logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Weber javaslata a felelősen gazdálkodó országokra terhelné a politikai indíttatású döntések költségeit – Interjú Hortay Olivér energetikai szakértővel

| Szerző: Juhász Ákos
Magyarország nagy tárolókapacitással, várhatóan magas töltöttségi szinttel várja a fűtési időszak kezdetét, szemben más országokkal. Hogy egyes országok nehéz helyzetbe kerültek, az nagyrészt annak köszönhető, hogy az elmúlt időszakban szándékosan ők maguk politikai megfontolásból korlátozták az orosz beszerzéseiket, és emellett kifejezetten intenzíven támadták azokat az országokat, amelyek ezt nem tették. A német politikus, Manfred Weber javaslata elrugaszkodott – fogalmazott a hirado.hu-nak adott interjúban Hortay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. energia- és klímapolitikai üzletágának vezetője, akit az Európát sújtó energiaválságról, a gáztározók feltöltöttségi szintjéről és a gázpiacot érintő folyamatokról is kérdeztük.

– A tél beállta előtt, lehetőleg még a nyár folyamán fel kellene tölteni a gáztározókat a zavartalan fogyasztás és az energiabiztonság érdekében. Ennek a jelen helyzetben mekkora realitása van?

– A jelenlegi tárolói töltöttségi szint mind az Európai Unióban, mind Magyarországon biztató. Ami aggályosnak tekinthető elsősorban, hogy két héttel ezelőtt Oroszország az Északi Áramlat 1 gázvezetéken a szállításokat több mint 50 százalékkal korlátozta, egy technikai hibára hivatkozva – Kanadából nem kaptak meg bizonyos turbinákat. Ezzel kapcsolatban Németország és a nyugati politikusok úgy nyilatkoztak, hogy ez nem technikai problémára, hanem egyfajta politikai nyomásgyakorlásra vezethető vissza.

– Várhatók fennakadások az orosz gázszállításban?

– Július 11-én megkezdődött az Északi Áramlat 1 tervezett karbantartása, amikor várhatóan egyáltalán nem lesz gázszállítás, és most jelentős félelmek vannak a piacon, hogy a karbantartási munkálatok után Oroszország nem fogja visszaállítani a szállításokat. Egyelőre az oroszok azt nyilatkozták, hogy kiszállítják a földgázszállításokat. Hogyha így lesz, akkor kérdés, hogy a korlátozás előtti teljes mennyiségek újra leszállításra kerülnek-e, vagy továbbra is egy korlátozott mennyiségű szállítás folyik, vagy a félelmek nem teljesen alaptalanok, és Oroszország ténylegesen leállítja a földgázszállítást.

Ha az első forgatókönyv teljesül, és a korlátozás előtti szintre visszaemelkedik az Északi Áramlat 1-en keresztül a szállítás, akkor az európai gáztározók továbbra is megfelelő mértékben tölthetővé válnak, és ebben az esetben az ellátási kockázatok növekedésével nem kell számolni.

Hogyha a korlátozott mennyiség él tovább, akkor az továbbra is tartósan magas árkörnyezetet eredményez, és ellátási kockázatokkal kell kalkulálni. Ha pedig egyáltalán nem érkezik a karbantartás után semmilyen földgáz, az jelentősen, drasztikusan megemeli az ellátási kockázatokat az európai energiapiacon a fűtési időszak kezdetétől fogva, és további áremelkedésre kell készülni.

– Minek a függvénye, hogy lesznek-e ellátási akadozások a télen?

– Az, hogy az ellátási problémáknak ősztől mekkora a kockázata, azt befolyásolja, hogy mennyi földgázt képes az EU most a nyári időszakban beszerezni.

– Van alternatíva, amivel kiváltható az orosz gáz?

