Az éjszakai vonaton veszítette el a hidrogénbomba titkait a fekete lyuk névadója

 

Több mint hatvan évig titkos volt John Archibald Wheeler FBI aktája, amit a napokban oldottak fel, és ezekből egy titkokra is fény derült. A 20. század egyik legnagyobb elméleti fizikusa, aki részt vett a Manhattan-terv kidolgozásában, és dolgozott Einstein mellett is, az amerikai hidrogénbomba kifejlesztésében is szerepet vállalt. 1953 elején azonban óriási bajba sodorta magát. Egy hónappal az első kísérleti hidrogénbomba-robbantás után egy katonai titkokat tartalmazó dokumentumot veszített el, mégpedig egy éjszakai vonatútja során.

Albert Einstein, John Archibald Wheeler, Hideki Yukawa1954-ben (Fotó: JHU Sheridan Libraries/Gado/Getty Images)

Wheeler a második világháború alatt félbeszakította akadémiai karrierjét, hogy részt vegyen az amerikai atombomba előállításában, a Manhattan-tervben. A háború után a hidrogénbomba kifejlesztésében segített. A Princeton Egyetemen oktatott 1938 és 1976 között, Einstein munkatársaként az általános relativitáselmélet kibővítésén munkálkodott pályája utolsó két évtizedében. Nevéhez köthető a fekete lyuk, valamint a féreglyuk kifejezés megalkotása. 2008. április 13-án 96 évesen hunyt el.

A szovjetek első sikeres kísérleti atomrobbantása után 1949 augusztusában Teller Ede volt az, aki azt javasolta Harry S. Truman elnöknek, hogy az erőegyensúly helyreállítása miatt Amerika kezdjen hozzá a hidrogénbomba kifejlesztéséhez. Los Alamosban kezdték meg újra a kutatómunkát Teller vezetésével, aki a lengyel emigráns matematikussal, Stanislaw Ulammal kifejlesztette az úgynevezett a kétfokozatú berobbantás technológiáját. A termonukleáris láncreakció létrehozásával

minden korábbinál nagyobb pusztításra képes fegyvert fejlesztettek ki,

és ezzel az Egyesült Államok lépéselőnybe került a hidegháború éveiben a szovjetekkel szemben.

Az első hidrogénbombát 1952. november 1-jén robbantották fel a csendes-óceáni Marshall-szigeteken. Kifejlesztésével új fejezet kezdődött a nukleáris fegyverkezési versenyben. Mint később kiderült, a szovjetek már akkor dolgoztak a hidrogénbomba kialakításán, amikor az amerikai fizikusok még csak vitáztak róla.

Az Egyesült Államok atomenergiai bizottságának csendes-óceáni kísérleti területén, a Marshall-szigeteken 1952 őszén felrobbantott első kísérleti hidrogénbomba gomba alakú felhője (Fotó: MTI/UN)

A bomba hatóereje 10,4–12 megatonna volt, több mint hétszázszorosa a Hirosimára ledobott atombombáénak.

Egy hónappal az első sikeres kísérletek után az amerikai atomenergia-programokat felügyelő kongresszusi csoport a kutatásokat és a robbantások eredményét összegző 91 oldalas dokumentumot készített, amelyről hatoldalas kivonat készült. Ezt a jelentést Wheeler 1953. január 5-én princetone-i kutatóállomásán kapta meg. Ennek a jelentésnek a másolata a mai napig titkosított.

Nyoma veszett a titkos adatokat tartalmazó borítéknak

Wheeler FBI aktáit Alex Wellerstein amerikai fizikus kutatta fel és publikálta a Physics Today szaklapban. Az írásból minden apró részlet kiderül a balul sikerült vonatútról, az FBI nyomázásáról és a következményekről.

Egy nappal azután, hogy postán megkapta a dokumentumot, Wheeler elindult a fővárosba. Január 6-án ugyanis egy másik ügyben meghallgatásra várták Washingtonba. Bár a főváros alig 300 kilométerre fekszik Princtontól,  úgy döntött, hogy a vonaton tölti majd az éjszakát, és közben elolvassa a jelentést.

Wellerstein szerint az is meglepő, hogy

a dokumentum csak titkos és nem szigorúan titkos besorolást kapott

az abban szereplő információk fontossága miatt. Így kaphatta meg a Princeton Egyetem kutatója postán.

Egy átszállás után este 10 órakor szállt fel a Pennsylvania Railroad Philadelphiába tartó járatára, egy Pullman 3410-es hálószobás kocsiba. Ebben 12 dupla ággyá alakítható ülés, társalkodó és két vécé volt. A privát szférát az egyterű járműben függönyök biztosították.

A beszámoló szerint Wheeler még lefekvése előtt elolvasta a dokumentumot, jegyzeteket készített, amelyekre később részletesen emlékezett, derül ki az FBI irataiból. A hatoldalas jelentést egy fehér, majd ezt egy nagyobb, kapcsos borítékba tette, amelyet aztán táskájába helyezett el. Táskáját magához szorítva aludt el a hátradönthető ülésen.

Már önmagában ez is számos biztonsági kérdést vet fel, de a bajok nem itt, hanem reggel kezdődtek.

Wheelert a megbeszélt időben, reggel 6.45-kor ébresztette a kalauz. Ezután a hálókocsi mosdójába ment, hogy rendbe szedje magát. Táskáját a helyiség előterében hagyta, kivette belőle a kapcsos borítékot és magával vitte a mellékhelyiségbe, de azt ott felejtette. Kétségbeesetten rohant vissza, hogy visszaszerezze. Időközben két ember használta a mellékhelyiséget.

Megkönnyebbült, amikor a barna színű kapcsos borítékot megtalálta, amely sértetlennek tűnt. Fél órával később azonban amikor kinyitotta, észrevette, hogy a kisebb fehér boríték hiányzik. Pánik lett úrra rajta.

