Az oknyomozásban a Litván Nemzeti Rádió és Televízió (LRT), a 15min, az Eesti Ekspress és a Neka personiga nevű, litván, észt és lett sajtótermékek vettek részt, amelyek megközelítőleg egy időben publikálták felületeiken a cikket (írásunkhoz mi a litván közmédia angol nyelvű beszámolóját vesszük alapul).

Mint emlékeztettek, a Balti-tengeren számos úgynevezett bunkerhajó biztosítja az áthaladó hajók üzemanyaggal való utántöltését (ezt a folyamatot nevezik bunkerolásnak is). Ezek a bunkerhajók balti cégek tulajdonában vannak, és dolguk is akad bőven, miután naponta átlagosan körülbelül 200 hajó halad át a Balti-tengert és az Északi-tengert összekötő vízi úton.

Ezek közt vannak az orosz árnyékflotta tartályhajói is: régi, biztosítás nélküli, ismeretlen tulajdonú hajók, amelyeket Oroszország üzemeltet, hogy segítsenek kijátszani a nyugati szankciókat azáltal, hogy orosz olajat és kőolajtermékeket adnak el világszerte.

Ezek egyike volt a Blue nevű tankerhajó is, amely idén az oknyomozás adatai szerint idén március elején haladt el ezen az útvonalon Primorszk kikötője felé, amely Oroszország egyik fő olajexport-terminálja. Az Antigua és Barbuda zászlaja alatt futó hajó onnan a tervek szerint nyersolajat szállított egy indiai finomítóba, Mangelore-ba (bár hogy tényleg csak oda vitt-e olajat, azt nem lehet biztosan tudni, mivel az árnyékflotta hajói rendszerint kikapcsolják az állandó nyomonkövetést szolgáló AIS-rendszert, hogy ne lehessen követni az útvonalukat, az olaj eredetét, vagy azt, ha a nyílt tengeren más hajóknak adnak át a szállítmányukból).

A Blue-t emellett korábban Görögország partjainál is észlelték, amint a nyugati szankciókat megszegve orosz olajat szállított egy Ligera nevű, szankciókkal sújtott tartályhajóra, amely aztán Venezuelába ment tovább. Ennek dacára az árnyékflotta hajóját a dániai Skagen városához közel eső vizeken egy balti cég bunkerhajója, a Rina látta el üzemanyaggal, majd közel nyolc hónappal később, október végén egy másik bunkerhajó, a Zircone segítette az orosz olaj exportálásában azzal, hogy megtankolta Götland szigetétől nem messze.

A szankciók ellenére segítik az árnyékflottát a balti bunkerhajók

A Rina és a Zircone papíron a dubai székhelyű FB Trade vállalat tulajdonában vannak. Az oknyomozók szerint a valódi tulajdonosa azonban a balti bunkerolajipari óriáshoz, a Fast Bunkeringhez vezetnek, amely egészen mostanáig a litvániai Klaipėda kikötőjében székelt. A Fast Bunkering egy észt üzletember, Aleksei Tsulets érdekeltségébe tartozik, azonban a vállalatnak egyaránt vannak észt, litván és lett leágazásai.

Mint a cikkből kiderült,

2024. június és 2025. március között a Rina és a Zircone 286 hajó-hajó közötti műveletet hajtottak végre a tengeri útvonalon. Ezen belül 177 olajat és olajterméket szállító tartályhajót tankoltak fel, amelyek közül legalább 159 röviddel a művelet előtt vagy után orosz kikötőkben járt.

Anatolij Kravcev, a Kijevi Közgazdasági Egyetem kutatója az oknyomozóknak azt mondta: ezek közül a hajók közül legalább 20 egyértelmű jeleket mutatott arra, hogy az orosz árnyékflotta részét képezik. Ezeknek a hajóknak ugyanis nem volt biztosításuk a tengeri kereskedelmi üzletág nemzetközileg elismert biztosítóitól, valamint a tulajdonosaik és üzemeltetőik olyan országokban vannak bejegyezve, amelyek nem tagjai az orosz olaj árát korlátozó nemzetközi koalíciónak – fejtette ki a kutató.

Nagyjából 10 hónap alatt a Rina és a Zircon legalább 30 alkalommal tankolta meg ezeket a hajókat.  2024. augusztus 17-én, egy ilyen esetben a Rainbow tartályhajó Götland és Lettország között találkozott a Zircone-nal, miközben 37 000 tonna finomított olajat szállított Oroszország Primorszk kikötőjéből Brazíliába.  Hasonló műveletre került sor 2024. december 14-én, amikor a Rina tankolta a Rainbow-t Primorskból Líbiába tartó útján.