– Az orosz gáz helyettesítésére most már látható módon csak nagyon korlátozottan képes a közösség. Az Egyesült Államokból érkező cseppfolyósított földgáz megnövekedett mennyisége nem pótolja az orosz gázszállításokat, ráadásul az Egyesült Államok legnagyobb cseppfolyósító üzemében technikai problémák adódtak, így az is kérdéses, hogy az idei évre vállalt 15 milliárd köbméteres többletet képesek lesznek-e beszállítani.

– Ez a 15 milliárd köbméter többletföldgáz mire elegendő?

– Oroszországtól tavaly 155 milliárd köbmétert szerzett be az EU, tehát itt alapvetően van egy nagyságrendi különbség, de még ez a 15 milliárd köbméter cseppfolyósított földgáz is kérdésessé válik.

– Mi a helyzet más gázforrásokkal?

– Az egyéb források is csak korlátozottan nyújthatnak segítséget. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egy szerződést írt alá Izraellel és Egyiptommal a gázszállításokkal kapcsolatban, azonban ez is mindössze kétmilliárd köbméterre vonatkozott az idei év végéig. Norvégia szintén próbálja növelni a földgázkitermelését és a -szállításait, de ez is mindössze néhány milliárd köbmétertöbbletet jelenthet. Tehát az látható, hogy rövid távon a fűtési időszak kezdetéig nem lehet akkora mennyiségű gázt beszerezni alternatív forrásokból, mint amennyire szükség lenne az orosz gáz helyettesítéséhez.

– Magyarország jobb helyzetben van a többi tagállamhoz képest? Elegendő a földgázmennyiség?

– Magyarországnak a saját fogyasztása arányában nagyon nagy a gáztárolókapacitása, a második legnagyobb az Európai Unióban, és ezeknek a tárolóknak a feltöltése terv szerint zajlik. Magyarország tipikusan azon országok közé tartozik – és ez várhatóan idén sem lesz másképp –, amelyeknek a saját fogyasztásukhoz képest nagy betárolt mennyiség áll rendelkezésre. Más országokban ezek a tárolókapacitások kisebbek, így egy esetleges szállításkimaradás vagy korlátozás jobban érintheti őket. Magyarországon ennek a kockázata is kisebb, ugyanis Magyarország a gázigényének egy jelentős részét, körülbelül a felét hosszú távú szerződéssel lekötötte Oroszországgal. És mivel Oroszország legutoljára nyúl a hosszú távú szerződésekhez, ezek tekinthetők a legbiztosabb beszerzési forrásnak, hogyha az orosz–európai relációt nézzük.

– Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke felvetése mennyire ültethető át a gyakorlatba, hogy az EU-tagállamok egymás között osszák szét a gázt?

– Manfred Weber nyilatkozatában foglalt javaslatnak Magyarország várhatóan egy károsultja lenne, mert Magyarországon a nagy tárolókapacitással, várhatóan magas töltöttségi szinttel várja majd a fűtési időszak kezdetét, szemben más országokkal.

Kapcsolódó tartalom

A javaslat mind politikai, mind méltányossági szempontból elrugaszkodottnak tekinthető.

Politikai oldalról azért, mert jelenleg a tagállamok joga és kötelezettsége, hogy garantálják az ellátásbiztonságot az állampolgáraiknak, és ha Weber javaslata megvalósulna, akkor erről a kötelezettségeikről le kellene mondaniuk a tagállamoknak, és ezt valamilyen központi mechanizmus alá kellene rendelniük. Az ilyen típusú központosításnak pedig nagyon komoly előfeltételei vannak. Egyfelől az európai gáztárolók jelentős része magánvállalatok kezében van, és a magánvállalatok dönthetnek arról, hogy mekkora mennyiségű gázt tárolnak be.

Ahhoz, hogy ez valamilyen módon központosításra kerüljön, felveti a kérdést, hogy akkor hogyan alakulna át ez a jelenlegi piaci modell, hogyan lehetne rákényszeríteni a magánvállalatokat, hajtsák végre ezeket a központi intézkedéseket.

