Kamala Harris: karrierügyészből alelnök-jelölt mozgalmár

 

A Demokrata Párt elnökjelöltje, Joe Biden augusztus 12-én nevezte meg jelölttársaként Kamala Harris, kalifornai szenátort. A politikusnő régóta ismert demokrata körökben, de az országos politikába csak a 2016-ban elnyert szenátorságával lépett be. Mára már a Black Lives Matter-mozgalom egyik legerősebb washingtoni szószólójává vált.

Augusztus 18-án, a Milwakuee-ban megtartott demokrata konvenció eredményeként hivatalosan is Joe Biden lett a Demokrata Párt elnökjelöltje a 2020 novemberi amerikai elnökválasztáson. Ezzel biztossá vált, hogy Biden alig egy hete megnevezett alelnök-jelöltje, Kamala Harris, kaliforniai szenátor neve is rajta lesz a szavazólapokon.

Kamala Harris a kaliforniai Oaklandben született 1964-ben. Édesapja Donald J. Harris, jamaicai származású közgazdász, aki a kaliforniai Stanford Egyetem professor emeritusa, édesanyja pedig Shyamala Gopalan, indiai származású mellrák-kutató.


Kamala Harris demokrata párti kaliforniai szenátor tavaly januárban, Oaklandben, az elnökjelöltségért indított kampányának nyitórendezvényén. MTI/EPA/D. Ross Cameron

Politikatudományt hallgatott, majd jogot végzett a Kaliforniai Egyetemen. 2004 és 2011 között San Franciscó-i kerületi ügyészként, majd 2016-os szenátorrá választásáig Kalifornia állam legfőbb ügyészeként dolgozott.

61%-os eredménnyel az Egyesült Államok első indiai származású és a második afroamerikai női szenátora lett.

Az a hivatalos életrajzokból azonban már hiányzik, hogy Kamala Harris politikai pályája pontosan hogyan is indult: 1994-ben a kaliforniai állami törvényhozás elnöke, Willie Brown, későbbi San Franciscó-i polgármester kinevezte Kamala Harrist két állami bizottságba is.

Willie Brown, San Francisco korábbi polgármestere 2017-ben (Fotó: Justin Sullivan/Getty Images)

Nem is a fizetés, vagy a kinevezett tapasztalatlansága adja az eset pikantériáját, hanem az, hogy

az ekkoriban 60 éves, házasságban élő Willie Brown egyáltalán nem titkolta, hogy viszonyt folytat a 30 éves Harrisszel, sőt később meg is erősítette, hogy romantikus kapcsolat fűzte kinevezettjéhez.

Brown a ’96-os polgármesteri kampányban is rendszeresen Harrisszel mutatkozott, csak a megválasztását követően tért vissza feleségéhez: a hivatali eskütételnél már Blanche nevű felesége állt az oldalán. De Brown ezután sem vette le a kezét Harrisről, minden választott hivatalért folyó kampányban egykori barátnőjét támogatta.

Kamala Harris politikai karrierjének kezdetét mind a mai napig a Brownhoz fűződő kapcsolatával kötik össze Washingtonban. Az egykori polgármester ma is a befolyásos afroamerikai politikai szereplők közé tartozik, ezért a szavára különösen adnak nemcsak Kaliforniában, hanem országszerte. Legutóbb épp augusztus elején tanácsolta azt a ma 86 éves Brown ex-barátnőjének a San Francisco Chronicle hasábjain, hogy ne vállalja el az alelnök-jelöltséget, mert azzal elzárja magát egy későbbi elnökség lehetőségétől, sokkal jobban járna, ha inkább az igazságügyi tárcát kérné magának.

Későbbi kritikusai szerint az ifjú Harris

mind kerületi ügyészként, mind államügyészként a meglévő status quo érdekében hozott döntéseket, nem vállalt fel valódi konfliktusokat,

még olyan ügyekért sem, amelyek egyébként az elnökjelöltség elnyerésért folyó kampányban hangoztatott (így például a marihuána legalizálása vagy a halálbüntetés kérdése kapcsán). A New York Times 2019-ben egyenesen Kalifornia főrendőrének aposztrofálta Harrist államügyészként végzett munkája miatt, amely távol áll attól a retorikai szinten radikálisnak mondható felfogástól, amit a Black Lives Matter-mozgalom egyik washingtoni fáklyavivőjeként hirdet az utóbbi időben. A politikai centrumban húzódó jogi konformizmusa csak a szenátusi évei alatt változott aktivista radikalizmussá.

Országos politikai profiljának kialakításához nem kellett sok idő: Kamala Harris a szenátus igazságügyi bizottságának tagjaként

2018 őszén, Trump elnök első főbíró-jelöltjének, Brett Kavanaugh-nak a meghallgatásán rögtön magára vonta a média figyelmét.

Bár Trump jelöltjét elsősorban metoo-vádakkal igyekeztek a demokraták elgáncsolni, de a kaliforniai szenátor Kavanaugh pártosságát, abortusz- és bevándorláselleneségét, valamint a 2016-os választásokra gyakorolt esetleges orosz befolyást vizsgáló Mueller-nyomozásban játszott szerepét is napirenden tartotta. Politikai rátermettségét és karizmáját éppen az utóbbi témában bemutatott agresszív vallatói szerepében látták megcsillanni.

Kamala Harris 2019 januárjában jelentette be, hogy indul a demokrata elnökjelöltségért folyó előválasztásokon, mindössze két évnyi szenátusi jelenlét után.

A kampánya során olyan, liberális nézeteket valló, ismert emberek nyilvános támogatását nyerte el, mint J.J. Abrams, Don Cheadle, Leonardo DiCaprio, Jennifer Garner, Sean Penn vagy Steven Spielberg.

