A keményvonalasok erősödhetnek Szulejmáni likvidálása után

 

Kászim Szulejmáni likvidálása egységbe kovácsolta az irániakat, növelte az Amerika-ellenességet a térségben, ami a keményvonalas erőket erősítheti – hangzott el a Külügyi és Külgazdasági Intézet A Közel-Kelet Szulejmáni halála után című kerekasztal-beszélgetésén. Az iráni Forradalmi Gárda különleges egységének vezető tábornokát a bagdadi repülőtéren érte amerikai dróntámadás.  

(Forrás: MTI/EPA)

Varga Gergely, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója szerint korántsem meglepő az amerikai katonai akció, amelyet már hónapokkal korábban elterveztek. Konkrét előzménye az Egyesült Államok bagdadi nagykövetsége elleni támadás, valamint egy amerikai zsoldos halála volt.

Washington elrettentésnek szánta a tábornok likvidálását. Egyelőre úgy tűnik, hogy az iráni válaszcsapások mértéke elmaradt attól, amire számítani lehet. „De nem tekintem teljesen lezártnak a konfliktust” – fogalmazott.

A katonai akció egyben üzenet is volt Kína és Oroszország felé, hogy számolni kell az Egyesült Államokkal a térségben. Bár Washington kivonulóban van a Közel-Keletről, de a kulcsfontosságú érdekek megvédése érdekben kész katonai erejét bevetni.

N. Rózsa Erzsébet, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa tágabb kontextusban vizsgálta az iráni helyzetet. Elmondta, hogy Irán akkor is betartotta a 2015-ben megkötött atomalku rá eső vállalásait, amikor az Egyesült Államok 2018 májusában kilépett az egyezményből és szigorú szankciókat vezetett be.

Egy évvel később Teherán is kilépett az egyezményből, de jelenleg az európai felek az egyezmény megmentésére tesznek kísérletet, az abban foglalt vitarendezési eljárás elindításával.

Az iráni álláspont az volt, hogy a szerződő felek nem teljesítették vállalásaikat, és Irán a szankciók áldozataként tüntette fel magát.

Kivéreztetni az iráni gazdaságot

Varga Gergely hangsúlyozta, hogy nem teljesen átgondolt az Iránra vonatkozó amerikai külpolitika. Az atomalkuból történő amerikai kilépéskor és a szankciók bevezetésekor John Bolton korábbi nemzetbiztonsági tanácsadónak és körének célja a rezsimváltás volt, viszont a kormányzaton belül ezzel nem mindenki értett egyet.

„A Pentagonban nem lelkesedtek az ötletért. A védelmi tárca úgy vélte, hogy az egész térség stabilitása szempontjából kedvezőtlen, ha Irán káoszba süllyed. Az iráni gazdaság kivéreztetése, és a lakosság iráni vezetők elleni hangolása az ellenkező hatással járhat” – mondta.

Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, a Corvinus Egyetem oktatója is úgy vélte, hogy Szulejmáni meggyilkolása is inkább összerántotta az iráni társadalmat, de ez átmeneti állapot, hiszen a szankciók súlyosan visszavetették az iráni gazdaságot.

A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint Iránban 31 százalékos lesz az infláció idén. Az olajbevételek mintegy 70 százalékkal estek vissza, miközben emelték az adókat és csökkentették az üzemanyagok és az elektromos áram szubvencióját.

A társadalmi elégedetlenséget jelzik az iráni vezetés elleni tüntetések, amelyeken a legfőbb vallási vezetőket is keményen bírálták. 2009-ben is voltak hasonló tömegtüntetések, de a rendszernek sikerült konszolidálódnia.

Az elmúlt hetek teheráni megmozdulásain is elhangzott, hogy nem Amerika a fő ellenség.

A rendszer számára nagy kihívás, hogy hogyan tudja megszólítani a fiatalokat. Irán lakosságának 60 százaléka ugyanis 30 év alatti.

Kimért iráni válaszcsapások

A nagyhatalmú iráni vezető elleni támadás kapcsán nem lehet korszakhatár-változásról beszélni a közel-keleti politikában, mivel sem a hatalmi egyensúlyok, sem a stratégiai fenyegetés percepciója nem változott Szalai Máté szerint.

A válság pont akkor történt, amikor mindegyik regionális hatalom mással volt elfoglalva. Izraelben újabb választásokat tartanak, Szaúd-Arábiában hatalmi konszolidáció zajlik, míg Törökország a szíriai hadműveleteivel van elfoglalva – tette hozzá.

Az iráni külpolitikára a kétarcúság jellemző, egyrészt a tárgyalókészséget igyekezett felmutatni, másrészt pedig jellemző egyfajta keményvonalas retorika, saját biztonsági érdekeik védelme.

A szakértő úgy látta, hogy Irán eddig nagyon racionálisan viselkedett, és a válaszcsapások nagyon ki voltak számítva.