Az Egyesült Államok első hidrogénbomba-robbantásához kapcsolódó

titkos katonai információkat tartalmazó jelentés eltűnt.

Washingtoni útjára elkísérte egyik munkatársa, Jay Berger a Princetonról, aki egy másik hálókocsiban kapott helyet.

Kétségbeesésükben első dolguk az volt, hogy a talált tárgyak osztályán keressék az elveszett borítékot. Még mielőtt bejelentették volna a drámai fejleményeket Washingtonban az illetékes bizottság vezetőinél, megreggeliztek a pályaudvaron.

Az FBI-vizsgálat minden résztvevőre kiterjedt

Az FBI minden forrást és eszközt megkapott, hogy megtalálja az elveszett jelentést – derül ki a dokumentumból. Apró darabokra szedték szét a hálókocsit esetleges rejtekhelyeket keresve. Még az is felmerült, hogy Philadelphia és Washington között a teljes pályaszakaszt átfésüljék. A hálókocsi utasait is ellenőrizték, mindenkit kihallgattak, akit csak tudtak.

Három személy került a vizsgálatok fókuszába. Az egyik Wheeler munkatársa, Jay Berger, aki elkísérte az útra. Arra voltak kíváncsiak, hogy Philadelphiában, mielőtt felszálltak volna a vonatra, mit vásárolt magának az állomáson. A vallomásokból kiderül, hogy csak borotválkozáshoz szükséges dolgokat keresett.

Már az első pillanattól gyanúsítottként kezelték a szolgálatban lévő kalauzt, az afroamerikai Jonest, mivel munkája miatt közel férhetett a borítékhoz. Alex Wellerstein szerint ebben szerepe lehet az akkori politikai klímának, a feketék elleni szegrációnak, a polgárjogi mozgalmakkal szembeni bizalmatlanságnak. Sokan kommunista ügynököknek tartották őket.

Wheelert is több alkalommal hallgatták meg az FBI ügynökei. Az első kihallgatásról úgy számoltak be, hogy a pániktól teljesen inkoherens volt vallomása.

A most nyilvánosságra kerülő FBI-jelentések alapján nem merült fel a gyanú, hogy Wheeler kém lenne, de ahogy az egyik ügynök mondta, minden egyes lépéséről tudni akartak, miután megkapta a hatoldalas jelentést. Mit csinált, kivel találkozott, kivel beszélt, minden percét rekonstruálni akarták.

A kiváló elméleti fizikust inkább tartották ügyefogyott, szórakozott professzornak, mintsem ügynöknek – írta összefoglalójában a jelentést nyilvánosságra hozó fizikus.

A feszült világpolitikai helyzet belső konfliktusokat idézett elő

A hidrogénbomba titkainak elvesztése soha nem jön jókor, de az 1950-es évek elején különösen feszült volt a világpolitikai helyzet. A hidegháború belpolitikai következményei az Egyesült Államokon belül is belső konfliktusokat okoztak. Wheeler azonnal értesítette William Bordert, az atomenergia bizottság (AEC) személyzeti főnökét, aki az atomenergia felügyeletét ellátó kongresszusi bizottság egyik vezetője is volt.

A jogi végzettségű Border, aki a légierőben is szolgált a háborúban, ebben az időszakban az atomenergia bizottsággal viaskodott. Ő volt az, aki 1953 novemberében elküldte nevezetessé vált levelét az FBI igazgatójának, J. Edgar Hoovernek, amelyben azt állította, hogy az atombomba egyik atyjaként ismert Robert J. Oppenheimer szovjet ügynök lehet. Oppenheimer ellenezte a hidrogénbombával kapcsolatos kísérleteket, és az AEC is inkább lassította a munkát, és a fizikus kapcsolatai és politikai hitvallása is gyanúra adtak okot.

Robert Oppenheimer amerikai fizikus, egyetemi tanár, akadémikus, a molekulafizika és a magfizika egyik úttörője (Fotó: MTI/Reprodukció)

Amikor az FBI-ügynökök arról kérdezték Bordert, hogy értesítette-e az atomenergia bizottságot az ügyről, nemmel válaszolt. Az AEC pedig érthetetlennek tartotta, hogyan lehet egyetlen dokumentumba sűríteni a katonai kutatásokat, ráadásul ilyen lazán venni a biztonsági előírásokat. A kihallgatások során az FBI-nak is világossá vált, hogy a kormányzati szerveken belül sincs összhang.

Végeredményben az FBI erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak,

a kihallgatások, a vizsgálatok nem vezettek eredményre.

A mai napig nem lehet tudni, hogy mi lett a jelentés sorsa. A legvalószínűbb forgatókönyvnek azt tartják, hogy végül Wheeler nem tette vissza a borítékba azon az estén, amikor a vonaton elolvasta, és a vonaton nyoma veszett, kukába került. De ezt már lehetelten ellenőrizni.

A következmények

Az ügy nagy port kavart és nem lehetett felelősségre vonás nélkül lezárni. A beszámoló szerint Wheeler figyelmeztetéssel megúszta az ügyet. Ahogyan az AEC akkori elnöke, Gordon Dean fogalmazott, Wheeler szakmájában túl fontos embernek számított, hogy szankciókkal sújtsák, vagy elbocsássák.

A kiváló atomfizikus számára a legnagyobb kellemetlenséget az okozta, hogy részletes vizsgálódásokra számíthatott minden nemzetbiztonsági átvilágításon. Az FBI minden alkalommal felhozta az elveszett jelentés ügyét, de más nem történt, tudományos pályáját folytathatta. A kongresszusi bizottság végül elbocsátotta William Bordert.