A vártnál jóval kisebb lett a keddi adatok szerint a német külkereskedelmi többlet, és ahogy haladunk előre az időben, egyre világosabb jelei mutatkoznak: a legendás német ipar a világpiacon problémákkal szembesül. Apró vigasz, hogy egy számukra jelentős régióban, Közép-Európában még tartják magukat. Nem ideiglenes bajról van szó, ez „az új normális” – kommentálta a gyenge német kiviteli számokat Carsten Brzeski, az ING globális makrofőközgazdásza.
Nem az jelzi a problémát, hogy a májusi német külkereskedelmi többlet az elemzők által várt 17,5 milliárd eurónál jóval kisebb, egészen pontosan 14,4 milliárd euró lett, az áprilisi 16,5 milliárd után. Az ördög a részletekben rejlik. Hiába zuhant ennél sokkal mélyebbre is a többlet a pandémia érkezését és az ukrajnai háború kitörését követő, energiaválsággal súlyosbított időszakban.
A probléma többrétű. Egyrészt a kínai járványkorlátozások megszüntetésétől azt remélték, hogy ellensúlyozza a nyugati kereslet megbillenését. Másrészt, ha a német külkereskedelmi többlet alakulását mutató hosszabb távú grafikonra pillantunk, akkor a többlet az eurózóna-válság környékének szintjeire látszik visszaesni, a tipikus 20 milliárd euró körüli havi szintekről – és előretekintve sem jók a jelek.
Ha azt nézzük, milyen viszonylatokban romlott a német külkereskedelmi helyzet, akkor azt látjuk, hogy Európában a német ipar egyértelműen vesztese a nyugati államokat sújtó válságnak, amelyet a magas infláció miatt végrehajtott jegybanki szigorítás és a keleti pozíciókban folyó kényszerű visszavonulás is jellemez.
A Destatis adatai szerint az egyenleg ugyan jobb, mint a háború kitörése utáni hónapokban, de ezt nem az export magára találása okozza, hanem a behozatal két számjegyű éves csökkenése áprilisban és májusban, miközben a kivitel 1,7, illetve 4 százalékkal zsugorodott. Májusban az áprilisinál is 0,1 százalékkal kisebb volt a német kivitel, miközben az import 1,7 százalékkal nőtt.
Kapcsolódó tartalom
Ha megnézzük, hogy a partnereket tekintve hol állnak jobban és hol rosszul a németek, az első lista igen rövid.
Legnagyobb exportpiacán, az Egyesült Államokban áprilisban 3,6 százalékkal kevesebb, 12,7 milliárd eurónyi árut tudott eladni Németország, miközben az import 5,7 százalékkal, 7,6 milliárd euróra csökkent – tehát a többlet nőtt, a forgalom mégis csökkent. A kisebb piacot jelentő Egyesült Királysággal szemben viszont egyértelműen romlott az egyenleg: exportjuk 5,8 százalékkal 6,4 milliárd euróra nőtt, de a behozatal 15,3 százalékkal, 3,3 milliárd euróra emelkedett.
A többi európai uniós országgal szemben sem fényesek a német adatok, az euróövezeti áruexport 1,6 százalékkal, 49,2 milliárd euróra csökkent, miközben azok 4,5 százalékkal több, 41 milliárd eurónyi árut adtak el a németeknek. A nem eurózónabeli uniós országokba – ez jórészt Közép-Európát takarja – viszonylag jó a németek helyzete: az exportjuk csak 1,3 százalékkal csökkent, 21,1 milliárd euróra, miközben az import mindössze 1,5 százalékkal nőtt, 20,5 milliárd euróra. Látható, ha az utóbbi csoportban nem is akkora a romlás, többlet is van.
Kapcsolódó tartalom
A bizonnyal hosszú távú és tartósnak ígérkező probléma a keleti gigász, Kína, a legnagyobb német importpartner – az orosz külkereskedelmi forgalom drasztikus visszaesése ellenére eleve sokkal kisebb volt volumenben.
Kínába 1,6 százalékkal többet, 8,6 milliárd euró értékű árut exportáltak májusban, a behozatal azonban 2,7 százalékkal növekedett, 13,3 milliárdra. Az év első felében a német exportnak már csak a 6 százaléka irányult Kínába, a pandémia előtt ez még majdnem 8 százalék volt – mutatott rá az ING-s Brzeski, miközben a német importfüggés a keleti óriástól nagy, hiszen az energiaátmenet jelenleg nem lehetséges kínai nyersanyagok és napelemek nélkül.
Mindezek fényében a német iparosok között különösen ijesztőnek tűnhetnek a globális gazdasági hidegháború szaporodó hírei, mint például az a hétfői, amely szerint Peking két, a chipgyártáshoz kulcsfontosságú nyersanyag, a gallium és a germánium terén vezet be augusztus 1-jétől exportkorlátozásokat. Röviddel a bejelentés után érkezett hír arról, hogy az EU és Japán a félvezetőgyártás mezején szorosabb együttműködésről egyezett meg.
Kapcsolódó tartalom
Amennyiben teljesülne Brüsszelnek az a kívánsága, hogy a nagy nettó EU-befizető Németország növelje a hozzájárulását Ukrajna, a migráció és az uniós bürokrácia többletfinanszírozása érdekében, az a német kormány költségvetési mozgásterét jelentősen szűkítené.
A német ipart rövid távon az is szorongatja, hogy miközben a kínai kereslet a vártnál lassabban tér magához, és a nyugati partnerek is a recesszió felé tartanak a Federal Reserve és az Európai Központi Bank kamatemeléseinek következményeként, a német belső kereslet is tovább tántorog: a háztartások a költéseik visszafogásával reagáltak a magas inflációra, amelynek a mielőbbi leszorítása így Berlinnek is elsőrendű érdeke.
A német Ifo kutatóintézet múlt heti jelentése az exportőrök körében is a hangulat jelentős rosszabbodásáról számolt be.
A belföldi német piaci kereslet gyengélkedésének a tetejébe külföldről is kevesebb megrendelést látunk – idézte a Reuters Klaus Wohlrabét, az Ifo felmérési vezetőjét, aki megjegyezte: az egyik vigasz a német export számára Közép-Európa marad, amely a kivitel 11 százalékát szívja fel jelenle – olvasható a Világgazdaságban.
Kiemelt kép: Olvasztár a második legnagyobb német acélipari csoport, a Salzgitter salzgitteri gyárában (Fotó: MTI/EPA/Focke Strangmann)