Az ukrán gép lelövését nem stratégiai lépésnek, hanem emberi hibának minősítette.

Szulejmáni megölése destabilizálja a térséget

Hatalompolitikai szempontból a katonai akció üzenete, hogy az Egyesült Államok katonai kapacitásait kész használni, amit a közel-keleti vezetők is meghallanak.

Stratégiai jelentőségű lenne az amerikai katonák Irakból történő távozása. Az iraki parlamentben a síita képviselők többségének támogatásával született egy előterjesztés erről, de tíz nappal később az iraki védelmi erők újra elkezdtek együttműködni az amerikai katonákkal.

Varga Gergely szerint az amerikaiak közel-keleti politikájában az érdekek évtizedek óta nem változtak, ez pedig a régió stabilitása, az olaj- és gázkincsek világpiacra történő biztonságos kijutása, valamint Szaúd-Arábia és Izrael, mint a két fő szövetséges védelme és stratégiai pozíciójának a támogatása.

„A Forradalmi Gárda volt vezetőjének meggyilkolása ezekkel szembemegy, destabilizálja a térséget, és növelte egy katonai konfliktus veszélyét, valamint gyengítette az amerikai befolyást Irakban” – mondta. Úgy vélte, hogy

a megváltozott politikai környezetben sokkal nehezebb lesz az Iszlám Állam elleni harc is.

A többi szakértő is kiemelte az Irán által támogatott milíciák szerepét a terrorizmus elleni harcban. A Szulejmáni-gyilkosság felerősítette az Amerika-ellenes érzelmeket nemcsak Iránban, de Irakban is. A közvélekedés, hogy az önhatalmú lépés a nemzetközi joggal is ellentétes.

Varga Gergely úgy vélte, hogy az amerikaiak közel-keleti stratégiája nem kellőképpen következetes. Miközben az Egyesült Államok fokozatosan visszavesz szerepvállalásából a Közel-Keleten, addig a feszültséget kiélezi a térség egyik meghatározó hatalmával.

Az Európai Unió szerepével kapcsolatban elmondta, hogy „ebben a kérdésben Európa mellékszereplő, alig hallani a hangját a Közel-Keleten”.

Erődemonstrációra készül az iráni rezsim

N. Rózsa Erzsébet feltette a kérdést, hogy létezik-e egyáltalán koherens amerikai közel-keleti politika. Az Izraellel kapcsolatos kérdéseket leszámítva, amit Donald Trump elnök és veje, Jared Kushner vett kezébe, nem tudni, hogy a térséget érintő kérdésekben ki hozza meg a döntéseket. A térség több országában sokáig nem volt kinevezett amerikai nagykövet – emelte ki.

Az arab tavasz után az arab világ is széttöredezett, erős katonai országok csúsztak le az „erősségi ranglistán”. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanára ezzel arra utalt, hogy meggyengült az a külső környezet, amelyben Iránt az Egyesült Államok megpróbálta elszigetelni.

„Irán az évtizedek alatt jelentős milíciahálózatot épített ki,

amivel kevés térségbeli ország rendelkezik, de Teherán hatalma sem korlátlan” – emelte ki. Példaként hozta fel, hogy amikor az Iránnal szövetséges milíciák Szíriában az izraeli határt „kóstolgatták”, akkor orosz felszólításra Teherán hátrább rendelte ezeket a csapatokat.

Elmondta, hogy „Szulejmáni, akit nemzeti hősként tiszteltek hazájában, a halála után meghirdetett negyvennapos gyász pont február 11-én, az Iszlám Állam kikiáltásának évfordulójára esik. Ezen a napon várhatóan hatalmas tömegmegmozdulások várhatók, és a rezsim ezt erődemonstrációként használhatja”.

Az iráni elnök mindig azzal kampányolt, hogy minél többen menjenek el szavazni, ami a rendszer legitimitását erősítheti. Úgy vélte, hogy az iráni vezetés a tüntetésekből politikai tőkét kovácsolhat a február 21-én esedékes parlamenti választásokon.

Növekvő iraki nacionalizmus

A közel-keleti stabilitás egyik kulcsa Irak – hangzott el a kerekasztal-beszélgetésen. „Amíg sok elemző azzal számolt, hogy a síiták és szunniták közötti feszültségek szétfeszítik az országot, és széthullik Irak, ez nem történt meg. Irakban visszajött a nacionalizmus, amely túllép a vallási, etnikai határokon” – fogalmazott N. Rózsa Erzsébet.

Van egy átalakulás a mélyben, amelyről még nem tudni, hogy mi lesz a kifutása. Így már nemcsak a külső erők, hanem ez a nemzeti öntudat is hozzájárul az ország egységéhez. A kérdés, hogy az iraki szunnita elit melyik irányba mozdul el, Törökország, Szaúd-Arábia felé vagy a Nyugat felé orientálódik.