Már nem akar teljes szakítást az EU-val a brit kormányfő

 

A brit polgárok mind erőteljesebben megmutatkozó aggodalma Theresa Mayt arra késztette, hogy a korábbinál „lágyabb” kilépési tervezettel álljon elő, mert 2019. március 29-e vészesen közeledik.

Meredeken nőtt azon brit állampolgároknak a száma, akik más EU-s tagországoktól – köztük hazánktól – kértek és kaptak állampolgárságot: 2017-ben majdnem húszezren voltak.  A közép-európai térségben Magyarország volt a legnépszerűbb, 26 brit tette le itt az állampolgársági esküt.  A számok nagysága, a növekedés üteme a megdöbbentő, ami a Brexit körüli problémáknak egyenes következménye.

A brit kilépésről, a maradás és szakítás londoni dilemmáiról az M1 csatorna Szemtől szembe műsorában Csath Magdolna és Egedy Gergely közgazdászok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanárai igyekeztek átfogóbb képet festeni.

Csat Magdolna szerint nem az a lényeg, hányan kérnek állampolgárságot, hanem az, hogy az egységes piac és a vámunió nem ugyanaz, s akik most Európába kérnek állampolgárságot – zömmel fiatalokról lehet szó – azoknak fontosabb, hogy az előbbi jóval több mindent ölel fel, ugyanis benne van az összes szabadságjog. A tanulás és az orvosi ellátás szabadsága, a munkavállalás szabadsága egy másik országban és számos egyéb kedvezmény.

A termelői szféra Nagy-Britannia legnagyobb gondja: ha a kereskedelemnek gátja lesz az, hogy vámokat lehet kivetni, nem fog jót jelenteni sem a cégeknek, sem a szakszervezeteknek, és csökkenti majd a munkavállalók biztonságát is – húzta alá a közgazdász.

Theresa May brit miniszterelnök (b) és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, 2017. december 4-én (MTI/EPA/Olivier Hoslet)

Ködös brit tervek

Az új brit tervezet pontos tartalmát még mindig nem tudni. Láthatóan Theresa May „borzalmas kényszer alatt cselekszik”, noha vezetővé választásakor még egyértelműen a teljes szakítás híve volt. Egy ideje pontosan érezhető, hogy az észak-ír határprobléma okozza a legnagyobb gondot, ami más területen is engedményekre kényszeríti Mayt.

A június végi EU-csúcson a tagországok megfogalmazták, hogy Londonnak további lépéseket kell tennie, javaslatokkal kell előállnia, mert az eddigi eredmények nem meggyőzőek, nem adnak elég alapot a kiválási egyezmény aláírására – mondta Egedy Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára.

Ha egy viszonylag szorosabb viszony marad az unió és a britek között, akkor az utóbbiak új elképzelése – hogy Ausztráliával, Új-Zélanddal és más térségekkel lépnek erősebb gazdasági kapcsolatba – csorbát szenvedhet, jelentette ki Csath Magdolna.

May és Merkel (EPA/SEAN GALLUP / POOL)

A szuverenitás mindenek fölött

A Brexit nem pusztán gazdasági kérdés. Azért kapott többséget, mert a választópolgárok féltették a nemzeti szuverenitást.  Akik a maradás mellett kampányoltak, főleg közgazdasági érvekkel rukkoltak elő. Viszont a Brexitre szavazók közül sokan – egy felmérés igazolta – akkor is a kilépést választották volna, ha netán ez a munkahelyükbe kerül – emlékeztetett Egedy Gergely, majd hozzátette: nagyon érdekes fejlemény, hogy a minap Londonban tárgyalt Donald Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, aki arról biztosította a partnereit, hogy Amerika kész igen előnyös kétoldalú egyezményeket kötni Nagy-Britanniával, ha az kiválna az Európa Unióból.

Ragadós lesz a brit példa?

Az unió által vett irány, a központosítás nem felel meg a brit nemzeti kultúra szokásrendjének – ez is a Brexit egyik hatása. A BBC közelmúltban sugárzott összeállítása is sugallta: ha így marad az Európa Unió  „menedzsmentje”, ha a problémák megoldása helyett minden kérdést Brüsszelben kell körüljárni, úgy könnyen előfordulhat,  hogy a brit kilépés példáját mások is követni fogják. A BBC az olaszokat és a lengyeleket említette első sorban – fejtette ki Csath Magdolna egyetemi tanár.

Folyton húzódozott Nagy-Britannia

Egedy Gergely felhívta a figyelmet arra, hogy a világtörténelemben Nagy-Britannia mindig is „vonakodó európaiként” volt jelen. Például hiába hívták meg, nem csatlakozott az akkor létrejövő Közös Piachoz.  1973-ban ugyan belépett, de rá két évre már arról volt népszavazás, bent maradjanak-e? A centralizáció mindig idegen volt a brit közgondolkodástól.  Egyelőre nincs eldöntve, miként alakul majd Brüsszel és London viszonya.