Harris részt vett minden jelölti vitán, amelyeken elsősorban az őt ért támadásokra adott, kényszerű válaszokkal tudta magára vonni a szavazók figyelmét.

Az egyik vetélytársa, Tulsi Gabbard, szamoai származású, hawaii kongresszusi képviselőnő például bocsánatkérésre szólította fel Harrist amiatt, hogy amikor lehetősége lett volna az igazságszolgáltatás rendszerén változtatni, akkor nem tette meg sőt,

Kalifornia állam legfőbb ügyészeként bizonyítékokat tartott vissza egy halálraítélt ügyében, aki éppen az ítélet végrehajtására várt és csak akkor adta át azokat, amikor a bíróság erre kötelezte hivatalát.

Gabbard azt is mondta: a kiszabott büntetésüknél jóval tovább tartatott fogva elítélteket, akiket Kalifornia állam olcsó munkaerőként használt fel szabadon bocsátásukig.

Harris jelöltségért folyó kampányát végül 2019 decemberében függesztette fel pénzhiányra hivatkozva, így nem mérette meg magát az előválasztásokon. A források elapadása minden bizonnyal igaz is, hiszen Kamala Harris egymillió dollárra rúgó kampányadósságát mind a mai napig nem törlesztette. A visszalépéskor tett videóüzenetében megígérte, folytatja a harcot azokért, akiknek a hangját szerinte nem hallja meg a politika: a gyermekekért, a nőkért és a színesbőrűekért.

Márciusban a korábbi alelnök, Joe Biden támogatására szólította fel híveit. Tette ezt annak ellenére, hogy az előválasztási kampányban azzal vádolta Obama egykori alelnökét, hogy olyan, már nem élő, déli demokrata szenátoroktól idézett egy kampányrendezvényen, akik hírnevüket a rasszizmusukra építették és támogatták például a színesbőrű diákok szegregált utaztatását.

Végül is jó döntésnek bizonyult Harris karrierje szempontjából, hogy mégis Bidenre tette a voksot, hiszen a Black Lives Matter-mozgalom folyamatosan erősödő hangjával egyre nagyobb nyomás nehezedett Bidenre, hogy afroamerikai alelnök-jelöltet válasszon maga mellé. Kamala Harris kézenfekvő választás volt ebből a szempontból, ráadásul megválasztása esetén történelmet is írhatna, hiszen az első női alelnök lehetne. Ha alulmaradnának a novemberi elnökválasztáson, Geraldine Ferraro és Sarah Palin után a harmadik sikertelen női alelnök-jelölt lenne.

Joe Biden augusztus 12-én mutatta be Kamala Harrist jelölttársaként, aki a kommentárok szerint rögtön be is bizonyította, miért éppen rá esett a sokszor zavartnak és hóbortosnak mutatkozó Biden választása: lelkesítő, a Black Lives Matter-szólamait hangoztató, liberális beszédet mondott Harris, amit örömmel fogadott a demokrata elit.

Joe Biden, demokrata elnökjelölt és Kamala Harris kaliforniai szenátor 2020. augusztus 12-én. A bejelentés után Biden kampánya egyetlen nap alatt 26 millió dollár felajánlást gyűjtött össze. MTI/AP/Carolyn Kaster

A Black Lives Matter-tüntetéssorozat és a hozzá kapcsolódó fosztogatások kiváló platformként szolgálnak a demokratáknak arra, hogy Donald Trump elnökségét mozgalmi oldalról támadják. A kaliforniai szenátor alelnök-jelöltté válásával is egy olyan politikus került most az Egyesült Államok második legfontosabb pozíciójának közelébe, aki a Black Lives Matterben meglátta azt az átütő erőt, amely képes lehet a demokratákat hatalomhoz juttatni.

Kamala Harris az utóbbi hónapokban sokat tett azért, hogy a Black Lives Matter-mozgalom megkapja a megfelelő washingtoni hátszelet. Legalábbis, ami a kölcsönös politikai haszonszerzést illeti: a téma felkapottságát kihasználva választók egyre szélesebb és speciálisabb rétegeit kezdte el megszólítani a mozgalom még éppen emészthető üzeneteivel. Júniusban, a Cosmopolitanben közölt cikkében leírja, hogy végre le kell folytatni azokat a "kellemetlen beszélgetéseket" a rasszizmusról a családdal, barátokkal, ismerősökkel, amelyek révén fel lehet számolni az Amerikát és a rendőrséget átható, rendszerszerű rasszizmust. A nem éppen a politikai üzenetek továbbításáról híres Rolling Stone magazinban Cory Booker szenátorral közösen jegyzett írásában a rendőrség radikális reformját, vagyis a jogainak és finanszírozásának egységes visszavágását sürgető kongresszusi javaslatukat propagálták.

Kamala Harris alelnök-jelölti beszédében úgy fogalmazott: Amerikának vezetésre van szüksége, mert a jelenlegi elnök megnehezíti az amerikaiak dolgát minden kihívás esetében, amivel szembenéznek, legyen szó akár a koronavírusról és annak hatásairól, akár a rendszerszintű rasszizmusról.

Donald Trump radikális baloldalinak nevezte Harrist az alelnök-jelölti bejelentést követően, amivel a szenátor jelölti kampányában hangoztatott terveire utalt, így többek között a társadalombiztosítás államosítására és újabb adók bevezetésére.

Kamala Harris erősen kezdett a demokrata előválasztásokon, aztán gyengén végzett, legvégül pedig megfutamodott a versenytől, majdnem nulla támogatással. Mindenki ilyen ellenfélről álmodik!

— fogalmazott Trump elnök nem sokkal a bejelentést követően a Twitteren.