Mindez azért problémás törvényileg, mert

bár a nemzetközi szankciók néhány kivételt engedélyeznek az orosz olajat szállító tankerek  utántöltésénél, a legtöbb esetben szigorú jogi feltételek vonatkoznak rájuk.

„A bunkerező vállalatoknak alapos ellenőrzéseket kell végezniük, átlátható dokumentációt kell vezetniük és minden jogi előírást be kell tartaniuk” – mondta Petras Katinas, a Centre for Research on Energy and Clean Air kutatóközpont munkatársa. Hozzátette: ez magában foglalja nemcsak annak ellenőrzését, hogy az olajszállítmány megfelel-e a G7+ árkorlátozásainak, hanem azt is, hogy a tartályhajó nem mutat-e árnyékflotta jellemzőket – például nincs érvényes biztosítása, szankcionált szervezetekkel dolgozik együtt, vagy megsérti a tengeri biztonsági eljárásokat.

E szabályok ellenére március 21-én a Rina Skagen kikötőjében bunkerolást hajtott végre az árnyékflotta egyik hírhedt tartályhajójával, a Fotuóval is. Másnap a Zircone is feltöltötte üzemanyaggal, ugyanezt a hajót, és legalább két másik olyan alkalom volt 2024. június és 2025. március közt, amikor megtették ugyanezt (a Fotuót 2025. májusban a magas biztonsági kockázatú szállítási gyakorlatok miatt felvették az Európai Unió (EU) és az Egyesült Királyság szankciós listájára).

Bár az oknyomozók szerint  a Rina és a Zircone által kiszolgált 177 hajó közül egyik sem volt szankcionálva az üzemanyag-átrakodás idején, a Fotouhoz hasonlóan további 19 tankerhajót később felvették az EU, az USA vagy az Egyesült Királyság szankciós listájára. További huszonhét hajót említenek, mint az árnyékflottához tartozókat vagy szankcionált szervezetekhez kapcsolódókat az OpenSanctions nevű adatbázisában, amely a nemzetközi szankciókat figyeli.

„Annak ellenére, hogy az EU egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz az orosz árnyékflotta felszámolására, a Rina és a Zircone továbbra is zavartalanul szállít üzemanyagot ezeknek a tartályhajóknak, lehetővé téve ezzel a hálózat virágzását”

– jegyezték meg az LRT cikkében.

Zavaros üzleti háttér: nem az első eset a mostani

A bunkerhajók mögött álló Fast Bunkeringet már korábban is számos kritika érte az átláthatatlan, kétes hátterű üzleti gyakorlatai miatt. Az említett üzletembert, Aleksei Tsulets-et – aki a Szovjetunió összeomlásának idején indította el vállalkozásait – már 1993-ban is meggyanúsították azzal, hogy egy másik cége Svédországban értékesítette az Észtországnak humanitárius segélyként nyújtott német olajat.

2022 elején egy nemzetközi újságírói nyomozás feltárta azt is, hogy a Fast Bunkering egyik leányvállalata orosz olajtermékeket szállított Fehéroroszországból – annak ellenére, hogy az EU szankciókat vezetett be a Lukasenka-rezsim ellen az ellenzék elnyomása miatt.

A nyomozás kimutatta, hogy a Fast Bunkering Tintrade nevű vállalata szerződést kötött egy szankcionált oligarchához, Mikalaj Varabejhez köthető belorusz céggel, az NNK-val. Az NNK olajtermékeit hamisított vámkódok felhasználásával importálták az EU-ba, majd később észt és lett kikötőkön keresztül szállították tovább.

A helyzet 2022 februárjában tovább eszkalálódott, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Az agresszióra válaszul az EU betiltotta az orosz nyersolaj tengeri importját. 2023 februárjában ezt az embargót kiterjesztették az olajtermékekre – dízelre és fűtőolajra –, amelyek a Fast Bunkering kereskedelmének fő részét képezték. Ez azonban nem akadályozta meg az észt üzletembert abban, hogy továbbra is profitot próbáljon termelni: 2023-ban az észt hatóságok nyomozást indítottak a Fast Bunkering egyik vállalata, az NT Bunkering ellen, amely gyanújuk szerint hamis dokumentumokat nyújtott be, melyekben az orosz üzemanyagot kazahként jelölte meg.

A nyomozók razziát is tartottak a Fast Bunkering csoport vállalatainál, és lefoglalták az NT Bunkering vagyonát, beleértve egy körülbelül 100 ezer euró értékű Porsche autót.

