár vélhetően nem szív el szavazatot Donald Trumptól, hiszen éppen a tőle elidegenedő, színes bőrű szavazók azok, akiket esetleg meg tud szólítani a zenész.
Kanye West egyébként továbbra is bízik abban, hogy 2024-ben ő lehet az USA következő elnöke. Egy nemrégiben adott interjúban, amelyben többek között arról a spirituális élményéről beszélt, amely a jelöltségig vitte, úgy fogalmazott: amikor Trump nyert, elhitte végre, hogy a politikán kívülről is meg lehet nyerni a választást.
A következő jelöltek biztosan nem zavarnak majd sok vizet a republikánus–demokrata párharcban. Legalábbis sokkal kevesebbet, mint Kanye Westék.