Méltányossági szempontból pedig azért elrugaszkodott a javaslat, mert az, hogy egyes országok nehéz helyzetbe kerültek, az nagyrészt annak köszönhető, hogy az elmúlt időszakban szándékosan ők maguk politikai megfontolásból korlátozták az orosz beszerzéseiket, és emellett kifejezetten intenzíven támadták azokat az országokat, amelyek ezt nem tették meg, és felelősen tartalékoltak.
Tehát Weber javaslatára előállna egy olyan helyzet, hogy a felelősen gazdálkodó országoknak kellene viselniük a politikai indíttatásból gazdálkodó országok költségeit. Ráadásul úgy, hogy a saját állampolgáraik ellátását is veszélybe sodorják.

Kapcsolódó tartalom

– Milyen folyamatok jellemzik most a gázpiacot, látható már az áremelkedés vége?

– Nagyon turbulens a helyzet. Az elmúlt hetekben drasztikus áremelkedés volt. Ez elsősorban az Északi Áramlat 1-en történő szállítások korlátozásának köszönhető. Az elmúlt hónapokban, de már az energiaválság tavaly őszi kirobbanása óta is nagyon változékonyak a piacok, és elsősorban a különböző politikai hírek befolyásolják az árakat. Ebben a turbulens időszakban nehéz előre jelezni, hogy a következő hetekben, hónapokban hogyan alakulnak majd az árak, mert ehhez a politikai döntéseket is előre kellene látnunk. Az, hogy az áremelkedés vége látható-e vagy sem, az is ennek a függvénye. Hogyha az Európába érkező gázszállításokat tovább korlátoznák, akár egy esetleges európai uniós gázembargó miatt, akár orosz intézkedések révén, az további áremelkedéshez vezethetne. Hogyha azonban az Északi Áramlat 1 gázvezetéken a karbantartást követően helyreáll a rend és a korábbi korlátozás előtti leszállított mennyiségek érvényesülnének, akkor az árak mérséklődhetnek.

– Szerdán leszavazta az Európai Parlament a baloldali és zöldpártok kezdeményezését, hogy az EU ne tekintse fenntartható technológiának az atomenergiát. Ez azt jelenti, hogy zöld utat kapott az atomenergia?

– Az Európai Bizottság január elején emelte be a taxonómiarendeletébe az atomenergiát és földgázt, bizonyos feltételek teljesülése esetén. Ezt megelőzte egy hosszú szakmai és politikai vita. A szakmai vita arról szólt, hogy a két technológia mennyiben tekinthető fenntarthatónak, mennyivel járul hozzá a közösség klímavédelmi céljainak eléréséhez. Ez a szakmai vita lényegében lezárult.

Az atomenergia esetében szinte minden környezetvédelmi mutató – akár az életciklus alatti károsanyag-kibocsátást, akár a területhasználatot, akár az egyéb károsanyag-kibocsátást nézzük – az atomenergiát fenntarthatónak minősítette.

A földgáz esetében egy fosszilis energiahordozóról beszélünk, de mivel a növekvő megújulóenergia-kapacitások növekvő szabályozási kapacitásokat igényelnek, ezért egy átmeneti technológiaként a földgáz zöldminősítése indokolható, különösen abban az esetben, hogyha azzal károsabb, széntüzelésű blokkokat váltanak ki. Tehát a szakmai vita mindkét technológia esetében lezárult, viszont a politikai vita tovább folytatódott. A bizottsági javaslat után az Európai Unióban baloldali és zöldpártok már korábban jelezték, hogy meg fogják támadni az Európai Parlamentnél ezt az intézkedést, ezért benyújtottak egy indítványt, amiről szerdán szavazott az Európai Parlament, és elutasította, mivel nem volt meg az abszolút többség ahhoz, hogy a bizottsági javaslatot akadályozza az Európai Parlament. Tehát ha az Európai Tanács is rábólint, akkor a következő év elejétől hatályba léphet a taxonómiarendelet, aminek a jelentősége, szabályozza, mely technológiákat támogathat az EU.

Ajánljuk még