Az észt főügyészség tájékoztatása szerint ebben az ügyben előzetes nyomozás még mindig folyamatban van. „Ezért nem tudunk nyilatkozni annak tartalmáról” – írta most a hivatal közleményében.

Orosz olaj Litvániában

Az újságírók által összegyűjtött adatok emellett arra is utalnak, hogy az EU által tiltott orosz üzemanyag Klaipėda városába is eljuthatott.

Pénzügyi jelentésekből ugyanis az látszik, hogy 2022-ben a litván Saurix Kuras vállalat több mint 30 millió euró értékben vásárolt olajtermékeket az NT Bunkeringtől.

A vállalat dokumentumait ismerő források azt mondták, hogy az orosz eredetű üzemanyagot a Fast Bunkering Ristna nevű tankere szállította Klaipėda kikötőjébe, majd átrakodták a Grumantra bunkerhajójra, amely leszállíttota a terméket a Saurix Kuras ügyfeleinek. A szankciók bevezetése után az üzemanyag eredetét szisztematikusan elrejtették a tanúsítványokon, és Oroszország helyett Kazahsztánt és más országokat jelöltek meg, mint a termékek valódi származási helyét.

A Fast Bunkering tevékenységére korábban a versenytársak is felhívták már a figyelmet: 2023 novemberében a globális bunkerolaj-ipari óriás, a Bunker One panaszt nyújtott be a dán hatóságokhoz, azt állítva, hogy a Fast Bunkering tartályhajói megsértik a tisztességes verseny szabályait a dán szorosokban, mivel orosz bunkerolajat szállítanak. A vállalat akkor elutasította a vádakat.    2024 áprilisában a Fast Bunkeringnek ismét cáfolnia kellett a vádakat – amelyek ezúttal az orosz árnyékflottának adott üzemanyag-ellátásról szóltak –, miutána  svéd SVT televíziócsatorna vizsgálata feltárta, hogy hajóik két hónap alatt több mint 50 olajszállító tartályhajót láttak el üzemanyaggal, amelyek Götland közelében, nemzetközi vizeken közlekedtek orosz kikötők felé vagy onnan indulva.

A Fast Bunkeringre ezek miatt az utóbbi időben egyre nagyobb nyomás helyeződött jogi oldalról és közvélemény részéről is. „Mindennek vége” – nyilatkozta korábban Aleksei Mürisep igazgatósági tag egy észt üzleti napilapnak, majd a vállalat 2024-re eladta a balti-tengeri bunkerhajóit. Csak a tulajdonosváltás nem több formalitásnál, és az oknyomozók szerint, a Rina és a Zircone továbbra is a Fast Bunkeringhez kapcsolódó vállalatok ellenőrzése alatt áll, és továbbra is üzemanyagot értékesít orosz olajat szállító tartályhajóknak, köztük az árnyékflottához tartozó hajóknak is.

Jelzésértékű az is, hogy augusztusban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is aláírt egy rendeletet, amelyben a Fast Bunkeringot is felvették az ukrán szankciós listára.

A balti államok mellett Dánia szerepe is kérdéses lehet

Miután a bunkerolás a leggyakrabban dán vizeken történt, az oknyomozók kérdéseket intéztek a dán tengerészeti hatósághoz is, amely válaszában közölte ugyan, hogy „figyelemmel kíséri a helyzetet”, de nem árulták el, hogy miként ellenőrzik a vállalat tevékenységét.

Mint az LRT cikkében megjegyezték, a Fast Bunkering nem az egyetlen vállalat, amely bunkerolaj-szolgáltatást nyújt az árnyékflottának.

Az S&P Global pénzügyi elemző cég szerint 2023. és 2024. áprilisa közt legalább 3100  bunkerolás történt Oroszország árnyékflottájának tartályhajóival Málta, Görögország, Spanyolország (Gibraltár), Hollandia és más európai országok partjainál.

Az ilyen műveletek valószínűleg továbbra is rendkívül jövedelmezőek maradnak, amíg a jogi szürke zónában működnek.

„Oroszország ukrajnai inváziója óta az úgynevezett árnyékflotta hajóinak száma megháromszorozódott. Oroszország dollármilliárdokat költött ennek a hálózatnak a kiépítésére. Ebben az értelemben a szankciók nem érték el a kívánt célt – ahelyett, hogy biztonságosabbá tették volna a tengereket, veszélyesebbé tették őket” – összegezte a helyzetet Michelle Wiese Bockmann tengeri hírszerzési elemző.

A kiemelt kép illusztráció. (MTI/EPA/WILLIAM S. STEVENS)