logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

EKB vezető közgazdász: Az eurózónában valóban túl magas az infláció

| Szerző: hirado.hu
Philip Lane, az EKB vezető közgazdásza lassítana a kamatemelési tempón, összhangban a déliekkel. Az északi tagországok viszont továbbra is héjaüzemmódban gyilkolnák az inflációt – írta a Világgazdaság az Independent.ie nyomán.

Az Európai Központi Bank (EKB) múlt heti szokatlanul nagyarányú kamatemelése „heylénvaló” volt – mondta Philip Lane az EKB vezető közgazdásza.

Az eurózónában valóban túl magas az infláció, s egy nagy lépés volt szükséges ahhoz, hogy megakadályozzák az árak elszabadulását

– hívta fel a figyelmet a vezető közgazdász.

Mint kiderült, Lane feladata az, hogy az EKB igazgatósága számára előkészítse a monetáris politikai döntések meghozatalához szükséges háttéranyagokat. A közgazdász úgy vélekedett, hogy a következő néhány ülésen szükség lesz további kamatemelésekre, de azt sugallta, hogy ezek már visszafogottabbak lesznek.

„Arra számítunk, hogy ez az átmenet megköveteli majd, hogy a következő néhány ülésen folytassuk a kamatemelést”

– tette hozzá.

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter még júniusban arra hívta fel a figyelmet a Novekedes.hu-n, hogy az inflációs válságot – amely nagyrészt a behozott szankciókra vezethető vissza – egy gazdasági válság fogja követni.

Hangsúlyozta:

„A következő időszak a legfelkészültebb közgazdászok tudását is próbára fogja tenni. Sok válságot láttam már, de az előttünk álló nehéz, és különbözik az előzőktől.”

Nagy Márton a Magyarnemzet.hu oldalán kifejtette, hogy a politikai instabilitás évében járva aligha lepődhetünk meg azon, hogy 2022 áldozata az Európai Központi Bank (EKB) korábbi elnöke, Mario Draghi vezette olasz kormány lett, hiszen Európa harmadik legnagyobb gazdaságát a második világháború óta, azaz 77 év alatt 69 kormány irányította, így átlagosan tizenhárom havonta cserélődtek a kormányzatok.

A bizottság és az EKB tehát csapdahelyzetbe terelte Olaszországot, miközben az egymással küzdő, a válságot politikai haszonszerzésre használó olasz pártok ezzel még kevésbé foglalkoznak – magyarázta. Az euróövezet irányítói is tudják ezt jól, sőt már elő is készítették az olasz adósságválság megszüntetésének teljes arzenálját.

Ebből arra lehet következtetni, hogy a monetáris unióból adósságközösséggé leépülő euróövezet a szétesés küszöbén egyensúlyoz az új válságban is, és annak egyben tartása egyre kevesebb szakpolitikát, ellenben egyre több hatalmi politikát igényel.

Nagy Márton emellett úgy összegzett, hogy egy energiaválságban a monetáris és kamatpolitika hatásfoka nagyon alacsony, miközben az energiaár ma már az egyik legfontosabb eleme a transzmissziónak. Az árak csökkentésével azonban mérsékelhető az infláció és élénkíthető a gazdaság. Emiatt a jegybankokat fel kell ruházni az energiapiac (akár átmeneti) befolyásolásának, az energiaárak intervenciós lehetőségével.

Felhívta a figyelmet arra, hogy

az Európai Központi Bank így beléphetne az energiapiacra azzal a szándékkal, hogy javítsa a likviditást és interveniáljon. Az energiapiaci beavatkozást egy, a jegybankok által finanszírozott pénzügyi alap is végezhetné európai szinten.

Az EKB döntéshozói legközelebb szeptember 21-én ülnek össze, ami izgalmas nap lesz, ugyanis az óceán túlpartján az amerikai jegybank, a Federal Reserve is aznap tartja kamatdöntő ülését.

Az amerikai infláció augusztusban 8,3 százalékra csökkent ugyan, viszont magasabb lett a vártnál, s ami igazán rossz hír: emelkedett a volatilis tételek – például az élelmiszer- és üzemanyagárak – nélkül számolt maginfláció.

Épp az ellenkező végpontot képviseli a portugál Mario Centeno, aki szerint a jegybank a 75 bázispontos emeléssel már demonstrálta elkötelezettségét az infláció letörése mellett. Centeno szerint a központi banknak kiszámíhatónak kell maradnia, és a lehető legkisebb lépések politikáját kell követnie.

A monetáris politika számára a legrosszabb forgatókönyv, hogy összevissza kalandozik, és az adatokat követi

– nyilatkozta, erősen kritizálva ezzel a manapság oly divatos „adatvezérelt” jegybanki hozzáállást.

Beszélni persze könnyű, ám a háborús helyzet, az energiaválság, a közelgő tél olyan kiszámíthatatlan helyzetet teremt, hogy a szokásos előrejelző modellek képtelenek kezelni a változók megnövekedett számát és bizonytalanságát.

Kapcsolódó tartalom

Nem nagyon marad más lehetőség, mint adatvezérelt, vagyis a beérkező statisztikák alapján működő kamatpolitikát folytatni. Ez ellen a klasszikus érv az, hogy múltbéli adatok alapján működik, s mire ezekből kirajzolódik valamiféle trend, a jegybank már jócskán le van maradva a folyamatoktól. Ez egyébként a Fed és az EKB esetében is bekövetkezett; mindketten kergetik csak az elszálló inflációt. A nagy kérdés az, hogy képesek-e hitelességük maradékát felhasználva lehorgonyozni az inflációs várakozásokat.

Ajánljuk még