A német gazdaság egyre súlyosbodó problémái minden területen megmutatkoznak, összeomlott az ország egykor legyőzhetetlennek tűnő munkaerőpiaca is. Korábban a munkaerőhiány miatt panaszkodtak a cégek – most befagyasztották a felvételt, a munkanélküliek száma átlépte a lélektani határt jelentő hárommilliót. A gazdasági élet vezetői nagy reményekkel tekintettek egy éve Friedrich Merz kormányára, de keserűen csalódtak.

A változás különösen szembetűnő, mert majdnem két évtizeden keresztül a német volt az euróövezet egyik legerősebb munkaerőpiaca a dübörgő exportnak köszönhetően, nőtt a munkaerő-állomány, ahogy más uniós országokból is Németországba költöztek a képzett dolgozók. Az új évezred elején végrehajtott, az emberek gyorsabb visszatérését a munkaerőpiacra célzó, ellentmondásos reformok tovább növelték a foglalkoztatottságot.

Közgazdászok akkor amiatt kongatták a vészharangot, hogy az elöregedő népesség krónikus munkaerőhiányt okoz majd, és nem aggódtak ok nélkül, mert az Európai Unió tagállamai között Németország munkaereje a legidősebb, a munkavállalók majdnem negyede 55 és 64 éves közötti.

A kontinens legnagyobb gazdasága ráadásul egyre kevésbé biztosítja a jólétet az állampolgárainak, több mint 13 millió németet fenyeget a szegénységbe süllyedés veszélye.

A két évig tartó recesszió ugyan véget ért, de a kormány kénytelen volt áprilisban jelentősen rontani az idei gazdasági kilátásokat, a Bajor Gazdasági Szövetség szerint pedig egyáltalán nem is lesz idén növekedés, az emelkedő infláció, a magasabb vállalati költségek és az iráni háború miatt megszakadt ellátási láncok ugyanis kritikus helyzetbe hozták az országot, és ez a munkaerőpiacon is megmutatkozik.

„Vége a 2009–2019 közötti »arany« évtizednek, amikor erőteljesen nőtt a munkahelyek száma és zuhant a munkanélküliség” – erősítette meg a brit Financial Timesnak Holger Schafer, a kölni Német Gazdasági Intézet (IW) munkapiaci szakértője.

A véleménye számokon alapul: miközben az eurózónában történelmi mélypontot jelentő 6,1 százalékra nőtt a munkanélküliség, Németországban az elmúlt 48 hónapból 42-ben nőtt az állástalanok száma – áprilisban elérte a lélektani határt jelentő hárommilliót. Erre 15 éve nem volt példa.

Bernd Fitzenberger, a Foglalkoztatási Kutatóintézet (IAB) igazgatója szerint Európa legnagyobb gazdasága lefelé irányuló spirálba kerülhet, mivel a növekvő munkanélküliség egyre nagyobb nyomást helyez a társadalombiztosítási rendszerre, amelyet már így is alig tud fenntartani.

A szociális kiadásokra fordították 2025-ben a GDP 30-31 százalékát – ez olyan rekordszint, amelyet korábban csak a koronavírus-járvány alatt értek el. Merz tavaly elismerte, hogy „a jóléti államot, ahogyan ma ismerjük, gazdaságunk már nem tudja finanszírozni”.

A hárommilliós munkanélküliségi határ elérése pedig újabb problémát jelent a kormánykoalíció számára, amelynek a népszerűsége egyre csökken, és amelyet egyre jobban feszítenek a belső feszültségek.

Merz most átfogó reformcsomaggal igyekszik kibillenteni a kátyúból a német gazdaság szekerét, de a siker esélye meglehetősen szerény. Az egyetlen reményt a kis- és közepes vállalatok (kkv-k) jelentik, amelyek a nagyokkal ellentétben jól működnek.

Ugyan a kkv-k foglalkoztatják a német munkaerő több mint felét, a nagyüzemi leépítések miatt Carsten Brzeski, az ING globális makrogazdasági vezetője arra számít, hogy

az idén további 300 ezerrel nő majd a munkanélküliek száma.

Ez ugyan még mindig messze elmarad a 2005 elején elért ötmilliós háború utáni rekordtól, de a globális pénzügyi válság óta a legmagasabb szint lenne.

A közelmúltig a közszféra foglalkoztatásának növekedése „kiegyenlítette a magánszektor veszteségeit”. 2025 közepe óta azonban ez a tendencia megfordult, és a helyzet csak tovább romlik majd. 2030-ig: a Volkswagen 50 ezer, a Bosh 22 ezer embert épít le, a Német Autóipari Szövetség (VDA) figyelmeztetése szerint a szektorban 2035-ig 225 ezer álláshely, munkahely szűnhet meg – 35 000-rel több, mint korábban várták.

A szigorú német munkaügyi törvények miatt a nagyvállalatok kerülik a költséges tömeges leépítést, inkább az önkéntes távozást, az új munkaerő felvételének korlátozását és a korai nyugdíjazás ösztönzését választják.

Az eredmény ugyanaz: 2022 óta 26 százalékkal kevesebb a betöltendő üres álláshely, a Stepstone.de álláskereső portál adatai szerint a pályakezdők 42 százalékkal kevesebb ajánlat közül válogathatnak, mint az ötéves átlag.

Nemcsak az állást keresők, a német gazdasági élet vezetői is csalódottak, úgy érzik, Merz tavaly májusi hivatalba lépése óta nagyon keveset valósított meg grandiózus ígéreteiből.

A Német Ipari Szövetség (BDI) szerint „a bejelentett, sürgősen szükséges strukturális reformok közül alig valósult meg bármelyik is. Nincs átfogó terv a növekedést és a versenyképességet elősegítő konkrét reformokra”.

A Deutsche Welle összeállítása szerint hasonlóan csalódott az elsősorban a kkv-kat képviselő Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetsége (DIHK), mert a „bonyolult és költséges bürokrácia miatt sok más országban lényegesen jobbak a befektetések és az innováció feltételei.”

Mindezek alapján nem meglepő, hogy az ARD Deutschlandtrend legfrissebb felmérésének eredménye szerint a megkérdezettek csupán 25 százaléka gondolja azt, hogy a koalíció képes felpörgetni a gazdaságot. Tavaly júniusban még több mint 50 százalékuk bízott ebben – olvasható a Világgazdaság hasábjain.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/Bús Csaba)